2025 május 21-25, Ismerkedés Alpokaljával, Kőszegi-hegység
-Beszámoló-
2025 május 22. csütörtök, Kőszegi-hegység, Kőszeg - Óház-tető - Kőszeg
Korán ébredezett a társaság, hosszúak a nappalok, korán kel fel a nap. Már 6 óra környékén lehetett hallani mocorgást az épületben. A frissebben ébredők egy kis városi sétával kezdték meg a mai napot. A városban nem volt mozgás, csend volt. Reggelizni 8 órától lehetett, így mindenki kényelmesen készülődhetett a mai túrára. Az eredeti tervet kissé átírtuk, a Kőszeg-Velem irányt megfordítottuk. A hosszútúrásokat átvittük Velembe, hogy onnan kezdjék el a gyaloglást. Rövid túránkat az eredeti terv szerint valósítottuk meg. Svédasztalos reggelit kaptunk, bőséges volt kínálat, finom volt minden, láthatóan elégedett volt a csapat. 845-kor elindultunk a szálláshelyünkről. Kellemes időt jeleztek előre a meteorológusaink. A 9 fő hosszútúrás elsétált az autóbuszunkhoz, mely a Jurisics vár melletti parkolóban várakozott rájuk. Két emberünk a szálláson maradt, Ők városnézéssel töltötték el a mai napjukat. Nyolcan egy harmadik útvonalat találtak ki maguknak, Ők a Kendigen keresztül jöttek vissza Velemből. Végül is ebből a három változatból választhattak a gyalogolni szándékozók:
Útvonal: Kőszeg, Fő tér (280 m,
) – Kálvária (385 m, ) – Hét-forrás (441 m, ) – Óház-tető (600 m, ) – Stájer-házak (563 m, ) – Hörmann-forrás (712 m, ) – Írottkő (884 m, ) – Velem (370 m, 
) Túratáv: 20km
Emelkedő: 750m
Minősítő pontszám: 30+15+1=46 pont
Alternatív útvonal: Kőszeg, Fő tér (280 m,
, ) – Kálvária (385 m, ) – Hét-forrás (441 m, ) – Óház-tető (600 m, ) – Kőszeg, Fő tér (280 m, 
, 
, 
, ) Túratáv: 14km
Emelkedő: 450m
Minősítő pontszám: 21+9+1=31 pont
Alternatív útvonal: Velem (370 m,
, ) – Kendig (725 m, , ) - Óház-tető (600 m, , ) - Hét-forrás (441 m, ) - Kőszeg, Fő tér (280 m, ) Túratáv: 17km
Emelkedő: 600m
Minősítő pontszám: 25,5+11=39 pont
OKT pecsétjei:
Kőszeg, Tourinform Iroda, vagy Kék Huszár Vendéglő
Hét-forrás, A forrás melletti esőbeálló bejárati oszlopán.
Írottkő, A kilátó bejárata melletti információs tábla oszlopán, vagy a kilátó alatti esőbeálló bejárattal szembeni faoszlopán.
Akik a Kőszegi körtúrát választották, a Várkör utcában elmentek az Országos Kék Túra jelzéséig, majd jobbra fordulva elindultak a Kálvária felé. Kis kitérővel, de a kéken gyalogoltunk el egészen az Óház-tetőig. A Pék utcában is láthattunk pár barokkos épületet. Elhaladtunk az Immaculata templom és a volt Ispotály szép épülete mellett. Ez jelenleg Öregek otthonául szolgál. A Koronaőrző bunkernél megálltunk pár percre, elolvastuk a tudnivalókat. A Kálvária domb lábánál található földalatti pincerendszerben, a Szálasi-kormány idején három hónapig őrizték a Szent Koronát. 1944 végén az ország nyugati részére kellett menekíteni a koronázási jelvényeket. A menekítés során előbb Veszprémbe, majd Kőszegre került a Szent Korona, ahova 1944. december 6-án éjszaka érkezett. A Szent Koronát 1945 március 27-ig őrizték itt. Ez után 33 évig nem volt Magyarországon, csak 1978.01.06-án kaptuk vissza az Egyesült Államoktól. A bunker felett alakították ki a Szent Korona Emlékparkot. Itt megtudható, hány helyen fordult meg, illetve hol őrizték a Szent Koronánkat történelme során.
Nem sokkal ezután elindultunk felfelé, a 393 m magas Kálvária-hegyre. A meredek út mellett 14 stáció található. Véleményem szerint ez az ország egyik legszebb kálváriája, a város szinte minden pontjából látható a háromtornyú barokk kálvária templom. Az 1709-től 1711-ig pusztított országos pestisjárvány után emelték a túlélők, egyrészt a gyógyultak hálából, másrészt, hogy az újabb sorscsapások elkerüljék Kőszeg városát. A hegytetőre felvezető út mellett álló eredeti festett táblák helyett 1763-ban kő stációkat állítottak, melyeket később, 1890-ben a templomkerítésbe falaztak be. Ezután készült el a jelenleg is látható 14 új stáció. A templomhoz kőfallal védett kert és remetelak csatlakozik, itt van eltemetve gróf Wels Henrik, a templom első festője, Kőszeg egyik remetéje. A templom mellől Kőszeg, és környezetének nagyszerű panorámájában van része az idáig feljövőknek. Miután kipihentük az emelkedő fáradalmait, megnéztük a templomot és a környékét. Tovább mentünk az OKT útvonalán, de tettünk egy kis kitérőt a Trianoni kereszthez, ahová 1020-kor érkeztünk meg. A tisztásról szép kilátás van Ausztria felé, ahol a tragikus békeszerződéshez kapcsolódó emlékmű, egy 8 m magas vasbeton kereszt áll. 1936-ban emelték, az elcsatolt területekre néz, a határ túlsó oldaláról is jól látható.
Miután kinézelődtük magunkat, visszamentünk a kék jelzésre, elindultunk a Hét-forrás felé. Folyamatosan emelkedő úton jutottunk fel az 502 m magas Pintér-tetőre. Elég nagy erdőírtás van errefelé, viszont ennek következtében szép panoráma adódik nyugatra. Alattunk Rőtfalva, Rattersdorf házai látszódtak. Továbbra is a kéken haladtunk, kényelmesebb úton, mint a korábbi kapaszkodón. 1215-kor érkeztünk meg a Hét-forráshoz, ahol hosszabb pihenő következett. A hegység egyik legkedveltebb kirándulóhelye az osztrák határhoz közeli, a rőtfalvi völgykatlanban fakadó forrás. A forrás foglalását 1896-ban alakították ki. Ekkor lett névadó a hét magyar vezér: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm. Az előtörő víz felett kis kőtáblákon olvashatjuk a neveket. A legenda szerint az, aki mind a hét ágból kifolyó vízből iszik egy-egy kortyot, annak a vezérek teljesítik egy kívánságát. A kristálytiszta, hideg, 10°C-os vizű forrás látta el egykor ivóvízzel a fölötte magasodó Óvárat vagy Felsővárat. A forrás környékén padok, asztalok, esőbeálló van, igazán kellemes pihenőhely. Éltünk is ezzel a lehetőséggel, itt fogyasztottuk el szendvicseinket.
Ezután kemény felmenetel következett az Óház-tetőre. Majd 40 percen keresztül csak felfelé mentünk a szép, idős bükkösben. 1310-kor az utolsó emberünk is felért a tetőre. A 609 m magas Óház-tetőn épült a XIII. században Kőszeg első vára, a Felsővár vagy Óvár. Az 1991-től kezdődő ásatásokban feltárt lakótorony alapjaira emelték 1996-ban a mai kilátót, melyről szép a város látképe. Tiszta időben gyönyörű kilátás van Szombathelyre, a Ság-hegyre, a Somlóra, a Fertő-tóra, valamint a szomszédos Ausztriára. A XIV. században az Alsóvár (Jurisics vár) létrejöttével a Felsővár fokozatosan elveszítette jelentőségét. A romossá vált épület helyébe elsőként egy fából, majd 1896-ban egy kőből készült kilátót emeltek. Az 1991-től kezdődő ásatásokban feltárt lakótorony alapjaira emelték 1996-ban a mai kilátót. Sajnálatos módon jelenleg zárva van, valószínűleg a lépcsők, korlátok elkorhadtak. Összefutottunk itt a középtúrásainkkal. Miután nem tudtunk feljutni a kilátóba, elindultunk lefelé Kőszegre a Királyvölgyön keresztül, a zöld jelzésen.
A hosszútúrát választókról is essen szó Zsolti jóvoltából. Miután 9 óra után pár perccel buszra szálltak, átmentek a közép túrásainkkal Velembe. Az itteni buszfordulóból indultak el. A Hosszú-völgyet követték jó darabig a piros jelzésen. Az Írottkő ki lett hagyva, tegnap, akinek kellett, elintézte az itteni pecsételést. Majd egy kerékpár úton átvágtak a kék keresztjelzésre, majdnem elmentek a Hármashatár-hegyig. Itt már közel volt a Hörmann-forrás. A jóízű forrásból megtörtént a vízvételezés, majd irány a Stájer házak! A Hörmann-forrás a hegység legmagasabban található forrása, ezután már újra az eredeti terv szerint folytatták útjukat. A Stájerházak Erdészeti Múzeum, erdei iskola és szálláshely is egyúttal. Szép erdei környezetben van. Két épületét Kőszeg városa a XVIII. század végén lakóháznak építette a Stájerországból 1770-ben, Mária Terézia erdőtörvényének kiadása után, a behívott erdészek számára. Az erdőőrök 1780 tájától egészen 1954-ig laktak itt, 1920 után panziót is berendeztek. A ma is álló haranglábat az 1902-ben elhunyt Kayszrál Károly erdész hagyományából építették, de a harangja ma Szombathelyen, a Skanzenben található. A haranggal nemcsak az erdőmunkások munkaidejének elejét és végét jelezték, de olykor az eltévedt turisták érdekében is megkondították. Asztalok, padok, esőbeálló várja az erre járó turistákat.
Erdészeti aszfaltúton folytatták útjukat a hosszútúrások, egészen a Vörös-keresztig, innen ismét erdei út következett az Óház-tetőig. Mivel a kilátó be van zárva, rögtön tovább gyalogoltak az erősen lejtő úton. A Hét-forrásnál, akinek hiányzott az OKT-s pecsét, az pótolta. Némi fotózás és friss víz vételezése után folytatták útjukat. 1430 körül kezdett beborulni, úgy tűnt nem ússzák meg az esőt. Rövid ideig csak gyenge szemerkélés volt, de ahogy közeledtek a Kálvária-hegy felé, csak-csak elő kellett venniük az esőkabátokat. A Kálvária kápolnát és a környékét csak futtában nézték meg, az időjárásra való tekintettel. Lefelé, a stációk mellett elhaladva elállt az eső, mire leértek, elrakhatták az esőkabátjaikat. Érintették a Koronabunkert, majd egy rövid kitérőt tettek a Szert Korona Emlékparkba. Innen már nem volt messze a Harangtorony Szálló.
1600 óra után már mindenki megérkezett a szállásunkra. A rövidtúrásaink a kék keresztjelzésen elhaladtak a Szálasi bunker mellett. Mire Kőszegre értek, Őket is elkapta egy kisebb szemerkélő eső, emiatt kimaradt a Szulejmán kilátó. A vacsora ismét kiváló volt, hideg gyümölcsleves mellett baconba tekert csirkemell, sajt mártással és párolt zöldséggel volt. Az időjárás miatt ma nem volt nagy csavargás, mindenki időben nyugovóra tért.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora