2025 június 14, Nyári csavargás az OKT útvonalán - Mátra

Betyárosan beköszöntött a nyár, Nnagy melegek vannak, csapadék sehol. Ilyen időjárási viszonyok között került sor a szombati gyalogtúránkra. Buszos túránk volt, ennek következtében elég sokan érdeklődtek a túra iránt, amire végül is 36-an jöttünk össze, egy-két lemondás után. Idén ez volt a második autóbuszos túránk, ha nem vesszük figyelembe az ötnapos Kőszegi túránkat. Százhalombattáról 6⁰⁰ órakor indult el az autóbusz, Tárnok, Érd, Budapest után lett teljes a mai túra csapata. Az M3-as autópályán mentünk le Gyöngyös felé. Ha már kelet felé tartottunk, akkor a megszokott Hatvan magasságában levő MOL üzemanyagtöltő állomáson álltunk meg kávészünetre. Az eredeti túratervet megváltoztatva, mind a hosszú, mind a rövid túra így alakult:

Útvonal: Kékestető (1014 m, ) – Sas-kő (863 m, ) – Markazi kapu (673 m, ) – Hármashatár eh. (646 m, ) – Cserepes-tető (734 m, ) – Oroszlánvár (604 m, – Domoszlói-kapu (513 m, ) – Szederjes-tető (676 m, ) – Gazos-kő (507 m, ) – Kalapos-tető (475 m, ) Sirok vmh. (152 m, )
Túratáv: 20 km
Emelkedő: 500 m
Minősítő pontszám: 30+10=40 pont

Útvonal: Kékestető (1014 m, ) – Sas-kő (863 m, ) – Markazi kapu (673 m, ) – Hármashatár eh. (646 m, ) – Markaz (165 m, (-), )
Túratáv: 13 km
Emelkedő: 100 m
Minősítő pontszám: 19,5+2+3=25 pont

8⁵⁰-kor már Mátraházán voltunk. Pár emberünk kérésére egálltunk a parkolóban, mivel hiányzott Nekik az OKT itteni pecsétje. Miután beszerezték, tovább buszoztunk Kékestető felé, ahová 9¹⁰-re megérkeztünk. A módosított túratervnek megfelelően mindenki leszállt az autóbuszról. Kicsit szétnéztünk az ország legmagasabb pontján, készítettünk pár fényképet, melyek közül nem maradt ki természetesen az OKT emlékmű sem. A TV torony közelében nagy sürgés-forgás volt, egy része a területnek el volt kerítve. Valamilyen versenyre készülődtek, de nem jártunk utána, mi lesz itt. Az útjelző oszlopán levő OKT-s bélyegzőt megkerestük, elvégeztük a pecsételést. A 19 fő hosszútúrás indult el elsőként a kék jelzésen. Az ösvény, egy darabig a TV torony kerítése mellett haladt. Folyamatosan lefelé kellett gyalogolnunk. Néhol nagy halmokban hevertek az andezit sziklák. 10⁰⁰ órakor már a Sötét-lápa-nyeregbe értünk. Amint a fényképek elkészítésének időpontjából utólag megállapítottuk, a hosszútúrások negyed órával korábban voltak ugyanitt.

A keleti Mátra páratlan gerinctúrát nyújt azon turistáknak, akik végig gyalogolják ezt a szakaszt. Talán az Országos Kék Túra legkeményebb szakasza! A gerinc több pontjáról nagyon szép panoráma van északi és déli irányba. A néhol köves ösvényünk meredeken tartott az Erzsébet sziklához. Innen visszatekintve mögöttünk a Kékes tömbje volt látható. 10²⁰-kor érkeztünk meg a 899 m magas Sas-kőre. Itt található az 1930-ban, MTSZ által emelt emlékmű, mely az I. világháborúban elesett turistáknak állít emléket. Az emlékmű mellől észak felé nyílik pazar kilátás. Rövid nézelődés után tovább mentünk, tovább ereszkedtünk a gerinc déli oldalán. Egy sziklacsoportnál viszont az Alföld felé volt igen szép panoráma. A Mátrai Erőmű hűtőtornyából kijövő pára messziről látható, szinte odavonzza az ember tekintetét. Látható a Markazi-víztározó, valamint a Domoszlói víztározó is. Ösvényünk nem sokkal a gerinc alatt, az északi oldalon kanyargott, a Kis-Sas-kő csúcsát kikerülve. A Disznó-kőig együtt haladtunk a sárga jelzéssel. Sajnos a régi kilátópontot nagyon benőtték a fák. A sárga jelzés nem sokkal a Disznó-kő után balra elkanyarodott, Parádhutára vezet le. Kb. fél kilométer megtétele után leértünk a Markazi kapuhoz, ahol a zöld jelzés keresztezte az utunkat. Ezután viszont felfelé indultunk el az ösvényünkön. A Felső -Tarjánka nevű helyet 12²⁰-kor értük el, ahonnan szép kilátás nyílt a Mátrai Erőműre. A hosszú túrásaink előttünk egy órával voltak itt, ezen a helyen. 20 perc gyaloglás után már elértük a Hármashatár erdészház feletti esőbeállót, ahol az OKT bélyegzője található. Itt tartottuk meg az ebédidőnket.

A hosszú és a rövid túra itt vált el egymástól. A rövidtúrások egy darabig jelzetlen úton ereszkedtek lefelé, majd a zöld jelzést elérve balra fordultak a jelzett úton. A zöld jelzés a Markazi kaputól jön lefelé a településre. Kemény ereszkedő várt ránk, néhol görgeteges ösvényen kellett haladnunk. Volt olyan társunk, aki a zöld romjelzést elérve, a Markazi vár romjaihoz ment fel, majd késóbb a településen találkoztunk vele. Két Mária képesfát is láttunk lemenetel közben. Több helyről is nagyon szép panorámában volt részünk az Alföldre. Mind közelebbről láttuk a Mátrai Erőművet, a víztározókat. Markaz előtti sziklás, köves dombokon nagyon sok árvalányhaj lengedezett. Felejthetetlen látvány volt a szellős időben! 17¹⁵-re megérkeztek rövidtúrásaink Markazra, az rk. templomhoz, ahol várakozott ránk az autóbuszunk. Mindenesetre kemény ereszkedő volt a mai lemenetel, több mint 1000 méter szintet kellett lefelé jönnünk, a sokszor kellemetlen, morzsalékos ösvényen. Páran megszenvedtük ezt!

A hosszútúrásaink is a Hármashatár erdészháznál tartották meg az ebédidőt. A pecsételés után újra emelkedni kezdett az útjuk, érdemes volt visszanézni, mivel a Kékestető tömbjére szép panoráma nyílott. Változatos volt a következő szakasz, mintha hullámvasúton lettek volna. Így értek fel 13¹⁵-kor Oroszlánvárra. 602 méteres magasságban találhatók a vár csekély romjai. Valószínűleg már a tatárjárást megelőzően is létezett valamiféle erődítés a hegy tetején. A kővárat feltehetően az Aba nemzetségbe tartozó Kompolthy Péter építhette a XIII. század végén. Valószínűleg a törökök rombolhatták le a XVI. század végén. Oroszlánkő várának utolsó okleveles említése 1607-ből származik, amikor is a Nyáry család birtokaként számon tartott erősséget még 60 hajdú őrizte. A romoktól tovább indulva, a Domoszló kapunál bevárták a csapatot. Itt kiderült, hogy nincs mindenkinek elegendő vize, a megmaradt készleteket megosztották egymással a túratársak. Innen újra emelkedő következett, majd lementek a Zúgó-nyeregbe. Innen újra felfelé a Szederjes tetőre, ez a maga 676 m magasságával az utolsó nagyobb emelkedő volt a mai túra során. De ez az emelkedő, már nagyon szétzilálta a csapatot.

Az egyik társunk nagyon lemaradt, ketten bevárták, hátha segítségre szorul. Kiderült, elfogyott az ívóvize, az emelkedőket pedig nehezen gyűrte le. Adtak neki vizet, majd együtt folytatták az útjukat. Innen már nem volt nagyobb emelkedő, de azért az útból hátra volt még több mint 10 km távolság. Az útvonal változatos volt, nagyobb nehézség nem volt, leszámítva két kerítés leküzdését. Kimondottan látványos szakasz a Gazos-kő környékén volt. Innen látni lehetett Sirok várát, a település feletti dombon. Folyamatosan lejtett az út, néha már hallható volt a gépkocsi forgalom Ez azt jelentette, hogy közeledtek a Siroki vasútállomáshoz. Még mielőtt elhagyták volna az erdőt, begyűjtötték a mai nap utolsó OKT-s pecsétjét. Régebben ez a vasútállomáson volt kihelyezve, de mióta az lakatlan lett és megszűnt a vasúti forgalom, okafogyottá vált az ottléte. Rövid országúti szakasz után 18⁴⁵-kor az elhagyatott állomásra megérkezett az utolsó ember is, ez volt utunk végcélja.

Közben autóbusszal elmentünk Sirokra 3 társunkért, akik autóstoppal beugrottak üdítőt vásárolni. Mi is kihasználtuk az alkalmat, sőt flakonjainkat megtöltöttük vízzel a többi hosszú túrásunk számára. Ahová betértünk, a Hunor étterembe, itt is találtunk egy OKT-s Siroki bélyegzőt. A rövid túrások itt pecsételtek. Visszamentünk a vasútállomásra, összegyűjtöttük az embereinket. 19⁰⁰ óra előtt pár perccel hazaindultunk. Budapesten sofőrt kellett váltanunk, mivel lejárt a munkaideje a nap sofőrjének, most már igen szigorúan büntetik a munkaidő túllépőit! Mindent egybevetve, szép időben egy igen nehéz túrát teljesítettünk. Ez vonatkozik a rövid és a hosszútúrásokra egyaránt. A hosszútúrásoknak 1500 métert kellett lefelé gyalogolni, olyan volt ez, mintha a Magas-Tátrában túráztunk volna! Vasárnap Georgiades Gáborra emlékezünk, a szokott helyen, a tölgyfánál.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető