2025 április 26, Bemelegítő kerékpár túra - Csepel-sziget

A korábbi évekhez képest idén néhány héttel később került megrendezésre a szezonnyitó Csepel-szigeti kerékpáros túránk, mivel közbeszóltak a húsvéti ünnepek. Az éves túraterv összeállítása során ezt nem is bántam, arra gondoltam, hogy biztosan jobb időnk lesz április 26-án. Az elgondolás jónak tűnt, de más lett a realitás. A húsvéti remek idő után jött a lehűlés, jött az eső, változékony lett az időjárásunk. Ez még azon társainkat is elriasztotta, akik egyébként rendszeresen eljönnek kerekezni. A korábban jelentkezők is visszamondták a részvételüket. Pénteken, az indulás előtti napon már úgy nézett ki, hogy egyedül megyek el a szezonnyitó Csepel-szigeti bicajozásra. Utolsó pillanatban egy 3 fős család bejelentkezett túrára, ráadásul még az időjárás is kedvező irányt vett, a prognosztizált eső elmaradt. Szombat reggelre napsütésre ébredhettünk! Kevés változtatással a szokott útvonalat terveztük be a mai napra:

Útvonal: Százhalombatta – Tököl – Szigetújfalu – Ráckeve – Szigetszentmárton – Szigetcsép – Tököl – Százhalombatta
Túratáv: 55 km (ebből 15 km földút)
Emelkedő: 100+100 m
Minősítő pontszám: 20+1+15+2=48 pont

Reggel a biztonság kedvéért azért elmentem a megbeszélt találkozópontra, hátha lesz valaki, aki nem jelezte részvételi szándékát, és mégis eljött a kerékpár túrára. Nem volt az Ebatta Kultúrkocsma előtt senki sem, ezért letekertem az Óvárosba, a rév volt megjelölve a következő találkozó pontnak. Lefele menet, a Dunamenti Hőerőműnél elhaladva találkoztam a családdal, akik jelentkeztek a túrára. Az édesapjuk két fiával volt itt, akik 8 és 6 évesek voltak. Ők nyárra nagy tervekkel készülnek, a mai napot erőpróbának szánták. Kíváncsiak voltak, hogy mire képes a család. Én előre siettem a komphoz, de itt sem volt újabb túrára jelentkező. Végül is négyen jöttünk össze a Csepel-szigeti kerekezésre. Rövid várakozás után már szálltunk is fel a kompra, rajtunk kívül még két kerékpáros jött a szigetre. Az átkelés simán megtörtént, a fiúknak ez már önmagában is nagy élmény volt, először utaztak életükben komppal. Ezzel kapcsolatban sok kérdést tettek fel, melyeket meg kellett válaszolnunk nekik.

Tökölre átérve, az ártéri úton haladva hamar elértük a település római katolikus templomát. A települést déli irányban hagytuk el az aszfaltos úton. Elhaladtunk a börtön mellett, majd felmentünk a gátra, ott folytattuk az utunkat. Itt már vigyázni kellett az autós forgalom miatt, az út minősége sem volt megfelelő, nem győztük kerülgetni a kátyúkat. A kisebbik fiú elesett, a kerékpárjának kereke kifordult az egyik kátyúban, ami a kezdeti lelkesedést kisé visszavetette. Emiatt néhányszor meg kellett állnunk Szigetújfaluig. Itt tartottuk az első hosszabb pihenőnket. A várakozást kihasználva mindkét kisbiciklin némi beállítást végeztünk el, hogy kényelmesebb legyen a kerekezés. A pihenő alatt az ifjúság feléledt, már fára másztak, így vidáman vágtak neki az újabb szakasznak. A faluban csodák csodájára találtunk egy nyomós kutat, ahol pótoltuk az elfogyott vízkészletünket.

Szigetújfalut elhagyva virágzó repce földek mellett haladtunk el, de nem csak a látvány, hanem az illat is elvarázsolt minket. Az út mellett gyümölcsösök, és lovardák voltak, ezek mellett haladtunk az elég jó minőségű aszfaltúton. Egy kis idő elteltével újra döcögős szakasz következett. Viszont egyre közeledtek Ráckeve templomainak tornyai! A települést a HÉV sínek mentén értük el. Elég jó tempóban haladtunk, csak néha kellett megállnunk rövid pihenőkre. Ráckeve előtt rövid családi tanácskozást tartottunk, mivel láttuk, hogy a fiatalabbik gyereknek sok lesz a mai kerékpározás. Telefonáltunk édesanyjának, hogy jöjjön el a gyerekért az autójukkal. Addig is elhaladtunk a Ráckevei Savoyai kastély előtt, majd nemsokára a Városházhoz értünk el. Ez közel van a piachoz, ahová sietősre vettük az odamenetelt, hogy nyitva találjuk még a lángossütőt. Még időben megérkeztünk, ugyan már pakolásztak az eladók, de még hozzájutottunk az áhított lángosunkhoz. Az ebéd után még körbenéztünk, lementünk a Dunapartra, megcsodáltuk a szépen felújított vízimalmot. Időközben egyre sötétebb fellegek gyülekeztek a fejünk felett, nemsokára leszakadt az ég. Menedék után néztünk, egy eresz alatt vártuk ki a rövid zápor megszűntét.

Az eső nem tartott sokáig, felpattantunk kerékpárjainkra, és a katolikus templom felé vettük az irányt, ahol már várt az anyuka. Kicsit vizesen, de jókedvűen adtuk át a kisebbik fiút anyukájának, mi pedig már ismét napsütésben folyattuk utunkat hazafelé. Újra elhaladtunk a Városháza mellett, melynek a tornyába lépcsőkön fel lehet menni. A torony kilátóként is üzemel, szép kilátás van fentről a városra, a környékére. A Savoyai kastélyt érintve elhagytuk Ráckeve fő utcáját. Az üdülősoron folyattuk az utunkat Szigetszentmárton felé, ahol rövid pihenőt tartottunk. Szigetcsép volt a következő település. Rápillantottunk az óránkra, majd sietősebbre fogtuk a tekerést. Ha nem sietünk, egy órát kellene várnunk a következő kompjáratra. Tököl templomának tornyát már messziről láttuk. A templomhoz elérve balra lekanyarodtunk a Dunapart felé, a révállomásra. Éppen befutott a komp, gyorsan átértünk a túloldalra. Az Óvárosban megjutalmaztuk magunkat egy jól megérdemelt fagyival, ezzel tulajdonképpen befejeztük a mai kerékpártúránkat.

Nagyon családiasra sikeredett az év első kerékpáros túrája, nem volt nagy érdeklődés, pedig az idő kimondottan kerékpározásra alkalmas volt. A rövid ráckevei zápor sem rontotta el kedvünket. Minden elismerésem a két gyermeké, akiknek ez volt az első hosszabb kerékpározásuk, eddig még a város határait sem hagyták el két keréken! Legközelebb gyalogolni fogunk a Mecsekben május 10-én, a Melegmányi-völgy környékén.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető