2024 november 9, Őszi csatangolás - Vértes

Lassan november közepén tartunk, de az időjárás még mindig az októberben megszokott formáját mutatja, reggel már hűvös, hideg van, néha már a fagy is jelentkezik, de napközben a napsütés hatására még 10°C fölé emelkedik a hőmérséklet. Időjárásunk az utóbbi években megbolondult kissé, nagyon nehéz prognosztizálni hosszú távra a hőmérsékleti viszonyokat. A meteorológusok sem tudtak újat mondani, hétvégére maradt a kellemes őszi időjárás, ami viszont megkönnyítette a túrázni vágyók elhatározását, hogy a hétvégét gyaloglásra fogják szánni. 1 fő vonta vissza a jelentkezését, a kiindulási ponton 29-en jöttünk össze! Ekkora létszámra, mióta tömegközlekedéssel járunk túrázni, még nem volt példa! Pedig a túrát megelőzően csak 10-en jelentkeztek, a többséggel csak a túra kezdetekor találkoztunk. A szép, csapadékmentes őszi idő kicsábította társainkat a színes erdőbe. Szárligeti vasútállomáson volt a gyülekező, a személygépkocsikkal, valamint a vonattal érkezők is ide jöttek. Két változatból választhattak a résztvevők, a rövidebb túrát mindössze ketten választották. Ez volt a két kiírt túra:

Útvonal: Szárliget vá. (228 m, ) – Csákányospuszta (273 m, M, ) – Körtvélyesi kilátó (417 m, , , ) – Vitányvár (364 m, , , ) – Gráciák bérce (430 m, , , (-)) – Körtvélyespuszta (403 m, (-),, M) – Szárliget vá. (228 m, (-), )
Túratáv: 20 km
Emelkedő: 430 m
Minősítő pontszám:30+8,6=39 pont

Alternatív útvonal: Szárliget vá. (228 m, ) – Csákányospuszta (273 m, M, ) – Körtvélyesi kilátó (417 m, , , ) (138 m, ) – I. Béla forrás letérő (397 m, ) – Körtvélyespuszta (403 m, (-), , M) – Szárliget vá. (228 m, (-), )
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 250 m
Minősítő pontszám: 18+5=23 pont

9²⁵-re mindenki megérkezett. A szokásos adminisztráció után elindult csapatunk Szárligeten keresztül az Országos Kék Túra útvonalán. A település football pályája mellett viszont áttértünk a Szent Jakab zarándokútra, mely mezőgazdasági területen halad. Valamikor az OKT jelzése is erre haladt, de a rendszeres beszántások miatt eltűnt a földút, jelenleg egy nagyobb kerülővel jut el a kék Csákányos pusztáig. Sokan voltunk, figyelni kellett a társainkra, mert az elöl haladók simán elmentek a sport pályánál levő útkereszteződésben, utánuk kellett sietni, visszahívni Őket a betervezett útvonalra. Miután elhagytuk az utolsó házát is Szárligetnek, egy rozoga hídon, hézagos gerendákon kereszteztük a Csákány-patakot. Igaz, a patakban egy csepp víz sem volt, híd nélkül is át lehetett jutni a túloldalra. Ezután kereszteztük a mezőgazdasági területet. Itt még látszott a hajnali fagy nyoma, deresek voltak a gazok, fűszálak. A napon már kellemes időben gyalogoltunk a néhai Birka Csárda felé. A csárda épületénél kereszteztük az 1-es utat. Hosszú évek óta zárva van, nem úgy néz ki, mintha valamikor is újra nyitna. Az OKT kék jelzésébe Csákányospusztánál csatlakoztunk be. Elhaladtunk a Csákányosi Piknik Terasz mellett, mely még zárva volt, majd 10²⁵-kor megérkeztünk a Csákányosi templomromhoz.

A kis dombtetőn álló egykori templom Csákányegyház faluhoz tartozott, középkori források tesznek említést róla. Az épület a szokásos árpádkori egyhajós templom képét mutatja. Az ásatások során egy különleges, latin kereszt formájú ereklyetartó került elő. A feltárt romok állagmegóvására 2024-ben került sor, a helyszínen összegyűjtött kövek felhasználásával. Tatabánya környékének ez az egyetlen középkori épített öröksége. A romnál összevártuk a csapatot, majd folytattuk az utunkat. A Csákányospusztai turistaház után letértünk a kék keresztjelzésű útra. Meredek úton kapaszkodtunk fel a Körtvélyesi kilátóhoz. A kapaszkodó alaposan széthúzta a csapatunkat. A 2015-ben épített, 16 m magas kilátónál levő asztaloknál letelepedtünk, bevártuk a társainkat. A kilátóból körpanoráma nyílik a környékre. Alattunk Tatabánya épületei, távolabb a Tatai-medence látszódik. Északnak, keletnek a Gerecse csúcsai, Hajagos, Nagy-Gerecse, Pes-kő, Somlyóvár, Zuppa-tető látható. Igen távol, tiszta időben a Pilis, a Duna szalagja, Százhalombattai Erőmű kéményei is feltűnnek. Nekünk ez nem adatott meg a mai napon a párás levegő miatt. A rövid pihenő után folytattuk utunkat, a Mária-szakadék felső végén újra rátértünk az OKT kék jelzésére. Elindultunk Vitányvár felé, de a Körtvélyesi erdei temetőnél megálltunk rövid időre. Megnéztük a valamikori kis település temetőjét. Itt látható 7 magyar honvéd sírja, akik 1945-ben haltak hősi halált a II. világháború harcaiban.

12⁵⁰ körül értük el Vitányvár romjait, ahol hosszabb pihenőt tartottunk. Itt volt lehetőség uzsonnánk elfogyasztására, a vár körbejárására. Az utóbbi időben elkezdték a vár feltárását, megerősítését, így az építkezés nyomán elég nehéz volt a váron belüli mozgás. Elég sok új részt tártak fel az utóbbi években. Sajnálatos módon lassan megy a feltárás, a falak megerősítése. Csak bízni lehet abban, hogy a magas falak nem fognak leomolni idő előtt! A vár keletkezéseinek idejét és építőjének nevét nem ismerjük. Feltehetően az itt birtokos Csák nemzetség egyik tagja építhette a tatárjárás után. A török először 1529-ben ostromolta, majd 1543-ban el is foglalta. Később magyar kézre került, de 1559-ben újra a töröké, akiktől 1566-ban sikerült ugyan visszafoglalni, a következő évben azonban már újra a török birtokolta. Véglegesen Pálffy Miklós szabadította fel 1597-ben, és a következő évben felrobbantották, megakadályozva ezzel, hogy a török a vár falai közé befészkelhesse magát. A XVIII. századtól az Eszterházy család tulajdona volt.

A vár megtekintése után még egy darabig az OKT jelzésén haladtunk, majd elhaladtunk a Rockenbauer Pál emlékfa mellett. Valamikor egy szép szál bükkfába faragta be egy ismeretlen fafaragó Rockenbauer Pál arcvonásait, de mára a bükkfa eléggé benőtte az alkotást. 13⁵⁵ körül áttértünk a zöld jelzésre, elindultunk a Gráciák bérce felé. Ide jelzetlen úton is el lehet jutni, mi ezt választottuk. A csapat nagy része nem vette észre, hogy hol van a kilátópont, tovább mentek Körtvélyespuszta felé. Pedig elég szép panoráma van a Gráciák bérce szikláiról! Az utolsó embereink 15³⁰-kor voltak Körtvélyes pusztánál. A vadászház, és az erdészet épületei mellett elhaladva, a kápolna mellett levő asztaloknál megpihentük. Innen újra jelzetlen úton indultunk el Csákányospuszta felé. Kezdetben jó minőségű volt a földút, majd egy vízmosásba jutottunk le. Ezt az utat pár éve már nem használják, inkább vadcsapásra emlékeztetett. A növényzet néha a fejünk fölé emelkedett. Próbálkoztunk kijönni a vízmosásból, nem sok sikerrel. Az igen meredek partoldal nem könnyítette meg a helyzetünket. Mikor elértük a kék jelzést, már jobban járható úton gyalogolhattunk.

Innen már jelzett úton haladtunk Szárliget felé, kereszteztük az 1-es utat, majd rövidesen beértünk a településre. Páran nem ezen az útvonalon jutottak célba, hanem Csákányospusztát érintve, a reggeli zarándok úton, a mezőgazdasági területen át jutottak el Szárligetre. Volt, aki egyenesen a vasútállomásra sietett, de néhányan még megnéztük a bányász emlékművet, betértünk a közeli cukrászdába süteményt kóstolni, sört fogyasztani. Ekkor már újra hűvösödni kezdett, pedig napközben nem győztük levenni a különböző ruháinkat a meleg miatt. Besötétedett időközben. Hatalmas szerencsénk volt az időjárással, egész nap hétágra sütött a nap. Gyönyörű őszi időben, avar szőnyegen gyalogoltunk. Mint utólag kiderült ez volt az utolsó nap, amikor 10°C fölé emelkedett a hőmérséklet. Vasárnap már igazi ősz lett, köddel és hideggel párosulva. Mindenki örült, hogy eljött a túrára! A nappalok sajnos mind rövidebbek, a túrák is ehhez igazodnak. Legközelebb a Biai-dombságba megyünk gyalogolni, november 23-án.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Szabó Zsolt
túravezető