Lassan vége a tavasznak, eddig inkább a hűvösebb csapadékosabb oldalát láttuk, de ahogy közeledett a kerékpáros programunk, egye inkább már a nyarat idézte az időjárás. A jelentkezés visszafogott volt, az utolsó néhány napon volt ebben némi változás. Sajnos a túra közeledtével többen is visszavonták jelentkezésüket. Még az indulás reggelén is ketten telefonáltak, hogy ne várjak rájuk. Ezek után nem csoda, hogy csak négyen maradtunk a kerekezésre. Az Ebatta elött, 800-kor kellett találkoztunk szombat reggel, de rajtam kívül senki nem volt ott. Átgurultam a második találkozási pontra, az Óvárosi erőmű melletti körforgalomhoz, itt csatlakozott hozzám 3 fő. Négyen vágtunk neki ennek az útvonalnak:
Útvonal: Százhalombatta (110 m) – Érd (109 m) – Sóskút (117 m) – Biatorbágy (137 m) – Zsámbék (201 m) – Páty (196 m) – Biatorbágy (174 m) – Annahegy (226 m) – Diósdliget (196 m) – Diósd (111 m) – Érd-Ófalu (162 m) – Százhalombatta (110 m)Százhalombattát a Dunamenti Hőerőmű mellett a Csenterics úton hagytuk el, majd kereszteztük a 6-os, utána a 7-es utat. Jó minőségű makadám úton jutottunk el a Fehérvári útig, ezen átkelve már Érd területén kerekeztünk. A körforgalomnál rátértünk a Zámori útra. 915-kor már Sóskúton volt a kis csapatunk, amely itt ketté vált. Két fő Pusztazámor felé vette az irányt, átmentek Etyekre, majd délután Biatorbágyon, a viaduktnál újra találkoztunk velük. Mi pedig ketten az eredeti terv szerint folytattuk utunkat Biatorbágy felé. A települést elhagyva a halas tavak mellett haladtunk el, majd keresztezük az 1-es utat a körforgalomnál. Mind melegebb lett az idő, neki kellett vetkőznünk. Az 1-es út elhagyása után hatalmas mák ültetvényt fedeztünk fel. Csodás lila színben pompázott a szántó, de az volt az érdekessége, hogy egyes részein mintha direkt piros pipacsot is vetettek volna el tavasszal! Negyed órai kerekezés után, megérkeztünk 1040-kor Zsámbékra.
A település központját elérve, a Szent István téren felkerestük a lángos sütödét. Pechünk volt, előttünk negyed órával bezárt, emiatt a közeli boltnál kellett feltölteni készleteinket. Ugyan még nem volt dél, de egy kis ebéd szünetre megálltunk. Előttünk volt az Elüldözöttek emlékműve, kicsit odébb a romjaiban is megkapó románkori templom, majd kissé arrébb a Zichy várkastély. Nem is kell ennél szebb panoráma! Tovább indulva érintettük a Török-kutat, ahonnan ketten kétfelé indultunk el felfedezni Zsámbék szépségeit. Magam a romtemplom felé vettem az irányt, társam a Zárdakertet kereste fel. A romjaiban is megkapó volt háromhajós premontrei bazilikát és kolostort 1220–1234 között építették késő román és korai gótikus stílusban. 1763-ban a nagy komáromi földrengés rombolta le, azóta nem építették újjá. A romokat elérve körbe fényképeztem a templomromot, majd a kastély felé tértem vissza a Török-kúthoz. Itt egy kisebb baleset ért engem, kicsúszott alólam a kerékpár. Szerencsére ez nem volt komoly dolog. A Zárdakertnél találkoztunk újra társammal, majd hamarosan folytattuk utunkat, most már hazafelé.
Zsámbékot elhagyva szép fasorok kisértek minket, pár helyről szépen láthattuk a Budai hegyek vonulatait. Hamarosan megérkeztünk Páty településre, majd Biatorbágy következett. A települést elérve a Füzes-patak melletti útról a Szent László utcába érkeztünk meg, amely a régi vasútállomás épületéhez vezetett. Itt rátértük a Balatoni kerékpárút Budapest felé vezető szakaszára. Hamarosan megérkeztünk a nevezetes viaduktokhoz, melyek ipartörténeti műemlékek. A két viadukt 2002-ben helyi műemléki védettséget kapott. 1931. szeptember 13-ára virradó éjszaka Matuska Szilveszter felrobbantotta a déli völgyhíd egyik sínszálat a viadukton áthaladó, Budapestről Bécsbe tartó gyorsvonat alatt. Ennek következtében a gőzmozdony és a szerelvény első néhány kocsija a huszonhat méteres mélységbe zuhant; a robbantás 22 ember életét követelte. Egykor ezen haladt át a győri vasútvonalunk, melyet 1975-1977 között körülbelül egy kilométerrel északabbra helyezték át, mert így lehetett növelni a vonatok haladási sebességét. A vasútvonal most északról kerüli meg Biatorbágyot, új helyre került a falu vasútállomása is. 2021-ben készült el a Budapest–Balaton kerékpárút Törökbálint és Biatorbágy közötti szakasza, mely az északi völgyhídon halad át. Itt vártuk össze csapatunk két tagját, akik Etyekre kerekeztek délelőtt folyamán. Volt időnk körbenézni, jó pár fotó is készült a viaduktról. A hídon áthaladva, a régi vasúti töltésen vezetett a kerékpárút. Itt már nagyobb volt a forgalom, erre is figyelnünk kellett. De nem volt hosszú ez a szakasz, mert Törökbálintot elérve, a bevásárló központnál letértük a piros jelzésre.
Az utunk jó minőségű makadámút volt, de mivel erősen emelkedett, inkább toltuk a kerékpárjainkat. Az erősen tűző napon megpróbáltató volt ez a szakasz, mire Érd határába értünk, eléggé kiizzadtunk. Az út mellett sokféle virág fogadott minket. Innen már kellemes volt a kerekezés, majdnem végig lejtett az út. Érden még egy kedves meghívásnak is eleget kellett tennünk. Egyik kerékpáros társunk hívott meg, aki ma nem tudott velünk tartani. Kimondottan jól esett a hideg gyümölcsleves, második fogással is kedveskedtek Nekünk. Igazán kedves volt ez tőlük, erre nem számítottunk. Egy kis pihenés után Érden folytattuk a túránkat. Egy kicsit még elidőztünk az egyik cukrászdában, mielőtt beértünk volna Ófaluba. A Termálfürdő romos épülete mellett levő Szent Mihály kútnál megálltunk egy korty víz erejéig, majd a szépen helyreállított, felújított pincesoron elhagytuk Ófalut.
Innen már nem voltunk mesze a Régészeti Parktól, ahol ismét hazai tájakon jártunk. Az elmúlt napok hűvös időjárása után, a hirtelen meleg megnehezítette mai napunkat, de ennek ellenére, élményekben gazdag kerékpáros túrát tudhattunk magunk mögött. Nagy kár, hogy ilyen kevesen voltunk! Már késő délután volt, mikorra hazaérkeztünk otthonainkba, de kellemes fáradsággal fejeztük be a napot. Legközelebb gyalogos túra következik, busszal megyünk a Mátrába, ahol május 14-én egy újabb OKT szakaszt fogunk teljesíteni.
|
|
© 2006-2025 természetbarátok.hu