2025 május 21-25, Ismerkedés Alpokaljával, Kőszegi-hegység

-Beszámoló-

---

2025 május 24. szombat, Soproni-hegység

Negyedik napunk a Soproni-hegységbe, Alpokalja másik vidékére vezetett. Kellemes időt jeleztek előre, mindenki eljött gyalogolni. A reggeli előtt páran elmentek egyet sétálni a belvárosba. Szép, csendes idő volt, emberrel alig lehetett találkozni. A központ látnivalóit is lefényképezhettük. A reggeli rendben lezajlott, mindenki jól lakott. A megszokott indulás kilenc órakor volt, ekkor indultunk el Sopron felé. Egy jó órai buszozás után értünk el Ágfalvára, a hosszú túra kiindulási pontjára. 22-en választották ezt a túrát. Persze rövidebb útvonal is volt. Ezek voltak a szombati nap túrái:

Útvonal: Ágfalva (257 m, ) – Ház-hegyi kilátó (332 m, , ) - Görbehalom (318 m, , ) – Brennbergbánya (406 m, O, P+T) – Muck Látogatóközpont (510 m, , ) – Kecske-patak (268 m, ) – Lővér kemping (252 m, , )
Túratáv: 20km
Emelkedő: 600m
Minősítő pontszám: 30+12+1=43 pont

Alternatív útvonal: Lővér kemping (252 m, ) - Károly kilátó (397 m, ) – Hétbükkfa (407 m, , ) – Kecske-patak (270 m, ) – Lővér kemping (252 m, , )
Túratáv: 12km
Emelkedő: 300m
Minősítő pontszám: 18+6+1=25 pont

10¹⁵-kor érkeztünk meg Ágfalvára, az ottani templom közelében szálltak le a hosszútúrások. A többiek tovább buszoztak Sopronba, a Felső-Lővérekbe. A kék jelzésen indultunk el, majd nemsokára áttértünk a kék háromszögjelzésre. Az Ágfalvából indulók első látványossága a Ház-hegyi kilátó volt. Nem egy nagy kilátó, ha már többen fenn voltunk a kilátóban, érezhetően mozgott a szerkezet, de a kilátás az különleges volt! Nemcsak Sopront és kőrnyékét de Ausztria 2000 méter magas Schneeberg hegyét is látni lehetett a felső teraszról! A Schneeberg tetejét még hó fedte! Miután kinézelődtük magunkat, visszatértünk a kék jelzésre. Görbehalomig szép erdei utunk volt, a házakat elérve, a Fehér Dániel-forrásnál álltunk meg, hogy összevárjuk egymást. Majd folytattuk utunkat, hamarosan a piros keresztjelzésre tértünk át. Némi kapaszkodó után már közel voltunk Brennbergbányához. Hamarosan feltűnt a település Bányász-pince sörözője, mely a templom alatt található. A szétszórt szerkezetű falu egy központi részből és több, kisebb-nagyobb távolságra álló házcsoportból áll. A telepek tulajdonképpen az egykori szénbánya aknái közelében épült bányászlakások voltak. Az 1759 óta működő szénbányát 1959-ben zárták be véglegesen. A bánya mindig Sopron város tulajdonában maradt! 1944 végén a Vörös Hadsereg elől menekülő nyilas vezetőség ideiglenesen Brennbergbányára tette át székhelyét, majd Kőszegre mentek tovább.

Ketté vált a csapat, egyik fele a sörözőt látogatta meg, a másik fele a templomba nézett be. A rövid pihenő után a piros keresztjelzésen folytattuk volna tovább utunkat, de a villanyoszlopok cseréje miatt a jelzések eltűntek. Persze némi keresgélés után megtaláltuk a jelzésünket, hamarosan a piros jelzésen gyalogolhattunk. A valamikori határsávban haladtunk, manapság erre semmi sem utal az itt húzódott vasfüggönyre. Mivel már bőven elmúlt dél, kerestünk egy megfelelő pihenő helyet az ebédidő megtartására. Csak egy írtásra leltünk, ahol letelepedtünk a kivágott fák tuskóira. Az ebéd után folytattuk utunkat a határ mentén. 14²⁰-kor a Hubertus kápolnánál voltunk, ahol áttértünk a kék jelzésre. Ezt követtük egészen az Erdő Háza Látogatóközpontig, ahová 25 perc alatt értünk át. Innen a zöld jelzésen folytattuk a gyaloglást. A jelzés hamarosan a Kecske-patak mellé mellé vezetetett le, itt elhaladtunk a Ferenc-forrás mellett, majd az egyre mélyülő völgyben, a patakmedret kellett követnünk. A Nagy-füzesnél újra visszatért a kék jelzés, mely az Iker-árok mentén vezetett, majd a Bögre-forrást ejtettük útba. Már nem voltunk messze a Lövérektől, ami már az utunk végét jelentette. 16²⁵-kor Lővér kemping bejáratánál voltunk. A kemping bejárata körül látszottak azok az épületek, melyek a VOLT Fesztivál idején vannak nyitva. Ezzel befejeztük a mai túránkat.

A rövidebb távot választók reggel, miután Ágfalvára elvitték a 22 főt, Sopronba, a Lővérek kempinghez buszoztak át. Egy körtúra megtétele volt a terv. 10³⁵-kor elindult a csapat a sárga jelzésen a Károly kilátó felé. Nem sokkal az indulás után a Szanatóriumnál voltunk. Itt áttértünk a sárga háromszögjelzésre, mely felvitt minket a 394 m magas Károly kilátóhoz. Közben érintettük a Muck Emlékművet. Muck Endre (1851–1925), vagy ahogy őt erdész körökben nevezik, a soproni erdők nevelőatyja 1851-ben született Németországban. 1875-től kezdődően, miután sikerrel pályázta meg az erdőgondnoki állást, a Soproni erdőkkel foglalkozott. Munkássága során felújította és rendbe tette a Sopron környéki erdőket, turistautakat létesített, a Dalos-hegyen védőkorlátot, az Ultrán gloriettet, a Vashegyen és a Várison kilátót építtetett. A 23 m magas Károly kilátótorony 1936-ban épült, egy régebbi fakilátó helyén. A tetőteraszról nagyon szép panoráma van a környékre. Északkeleten a völgyben fekvő Sopronra, Balfra, Fertőrákosra, a Fertő tóra, délkeleti irányban Kópháza és Nagycenk, nyugati és déli irányban pedig a Soproni-hegység vonulatai láthatók. Tiszta időben, a háttérben távol a Rax és Schneeberg hófödte csúcsai is felsejlenek. Nekünk most szerencsénk volt, a Schneeberg tisztán kivehető volt.

Nem kellett sietnünk, majd egy órát töltöttünk el a Kőhalmy Vadászati Múzeumnál. 12⁴⁵-kor indultunk tovább, útba ejtettük a Boszorkány meseösvény pár állomását. Húsz percnyi gyaloglás után a Trianon emlékműnél voltunk. A trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulója jegyében született az emlékmű. A szomorú történelmi eseménynek és a nemzeti összetartozásnak állít emléket ez a kis park, mely Nagy-Magyarország szétdarabolását szimbolizálja. A kék háromszögjelzésen, majd a sárgán elértük a kék jelzést. Majdnem a Lővérek kempingig ezen kellett gyalogolnunk. Egy darabig az Iker-árkot követtük, majd kereszteztük a Kecske-patakot. 15²⁰-kor, a Spartacus emlékkőnél áttértünk a piros négyzetre. 10 perc után már elértük autóbuszunkat. Egy jó félórai várakozás után megjöttek a hosszútúrások is, visszaindultunk Kőszegre, a szállásunkra. Egy kis ízelítőt mindenesetre kaptunk a túra során Alpokalja másik hegységéből. A vacsorában természetesen ismételten sem kellett csalódnunk, zöldborsó krémlevest kaptunk első fogásnak, majd kacsamell falatok, illetve harcsafilé volt burgonyasalátával. Vacsora után páran még kimentek a városba, de olyan is volt, aki elkezdett összepakolni a holnapi hazamenetel miatt.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túranapot teljesítők névsora