2025 július 27-03, Nyári kerékpározás, Kőszegi-hegység
-Beszámoló-
2025 július 29. kedd, Határtalan út, Kőszeg környéke
Az előző napi kerekezés után a mai programunk eléggé húzósnak tűnt. A csapatunk tagjai mikor szembesültek a szinttel, amit ma le kellene küzdenünk, aggodalmat szült. Mindjárt jöttek a kifogások, éppen ma miért nem jönnek el kerékpározni, pedig sokan a résztvevők közül már elektromos kerékpárral rendelkeznek. Emiatt őket annyira nem viseli meg a nagynak tűnő szint. Két verzió került kihirdetésre, de nem volt jelentkező a rövid túra vezetésére. Emiatt együtt indultunk el, csak később vált kétfelé el a csapat. Ilyen előzmények után a többség a rövidebb útvonalat választotta. A hosszabb útvonalat végül is 8 fő teljesítette. Ez volt a két útvonal változat:
Útvonal: Kőszeg – Szabó-hegy – Keresztkúti turistaház – Pókos-barlang – Stájer-házak, Erdészeti múzeum – Hármashatár-hegy – Hétszemű-barlang – Velem – Kőszegszerdahely – Cák – KőszegTúratáv: 45 km (ebből 25 km terep)
Emelkedő: 900 m (ebből 750 m terep)
Minősítő pontszám: 10+1,5+25+15+1=53 pont
Alternatív útvonal: Kőszeg – Szabó-hegy – Vörös-kereszt – Stájer-házak, Erdészeti múzeum – Hármashatár-hegy – Hétszemű-barlang – Velem – Kőszegszerdahely – Cák – Kőszeg
Túratáv: 30 km (ebből 15 km terep)
Emelkedő: 570 m (ebből 420 m terep)
Minősítő pontszám: 7,5+1,5+15+8,4+1=34 pont
Szállásunkat reggel 830-kor a szokásos útvonalon, a Várkörön hagytuk el, majd a hegyek féle vettük az irányt. Felkerekeztünk a Szabó-hegyre, ahol már keményen emelkedett az út. Elhaladtunk a Panoráma Szálló mellett, mely 2021-ben villámcsapás következtében leégett. Az épület azóta is csak csúfítja a Szabó-hegyet. Következett a sípálya, melyet jó ideje nem használnak telente, a hegyi kerékpárosoknak lett központja, gyakorlópályája. Hamarosan megálltunk a Kincs-pihenőnél, összevártuk egymást. A pihenő közelében van a Szálasi-bunker és a vezetési központ maradványai, melyet megtekintettünk. Szálasi mindössze egy hónapig tartózkodott Kőszegen 1945 márciusában, mielőtt Ausztriába menekült. A hidegháború évtizedeiben a vasfüggöny közelsége miatt megközelíteni sem lehetett a környéket, így a bunker a feledés homályába veszett. Visszatérve a Kincs-pihenőhöz, az itt letett kerékpárjainkhoz, már látszott, hogy sokkal lassabban haladunk, mint ahogyan terveztük. Egy rövidebb útvonalra változtattuk a tervezett túrát.
Ugyan az utunk rövidebb lett, de továbbra is felfelé kellett kerekeznünk egészen a Vörös-keresztig. A Kőszegi-hegység egyik legnagyobb turista csomópontját egy piros színű kereszt jelzi, amelyet az egykori búcsújárók emlékére állítottak fel. Itt újra összevártuk a csapatot. A keresztnél összefutottunk erdészlányokkal, akikkel váltottunk pár szót. Indulás után igazi jutalom volt számunkra, hogy jó minőségű erdei úton, öreg fák árnyékában gurultunk lefelé, szinte alig kellett hajtani a Stájerházakig. Itt már vártak reánk az erdészek, akik alapos ismertetőt adtak a házak történetéröl, a hegységben folyó erdészeti munkákról. Ezután alaposan megtekintettük az Erdészeti Múzeumot. Látványos, gazdag kiállítás mutatja be az erdészek munkáját, valamint a Kőszegi-hegység növény és állatvilágát. A házakkal való megismerkedés után kipihenten tovább indultunk. Ismét felfelé kellett tekernünk a Hörmann-forrás felé.
A Kőszegi-hegység legmagasabban fekvő forrása, a tengerszint felett 713 m magasan fakad. A XVIII. században kapta mai nevét Kőszeg tragikus sorsú várnagyáról, Hörmann Mihályról. 1620 őszén Hörmann titokban beengedte a kőszegi várba Bethlen Gábor oldalán harcoló felkelőket, emiatt később a császári csapatok bosszút álltak. A legenda szerint Hörmann Mihály a forráshoz közeli barlangba menekült, azonban itt is megtalálták, majd kivégezték, elevenen megnyúzták. A forrást elérve felfrissítettük magunkat, majd elérve a mai túra csúcspontját, elkezdtünk lefelé haladni. Itt már nem lehetett egyben tartani a csapatot, mindenki a saját tempójában gurult lefelé, de szerencsére senki sem ment el a Szent Vid kápolnához vezető bekötőút mellett, így mindenki megnézhette a kápolnát. Nem csak ez a látnivaló, az Országos Kéktúra emlékhelye is itt található. Évtizedeken át a legendás OKT nyugati végpontja ez volt. A határok átjárhatóságával az OKT itteni kezdőpontja a Dunántúl legmagasabb pontjára, az Írottkőre került. Egyébként a Szent Vid-hegy Közép-Európa egyik legismertebb régészeti lelőhelye. A templom melletti gerincen találunk információs táblákat az ásatásokról.
Indulás után továbbra is lefelé gurulva értünk be Velembe. Megálltunk a vaskori házaknál, majd a Koronaőrző bunkert kerestük fel. Megálltunk a felújított fűrészmalomnál, majd elkezdtünk keresni egy boltot, ahol ennivalót, innivalót vásárolhattunk volna. Nem volt szerencsénk, minden be volt zárva. A végén kikötöttünk a Patak büfében, ahol szívesen fogadtak minket, volt étel, ital. Csak a kiszolgálás volt nehézkes, de időnk volt bőven. Velemet elhagyva még megnéztük volna a vízimalmot, de ez zárva volt. Kőszegszerdahelyet elérve a csapat kétfelé vált, az egyik fele rövidebb úton Kőszegre ment, a többiek meg egy hosszabb úton Kőszegdoroszlón, Lukácsházán át, Nemescsóra kerékpároztak. Innen már ez a társaság is Kőszeg felé vette az irányt. Kőszegfalván keresztül a már bejáratott kerékpárúton tértünk vissza Kőszegre. De még igy is hamarább értünk vissza, mint ahogyan terveztük, 1530-kor már a városban voltunk.
Mivel rengeteg időnk volt a vacsoráig, néhány érdeklődővel ismét elkerekeztünk a Koronaőrző bunkerhez, és felmentünk a Korona Emlékparkhoz. Utána kerekeztünk még egyet a Csónakázó-tó körül, majd a szálláshelyünkre hajtottunk. A társulat nagyon tartott a mai naptól, főleg a sok szint miatt, de a nehézségek ellenére simán teljesítettük a mai penzumot. Az élmény, a látvány mindenkit kárpótolt a mai keményebb túra miatt. Végül is sokunknak bebizonyította a túra, hogy könnyedén legyőzhetőek a nehézségek. Finom vacsoránk volt, utána még sokan elmentek sétálni a Belvárosba.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora