2024 október 19, Kismaros körtúra - Börzsöny
Október közepén járva időjárásunk kezdett hasonlítani az őszi megszokott és elvárt időjáráshoz. Hűvösebb lett, időnként eső is volt, de mindez nem szélsőséges körülmények között történt. Reggelente egyre csípősebb a levegő, de napközben ennek ellenére is 15°C fölé emelkedik a hőmérséklet. A napot is sokat látjuk, mely igen kellemesen hat az ember lelkivilágára. A rövid bevezető után megállapíthatjuk, hogy ideálisnak mondható kiránduló idő ígérkezett a hétvégére. Ez rögtön meglátszódott az érdeklődők létszámán, mivel 20 turistatársunk jelentkezett a börzsönyi túránkra, melyből 17-en el is jöttek! A találkozási helyünk a Kismarosi vasútállomás volt. Mind a vonattal, mind a személygépkocsival érkezők 745-re befutottak az állomásra. Rövid adminisztráció után mindnyájan elindultunk a Börzsöny felé. Mai napra az alábbi két túrát hirdettük meg:
Útvonal: Kismaros vá. (118 m,
) – Morgó vmh. (138 m, ) – Toronyalja Horgásztó (225 m, , 
) – Szent Mihály pálos kolostorrom (206 m, , 
) – Békás-rét (215 m, , ) – Só-hegy (253 m, , 
, 
) – Kismaros vá. (118 m, ) Túratáv: 18 km
Emelkedő: 350 m
Minősítő pontszám: 27+7=34 pont
Alternatív útvonal: Kismaros vá. (118 m,
) – Morgó vmh. (138 m, ) – Hosszúoldal út (276 m, , 
) – Kilátópont (330 m, , 
) – Kismaros vá. (118 m, , ) Túratáv: 12 km
Emelkedő: 310 m
Minősítő pontszám: 18+6,2=24 pont
Kissé csípős volt a reggel, így nem csoda, hogy előkerültek a sapkák és a kesztyűk is. A Szokolyára vezető úton a település házai között gyalogoltunk. Az út mellett a Királyréti kisvonat sínpárja vezet. A családi házas övezet után a Csömöle-völgy felé vettük az irányt, ahol már inkább nyaralók voltak. A sárga jelzést követtük. A völgyben kis patak is csörgedezik. Rengeteg gombát láttunk, köszönhetően az előző hetek időjárásának. 900 óra magasságában elhaladtunk a foglalt Testvér-forrás mellett, nem sokkal később pedig a szintén foglalt Riesner-forrást láthattuk, de belőle csak csepegett a víz. Többször kellett keresztezni a patakot, ami nehezítette a tovább haladásunkat, viszont kárpótolt minket az őszi táj szépsége, a lehulló levelek már avar szőnyeggé álltak össze. Lépten nyomon volt miért megállni, oly sokféle gomba kandikált ki az avarból, meg kellett csodálnunk az ősz termését. A völgyben haladva felfigyeltünk, hogy mennyi elszórtan álló nyaraló, hétvégi ház áll a néha igen meredek hegyoldalban, a nehéz terepen.
A völgyet elhagyva kiértünk a Szárazfák rétjére. Itt vált kétfelé a csapatunk, a rövidebb távot választó túrásaink öten a zöld keresztjelzésen, illetve a zöld jelzésen visszafordultak Kismarosra. Visszafelé érintették a Gál-hegyet, a Nagy-Morgót. A többiek továbbra is a sárga jelzésen maradtak, majd később 1120-kor a piros jelzésen elérték a Toronyalja Horgásztavat. Errefelé találkozunk több kiránduló társasággal. A Horgásztó szépen ki van építve, karbantartott a környezete. Bekerített, de a tó végén nincs kerítés, le lehet menni a vízpartra. Igaz, ha itt megyünk tovább, a kimenetel problémás lesz a Horgásztó kerítése miatt. 1135-kor a Bibervár alatt, vagy másképpen a Pusztatorony romja alatt voltunk. A kisvár pontos építésének idejét nem ismerjük, a csöppnyi erőd legkésőbb az 1260-as években épülhetett. A lakótoronyból és a hozzá csatlakozó udvarból álló kis kővár neve eredetileg Torony vagy Toronya volt. A vár közepén állt a négyszögletes 1,5-1,7 méter falvastagságú, 3,5 x 4,5 méter belső területű torony. Ma csak az északnyugati falszakasz jellegzetes vonala és az északi szakasz egy darabja maradt meg. Ahogy építéséről, úgy pusztulásáról sincsenek okleveles adatok. Valószínűleg már a XV. század előtt romba dőlt.
Még meredekebb úton hagytuk el a romokat, mint ahogyan feljöttünk. Rövid szakasz következett a műúton, majd 300 m után egy kis tisztáson átvágva megérkeztünk az egykori Szent Mihály Pálos korostor romjaihoz. Ezen a helyen tartottuk meg az ebédszünetünket. A toronyaljai földeket a Márianosztrai pálosok birtokolták. Az itteni kolostort is ők alapították a XIV-XV. század fordulóján, az építéséhez felhasználták Pusztatorony köveit, valamint egy kisebb kőbányát is nyitottak. A kolostorhoz malom és halastó is tartozott, valamint sikerült feltárni a majdnem 20 méter mély kutat. A török időkben néptelenedett el a kolostor. 2020-ban emlékhelyet avattak a toronyaljai pálos kolostor egykori helyén, az új építmény pontosan követi a kolostorépülethez csatlakozó Szent Mihály templom szentélyének alaprajzát, formájával is a hajdani szentélyt idézi.
A rövid pihenő és az ebéd után folytattuk utunkat a piros jelzésen Békás-rét felé. Élvezhettük a kellemes napsütést, miközben több rétet is kereszteztünk. A Békás-rétről visszatekintve a Magas-Börzsöny vonulatait lehetett látni. Nem messze a Törökmezői turistaháztól áttértünk a zöld négyzetjelzésre, visszaindultunk Kismaros felé. A Só-hegy után egyre jobban lehetet hallani az út felől a vasút, valamint az autók zaját. Egy-egy pontról a Duna szalagja is megmutatta magát. Egy idő után a vasúti síneknél kötöttünk ki, már nem voltunk messze az utunk végétöl. Egy darabig hétvégi házak mellett haladtunk, majd lassan feltűntek Kismaros első épületei. A vasútállomás már csak 1 km-re volt tőlünk. 1515-kor a vasútállomásnál fejeztük be a mai túránkat. Az utolsó embereink majd egy óra múlva értek el ide. Annyira kellemes volt az idő, hogy nem kellett sietni, szinte napozni lehetett, és a gombák tanulmányozásához is szükséges volt némi idő.
Napközben, ahogy melegedett az idő, úgy kerültek le a ruha darabok, délután a napsütés megtette a hatását, igen melegünk lett. Nagyon kellemes napot zártunk, igazi kiránduló időnk volt, de azért kellemesen elfáradtunk. Legközelebb már kicsit közelebb fog vezetni a túránk, a Vértest fogjuk felkeresni november 9-én. Reméljük pompás őszi időben fog erre sor kerülni!
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Szabó Zsolt
túravezető