2025 május 21-25, Ismerkedés Alpokaljával, Kőszegi-hegység
-Beszámoló-
2025 május 23. péntek, Kőszegi-hegység, Velem-Kőszeg
Az étterem reggel 800 órakor nyitott ki, páran már az ajtónál sorakoztak, hogy mielőbb hozzáférjenek a svédasztalos reggelihez. Nem nagyon kellett tolongani, az asztalra nagyon sokféle ennivalót tett ki a személyzet. Inkább az volt a gond, hogy a tálalóasztal kicsi, így lassabban ment az ételek kiválasztása a bőség zavara miatt. Mai naptól kezdve a szendvicsek elkészítéséhez plusz 2 db szeletelt kenyeret is kaptunk. Éjjel leesett kb. 30 mm-nyi eső. Páran aggódtak a lehetséges sár miatt, de szerencsére nem igazolódott be a félelmük. A megelőző időkben errefelé is nagy volt a csapadékhiány, az utak is kövesek jobbára. Alig lehetett észlelni az éjjeli nagy eső nyomait! A reggelizés után 2 fő hazament más elfoglaltságuk miatt, 16-an a szállásunkon maradtak, egyrészt pihenni, másrészt megismerkedni Kőszeg városával. Az eredeti hosszabb túra útvonala eléggé megváltozott, az erre jelentkezők is szerették volna útba ejteni a Velemi Szent Vid kápolnát . Az egyeztetések szerint, így alakult a túrájuk útvonala:
Útvonal: Velem (364 m,
) – Szent Vid kápolna (410 m, ) – Hármashatár-hegy (724 m, ) – Kendig (725 m, 
) – Vörös-kereszt (638 m, ) – Zeiger-nyereg (570 m, (-)) – Hét-forrás (441 m, 
) – Csónakázó-tó (297 m, ) – Kőszeg, Fő tér (280 m, (-), , 
) Túratáv: 20km
Emelkedő: 500m
Minősítő pontszám: 30+10+1=41 pont
Alternatív útvonal: Velem (364 m,
) – Szent Vid kápolna (410 m, ) – Pogányok (325 m, , 
, ) – Kőszeg, Fő tér (280 m, (-), , ) Túratáv: 14km
Emelkedő: 280m
Minősítő pontszám: 21+5,6+1=28 pont
925-kor már Velemben volt mindkét csapatunk. A VOLÁN buszfordulóban szálltunk le buszunkról. Zsolt leírásából jól rekonstruálható a hosszú túra. Mielőtt elindultunk volna, volt idő szétnézni egy kicsit Velemben. Érintették a Korona Galériát, a felújított fűrészmalmot, megkeresték a Koronaőrző bunkert, mely a mai Stirling villa területén található. A Szent Koronánkat 1944. december 27. és 1945. március 19. között őrizték itt a bunkerban. Rövid időt a Szarmata parkra is rászántak, ahol bronzkori és vaskori ház rekonstrukciója látható. Ezek után mindenki a kék keresztjelzésen elindult a Szent Vid hegy felé. A Szerdahelyi patakot hamar elhagytuk, az egyik beleömlő erecske mellett kapaszkodtunk felfelé. Az éjjeli eső miatt most bőven csordogált víz a patakban. A jelzett utunk mellett különböző korszakok ismertető tábláit olvashattuk el. A Szent Vid kápolnához 1020-kor értünk fel. Jó kis kapaszkodó volt kezdésnek! III. században élt olasz vértanú tiszteletére építették a kápolnát a XVIII. század elején. Érdemes szemügyre venni a copf stílusú szószéket, a Szent Vid szobrot, a mellékhajót és a falakra festett képeket. De ez csak előzetes bejelentkezéssel tekinthető meg!
A Szent Vid-hegy érdekessége, hogy Közép-Európa egyik legnépszerűbb régészeti lelőhelyeként tartják számon. A kőkori ember, valamint az i. e. II. évezredből illír bronzművesek nyomait is megtalálták a hegyen. Az i. e. IV.-III. században kelták, később pedig rómaiak vették birtokba a tájat. A bronzkorban ezen a területen egy város állt, melynek lépcsőzetesen kialakított szerkezetét napjainkban is szemügyre vehetjük, ha a kápolna melletti lépcsősoron lejjebb sétálunk. A kutatások során feltártak egy római kori őrtornyot, avarok temetkezési helyeit, és egy Árpád-kori védelmi célú erődítményt, melyet még Jurisics katonái is védelmeztek a törökök ellen. A kápolnától északnyugat felé indulva az emelkedőn bejárhatjuk a kálvária stációit a hegytetőig. A csúcson esőbeállót és pihenőt is találunk padokkal, asztalokkal, szalonnasütővel. A csúcson található az Országos Kék Túra emlékműve, mely a régi, 1977 és 1989 közötti végpontot jelölte ki. Akkor az út Kőszeg felől a Szabó-hegy, Borha-forrás útvonalon vezetett idáig. Készítettünk egy csoportképet az emlékműnél, majd a hosszútúrások elindultak a kék kereszten, a Hármashatárhegy felé, ahol a kék háromszög jelzésre váltottak.
A hosszú túrán résztvevő társaink egybehangzó véleménye alapján, a Kendig és a Kopsz-Kendig csúcs közötti szakasz volt a túra legszebb része. Nem csak azért, mert szép kilátás volt több helyről, hanem mert magashegyi emlékeket ébresztett fel bennük. A gerincet elhagyva, régi honvédségi területen haladtak át, majd 1210-kor megérkeztek a Vörös-kereszthez. Innen erdészeti úton, kerékpáros jelzésen gyalogoltak fel az osztrák-magyar határon levő Zeiger-nyeregig. Itt az erdész kunyhónál tartottak egy kis pihenőt, itt ebédeltek meg. A hűvös idő miatt gyorsan tovább mentek, a zöld jelzésen folytatták a túrát egészen a kék jelzésig. A Hét-forráshoz 1345-kor érkeztek meg. Vízvételezés után, pihenő nélkül tovább mentek a határ közelében haladó zöld jelzésen. Láthatóan kevesen járják ezt a szakaszt, néha kihívás volt átbukdácsolni a kidőlt fatörzseken. A hajdani határzárra csak a tanösvény táblái emlékeztetnek. Tovább haladva egyre több hétvégi ház tűnt fel, ez már egyértelműen jelezte, hogy közeledtek a városhoz. Amit csak egyértelműsített mikor elérték a kálvária első stációját és a koronabunkert. Innen már nem voltak messze a szállásuntól, de még nem arra vették az irányt, hanem a kék kereszten letérve, a Szulejmán-kilátóhoz mentek fel. A hagyomány úgy tartja, innen vezényelte I. Szulejmán török császár Kőszeg ostromát. Ennek semmi nyoma nem maradt, de nagyon szép panoráma van a városra. 1630 körül megérkezett szálláshelyünkre a csapat.
A rövid túrát választók a Szent Vid hegy meglátogatása után a források útján indultak tovább. A piros körjelzésen előbb a Gyertyán-kutat, majd a Jávor-kutat érintették. Közben elhaladtak egy geológiai alapszelvény mellett. Itt látható a Kőszegi-hegység gyűrt, mészfillites rétege. Látványos a feltárás, az út építése során keletkezett. A felette levő sziklafokról szép panoráma van a környékre. A következő állomás a Borha-forrás volt. Kellemes, kiépített pihenőhely. Valamikor itt vezetett el az OKT jelzése, akkor még csak a Szent Vid kápolnához lehetett eljutni, amint korábban már említettük. Pár régi kék jelzés felfestését még látni lehet a fák törzsén. Az Enikő-forrás közelében áttértek a piros jelzésre. Egy kis patak mentén 1320-kor, már az üdülőházak között ereszkedtek lefelé a Pogányok nevű településrészen. Több vendégház is található errefelé. 1440-kor már Kőszeg temetője mellett gyalogoltak. Mindenki korán visszatért a Harangtorony szállásunkra. A vacsora ismét finom volt, tárkonyos csirkeragulevest és gordon bluet párolt rizzsel, pirított burgonyával és káposzta salátával kaptunk. Nem fáradt el a társaság, hiszen sokan csatlakoztak Zsolthoz vacsora után, aki egy kis városnéző sétát vezetett levezetés gyanánt.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora