2025 május 10, Tavasz a Mecsekben - Mecsek

A kora nyárias áprilisi időjárás óta nem igazán akar kitavaszodni. Sok esős, szeles napunk volt az elmúlt időszakban. A mostani hétvégére viszont stabilizálódott az idő, ha nem is volt nagyon meleg, de legalább esőre nem kellett számítani szombaton. Végül is kirándulásra alkalmas időt fogtunk ki. Idén ez volt az első autóbuszos túránk. Ez a résztvevők számán is megmutatkozott, hiszen 46-an jöttünk össze az autóbuszon. Reggel hat órakor Tárnokról indultunk el, Érd, Százhalombatta, Ercsi után után lett teljes a csapat. Az M6-os autópályán mentünk le Mecsek felé. Valahol Paks magasságában, az egyik MOL üzemanyagtöltő állomáson megálltunk 20 percnyi pihenőre. Ezalatt természetesen kávézni is lehetett. Két útvonal közül választhattak a túra résztvevői. 21 fő választotta a rövid túrát, 25-en a hosszabb túrára mentek el gyalogolni. A rövidebbet magam, a hosszabbikat Zsolt vezette. Ezek voltak a változatok:

Útvonal: Czifra malom (190 m, ) – Mánfa, románkori templom (205 m, , ) – Páfrányos (295 m, ) – Büdös-kút kh. (390 m, , , ,) – Orfű (204 m, ) – Tekeres (178 m, )
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 500 m
Minősítő pontszám: 27+10=37 pont

Útvonal: Czifra malom (190 m, ) – Mánfa, románkori templom (205 m, , ) – Páfrányos (295 m, ) – Melegmányi út (474 m, ) – Nagy-mély-völgy () – Czifra malom (190 m, )
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 380 m
Minősítő pontszám: 18+7,6=26 pont

9⁴⁵-kor érkeztünk meg a közeli Czifra malomnál levő Kőlyuki Étteremhez. A parkolóban leszálltunk, mindenki innen indult el a mai túrára. A piros négyszögjelzésen félórán belül, emelkedőkön keresztül átértünk Mánfa románkori templomához. Közben érintettük a Czifra malmot, amely a Dunántúli Piros Túra egyik ellenőrző pontja, a pecsétet kapu mellé helyezték el. A mánfai Sarlós Boldogasszony templom elrendezése téglalap alaprajzú, négyszögletes, egyenes szentélyzáródású, szentélye dongával boltozott, hajója síkfödémmel fedett. A templom építését, a XI. század vége felé kezdték meg, a XV. században jelentősen bővítették. A templom viszonylag szerencsésen átvészelte a törökkori időket. A freskókat részben a törökök, részben az idő tette tönkre. A templom melletti falu teljesen elpusztult, Mánfa távolabb települt újra. Kicsit körbe néztünk, egy kisrácson keresztül bekukucskáltunk a templomba. Nincs túl jó állapotban a templom, ráférne egy alapos renoválás.

Elkészítettük a fényképeket, majd elindultunk a Jószerencsét-forrás völgyében, követve a kis patakot a piros keresztjelzésen. Kereszteztünk egy hosszúkás rétet, folyamatosan felfelé vitt a jelzésünk, kényelmes volt az utunk. A hosszútúrások elhagyták a többieket, Ők rövid időn belül a zöld jelzésen Petnyák felé vették az irányt, hogy átmenjenek majd a Nagy-mély-völgybe. 11⁰⁵-kor a rövidtúrások felértek a köves Erzsébet útra. Itt található a Jószerencsét vadászház. Az út mellett rengeteg autó parkolt, a ház körüli tisztás tele volt emberekkel. Valamilyen nagyobb találkozó lehetett, több bográcsban rotyogott a gulyás. Félórai gyaloglás következett, majd egy kisebb völgy keresztezése után megérkeztünk a Melegmányi-völgy mésztufa lépcsőihöz. Igen látványos a kis vízesések sorozata, mivel a patakban aránylag sok víz folydogált. A lépcsőket a forrásokból előtörő víz alakítja ki. A triászkori mészkő repedéseiben áramló víz kioldja a kalciumot, majd miután felszínre kerül, a patakmedrekben kicsapódik ismét a mész. Mintha a Szalajka-völgyi Fátyol vízesés kistestvérét látná az ember! Kulturált pihenőhelyet alakítottak ki, padokkal, asztalokkal. A Melegmányi-forrás is itt található. A két völgy bejárása során egyébként igen sok foglalt forrást láttunk! Kényelmesen megebédeltünk a mésztufa lépcsőknél, majd folytattuk a túránkat. Elhaladtunk az Anyák-kútja és a Melegmányi-Forrásbarlang mellett.

12⁵⁵-kor értünk fel a Melegmányi aszfaltos útra. Többek között ezen az útszakaszon is száguldoznak az autók a rali versenyek során. A Mecsek Rallye mintegy ötven évre visszatekintő autós sportesemény, az első versenyt 1967-ben rendezték. Magyarország egyik leghíresebb, legnagyobb történelmi múlttal rendelkező raliversenye. A Keresztkunyhónál, a Gadó-kereszt mellett asztalokat, padokat helyeztek el, leültünk rövid pihenőre. Utunk itt találkozott a Dél-Dunántúli Kék Túra jelzésével, rövid ideig ezen gyalogoltunk tovább. Pár méteren át az aszfaltot koptattuk, majd a Csemetekertnél jobbra fordultunk a Nagy-mély-völgy felé. Kis idő múlva találkoztunk a piros jelzéssel, ettől fogva a túra végéig ezen haladtunk. Az út végig lejtett a Kőlyuki Étterem parkolójáig, ahol buszunk várakozott ránk. Az ösvényünk mindkét oldalán számos víznyelő töbör látható. Ez egyébként igaz a Melegmányi-völgy felső részére is. A töbrök miatt van ilyen sok forrás ezekben a völgyekben. Elhaladtunk a Mariska-, Kánya-, Tahumsec-, Sziklás-, Cirkó-, Gyula-, Cserkész-, Bikfa-források mellett. A völgyben csordogáló patakocska itt is számos mésztufa gátat, lépcsőt épített. A Zsidó-völgyből érkező Mecseki Zöld út becsatlakozásánál található a Kőlyuk-barlang. A bejáratát impozáns sziklák rejtik. A barlang le van zárva, a bővizű forrása ivóvizet szolgáltat. A barlangtól még ¾ órai gyaloglás várt ránk, hogy visszaérjünk a buszunkig. Közben elhaladtunk 2 bekerített halastó mellett, valamint a Czifra malomnál. A hosszútúrásokkal telefonon konzultáltunk, hol tartanak a túrájukkal. Nekik még másfél km volt hátra Tekeresig, a túra befejezéséig. A rövidtúrások betértek az étterembe, van aki fagylaltot vett, van aki sört rendelt. A jóleső pihenő után buszunk átment Tekeresre, hogy összeszedjük a hosszútúrásokat.

Miután a Mánfai románkori templomnál kettévált a csapat, a hosszabb túrát választók, az Ágnes-vízesést útba ejtve átmentek a Nagy-mély-völgybe. A rövidtúrásokkal ellentétben ők felfelé haladtak a piros jelzésen. Nekik is nagyon tetszett ez a látványos szakasz, a sok mésztufa vízeséssel, a forrásokkal. A Kánya-forrásnál tartották meg az ebédszünetet. A kidőlt fa alkalmas volt a letelepedésre, a bővizű forrás pedig a kulacsok feltöltésére. A Melegmányi útnál Ők is rátértek a Rockenbauer Pál kék útvonalára, majd keresztezték a zöld, majd a sárga jelzést. Így jutottak el a frissen felújított Büdös-kúti kulcsosházhoz. Itt kulturált mosdó áll az erre járó turisták rendelkezésre. Gondoskodtak a hálózsákos turistákról is, az esőbeálló tetőterét alvásra alkalmas helyiséggé alakították ki.

Tovább indulva már a sárga keresztjelzésen haladt a csapat. A kulcsosház után az út eléggé sáros volt, valószínűleg sok idejövő jármű, valamint az előző napi eső miatt. Nagyon sok barlangot, zsombolyt, víznyelőt fedeztek fel ebben a körzetben. A Pécs felé menő utat elérve már jobb lett az út minősége. 15¹⁰-kor jó tempóban érték el Orfű első házait. A település kis temploma mellett elhaladva hamarosan az Orfűi-tó mentén gyalogolhattak. Következett a Pécsi-tó. A tavak közül ez a legnagyobb területű. A tavak, az Orfűi-patak felduzzasztásával jöttek létre. A tavak környékét kiépítették, kedvenc üdülőhellyé vált. A túra végéhez közeledve egyre nagyobb igény mutatkozott egy utolsó pihenőre, amit a tóparti Árnyas Part Büfénél tartottak meg. 16³⁰-ra megérkezett Tekeres bejáratához a hosszútúrás csapat, ahol már vártunk rájuk és rövidesen indultunk hazafelé.

Jól sikerült az idei első buszos túránk, sokan jöttek el a Mecsekbe. Meglepően kevés virágot láttunk ezúttal, viszont annál több vizes látványban volt részünk. Az erdő még nagyon üde, a levegő friss, így igen csak kellemes túrázni. Következő alkalommal ötnapos túrára fogunk elmenni május 21-én, az Alpokaljával fogunk ismerkedni.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető