Miklós nap környékén igen változatos idő fogadott minket. A túrát megelőző napon jelentősebb havazásban volt részünk, de a plusz fokok következtében rögtön olvadni kezdett a lehullott hó. Bíztunk benne, hogy másnap a hegyekben azért hó fog várni reánk, a Mikulásunkkal havas környezetben fogunk találkozni. A meghirdetett Mikuláskereső túránk iránt nagy volt az érdeklődés. A szakosztályi tagjainkon felül bejelentkezett az Abonyi Természetjárók Köre, valamint pár vezetőségi tag a megyei Vadvirág Természetjáró Egyesülettől. A megbeszélt találkozási helyen, Budakeszin a Vadaspark parkolójában 940-kor 42-en gyűltünk össze. Bár eredetileg csak egy túra került kiírásra, a jelentkezők összetétele miatt egy rövidebb változatot is megterveztünk a megelőző napon. Végül is ebből a két variációból lehetett választani:
Útvonal: Budakeszi (320 m,Miután egybegyűlt a csapat, elindultunk a Szilfa-tisztás felé. A tisztás fehérbe öltözött, itt találkoztunk a Mikulásunkkal. Több centiméteres hó maradt itt meg a tegnapi hóesésből. Kár, hogy nem sütött ki a nap, de ne legyünk elégedetlenek, hiszen az utóbbi tíz évben a Mikulástúrákon legtöbbször nem hóban kellett gyalogolnunk! Mikulásunk a két rénszarvas segítőjével együtt már várt reánk. Egy-két Mikulás dal eléneklése után a társaság minden tagja kapott egy-egy Mikulás csokoládét. A csokoládé mellett volt még virgács is, de azt senki sem érdemelte ki, ami azt jelentette, hogy mindenki jól viselkedett az elmúlt egy évben! Miután könnyíttettünk Mikulásunk terhén, 930-kor elindult a túra. Mind a rövidebb útvonalat választók, mind a 9 fő hosszabb távra benevezők a piros keresztjelzésen indultak el a Petneházy-rét felé. Az út kissé csúszós volt, olvadt a tegnapi hó. A Petneházy Klub után Juliannamajor felé fordultunk balra az eléggé tönkrement aszfaltúton. A Sztrilich Pál Cserkészparkban életnek semmi nyoma nincsen. Talán nyáron nagyobb élet van errefelé.
A Juliannamajor előtt kettévált csapatunk. A rövidtúrásaink elindultak Adyliget felé, a hosszabb útvonalat választók a piros jelzésen Nagy-Kopasz felé vették az irányt. Érdekes módon errefelé már kevesebb hó volt, mint az alacsonyabban fekvő Szilfa-tisztáson, viszont sok sáros, csúszós útszakasz volt. Több mint 2 órai gyaloglás után értünk fel a Nagy-Kopaszra, ahol a Csergezán Pál kilátó található. A piros jelzést elhagyva előbb jelzetlen erdészeti földúton, majd a kék keresztjelzésen értük el a Nagykovácsiból jövő zöld háromszögjelzést. Ezen értünk fel a csúcsra. Sajnos az időjárási viszonyok semmit sem javultak reggel óta, alig láttunk el az orrunk hegyéig. Sok értelme nem volt fellépcsőzni a kilátóra! Mindenesetre egy rövid pihenőt tartottunk itt, majd visszaindultunk Budakeszi felé.
A rövidtúrásaink, miután elváltak az útjaink, 1045-kor felértek a Fekete-fej 386 méter magas csúcsára. Lett volna kilátás, de a mai napon, a köd miatt ez nem jött össze. Alig láttuk alattunk a település házait! Innen a Nagy-Hárs-hegy felé vettük az irányt, melynek az oldalában gyalogoltunk Szépjuhászné felé. Amint elértük a vasútállomást, tartottunk egy rövid pihenőt. Éppen jöttek a vonatok, így ezt is megnézhettük. Innen a Kerékpár jelzésen indultunk el, majd a zöld keresztjelzésén kapaszkodtunk fel a János-hegy oldalába. Nemsokára a zöld háromszögjelzésen folytattuk az utunkat. Egy kis kitérővel letértünk a zöld barlang jelzésre, hogy megnézzük a János-hegyi-átjáróbarlangot. Ez nem természetes barlang, érckutatók készítettek, de ennek ellenére kalandos a végigjárása. A barlang után már nem sokat emelkedett az út. A Libegő felső állomásánál értük el a János-hegyi sétautat. Az állomás kilátóteraszán körbenéztünk, de a fák már annyira megnőttek, hogy a panoráma már alig élvezhető. A pihenő után a sárga keresztjelzésen folytattuk az utunkat. Ezen már majdnem a Vadasparki kiindulási helyünkig gyalogoltunk vissza. Közben kereszteztük a kisvasút sínpárját a Kis-kőfejnél, majd az Országos Korányi Intézetnél átmentünk a nagyforgalmú műúton. A kőkereszt után a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat kerítésével párhuzamosan haladó kék keresztjelzésen érkeztünk vissza a parkolóba. Épp időben érkeztünk meg, a hosszútúrások is nem sokkal utánunk befutottak célba. A hosszútúrások először egy nyiladékon át ereszkedtek le a Nagy-Kopaszról, majd többnyire a kék keresztjelzésen jutottak vissza a parkolóhoz. Közben kétszer is létrán kellett keresztezniük a Vadaspark kerítését. 1500 óra után pár perccel mindenki befejezte a túrát. Ezzel teljesítettük az idei szakosztályi túráinkat, 2025 februárjában évzáróval, évnyitóval kezdjük meg majd az új évet.
Végül a honlapunkon keresztül is ezúton kívánunk minden kedves túratársunknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, túrákban gazdag, Boldog Új Évet!
|
|
© 2006-2025 természetbarátok.hu