2025 július 27-03, Nyári kerékpározás, Kőszegi-hegység

-Beszámoló-

---

2025 július 31. csütörtök, Kőszeg nyugat

A tegnapi nap után ma nyugat felé vettük az irányt, átruccantunk Burgenlandba. A mai napra három útvonal is kidolgozásra került. Reggel kiderült, hogy a középső változatot senki sem választotta, így az első és a harmadik változat maradt talpon. Erősen aggasztotta a kerékpározni szándékozókat a betervezett 750 méteres szint. Hagyományos kerékpárral rendelkezők közül csak páran vállalták a keménynek tűnő túrát, de a többiek elektromos rásegítéssel rendelkeztek, nekik nem volt problémájuk a szinttel. Végül 15 fő indult neki a hosszú túrának, a többiek a rövid változatot választották. Eredetileg ez a három változat került meghirdetésre:

Útvonal: Kőszeg – Liebing (Rendek) – Lockenhaus (Léka) – Margarethenwarte (Margit-kilátó) – Rechnitz (Rohonc) – Bozsok – Kőszegszerdahely – Kőszeg
Túratáv: 48 km (ebből 10 km terep)
Emelkedő: 750 m (ebből 200 m terep)
Minősítő pontszám: 19+5,5+10+4+1=40 pont

Alternatív útvonal: Kőszeg – Liebing (Rendek) – Lockenhaus (Léka) – Liebing (Rendek) – Mannersdorf an der Rabinitz (Répcekethely) - Klostermarienburg (Borsmonostor) – Ólmod – Kőszeg
Túratáv: 42 km (ebből 10 km terep)
Emelkedő: 380 m (ebből 230 m terep)
Minősítő pontszám: 16+3,8+10+4,6+1=36 pont

Alternatív útvonal: Kőszeg – Liebing (Rendek) – Lockenhaus (Léka) – Liebing (Rendek) – Kőszeg
Túratáv: 30 km (ebből 10 km terep)
Emelkedő: 170 m (ebből 100 m terep)
Minősítő pontszám: 10+0,7+1+2+1=15 pont

Reggel hűvös időre ébredtünk. A reggeli után, a rövid és a hosszú túra egyszerre indult el a Harangtorony Szállótól. Kőszeget észak felé hagytuk el, hamar a Gyöngyös-patak mellett vezető kerékpárúton haladtunk Burgenland felé. Az országhatárt hamar elértük, 9⁰⁰ órakor már ott jártunk. Lehangoló látványt mutat a régi, néptelen határőr épület. Talán legjobb lenne, ha eldózerolnák, remélhetőleg erre már úgysem lesz szükségünk. Közel volt az első burgenlandi település Rendek, osztrák neve Liebing. Volt már olyan társunk, akinek már a rövid útvonal is soknak tűnt, így néhányan a Gyöngyös-patak melletti kerékpárúton mentek tovább Léka felé. A többség elhagyva a települést, erdei úton kerekezett, hogy megnézze a környék nevezetességét, a 300 éves szelídgesztenye óriásokat. A matuzsálemek Mária Terézia idejéből maradtak itt. Egy kis erdei úton értünk el a fákhoz. Némelyik fa valóban több mint 10 méter kerületű! Kilenc felnőtt kellett ahhoz, hogy körbe érjük az egyik törzsét. A 300 év ugyan megviselte a fákat, de még élnek és árnyékot is adnak. A fákat elhagyva még mindig hűvös idő volt, a fű is deres volt még. Erdei úton ereszkedtünk le a patak melletti kerékpárútra. Végig a patakot követük, hol az egyik, hol a másik oldalán vezetett az út, végig fák árnyékában, erdős úton tekertünk.

10²⁰-kor gurultunk be Hámortó faluba, innen már nem volt messze a Vár-tó, amely Léka-vára alatt található. Itt vártuk össze a csapatot, itt vált kétfelé a túra. A rövidebb útvonalat választók felmentek a várba, majd a kisváros megtekintése után visszafordultak Kőszegre. Léka várát valószínűleg a XIII. század elején építették. A Kőszegiek, majd a Kanizsaiak is laktak benne, ezért fokozatosan bővítették és lakhatóbbá tették. A vár kútját Nádasdy Tamás ásatta, ő alakíttatta ki a földalatti börtönt és megújíttatta a lakóhelyiségeket. 1676-ban Nádasdy Ferenc kivégzését követően az Eszterházyak szerezték meg. A tatárok, a törökök nem tudták elfoglalni. Az osztrák-magyar határharcokban fontos szerepe volt. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. Jelenleg magántulajdonban van, 1968-ban Paul Anton Keller osztrák író vásárolta meg. Az épületeket fokozatosan renováltatta, történeti múzeumot, koncerttermet alakítottak ki. Restaurálták a gótikus várkápolnát és a lovagtermet. Vendéglőt, vendégszobákat, szállodát létesítettek benne. A várban természetrajzi múzeum is működik.

A hosszabb utat választók kihagyták a várlátogatást, csak a város központjában levő Szent Miklós plébániatemplomot nézték meg. Nádasdy Ferenc 1656 és 1669 között építtette a templomot. Alaprajza görög kereszt alakú, négy kápolnával rendelkezik. A templom alatti Nádasdy-sírboltban nyugszik Nádasdy Tamás nádor és felesége, Kanizsai Orsolya, valamint Nádasdy Ferenc országbíró feleségével, Esterházy Juliannával. Rajtuk kívül a Draskovich család, továbbá ágostonrendi szerzetesek nyugszanak itt. Burgenland egyik legszebb barokk temploma, az orgonája is unikum. A város főterén álló Mária-oszlopot 1719-es pestis után állították, ezt is érdemes megnézni. A rövid i8tt tartózkodás után tovább indultunk, mivel az út neheze még hátra volt. Indulás után rögtön emelkedni kezdett az út, a legkisebb áttétellel is alig haladtunk néhány kilométert, talán 200 m szintet küzdöttünk le ezalatt. 11³⁰-kor értünk fel a Margit-kilátóhoz, mely az Írottkő felé menő út egyik magaslatán, a Margarethenwartén található. A ma meglévő 31 méteres faszerkezetű építmény 2000-ben került a helyére. A kilátóból szép panoráma adódik a környékre.

Miután kinézelődtük magunkat, folytattuk utunkat. Indulás után továbbra is felfelé kellett tekernünk, vagy 6 km-es volt ez a szakasz. Szerencsénkre azért már nem volt annyira meredek, mint a kilátóhoz való felmenetel. 12²⁵-kor az elsők felértek az Írottkő-nyeregbe, mely egy háborús emlékhely. Itt összevártuk a csapatot, majd irány lefelé. Ez már jól esett a résztvevőknek! Igy értük el Rohonc települést, melyet németül Rechnitznek neveznek. A Szent Katalin plébániatemplomnál ismét összevártuk egymást. A templomot gróf Batthyány Ádám építtette 1679-ben, az 1644-ben leégett korábbi helyén. 1727 és 1730 között barokk stílusban átépítették. Együtt lementünk a Faludi-völgybe, ahol a felduzzasztott Rohonci-patak vízéből, egy fürdésre alkalmas tavat hoztak létre. A környéke kedvelt pihenőhelye lett mind az osztrákoknak, mind a magyaroknak. Itt található egy különleges madármegfigyelő torony, amely akadálymentesített, egy nagy spirál vezet fel a tetejére. A tónál megálltunk egy kis pihenőre, még egy büfét is nyitva találtunk.

Az ejtőzés után visszamentünk Rohonc központjába, majd a határ felé vettük az irányt. A határátlépés után már nem volt messze Bozsok, ahol ismét megálltunk, a már ismert cukrászdánál. Indulás után Kőszegszerdahelyen keresztül tértünk vissza szálláshelyünkre, Kőszegre. Szép napunk volt, sok látnivalóban volt részünk a túra során. Négyen hagyományos kerékpárral tejesítettük a napot, a többiek elektromos kerékpárral küzdötték le az emelkedőt. De mindenki, aki részt vett a túrán, az remek teljesítményt tudhat maga mögött!



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túranapot teljesítők névsora