2024 augusztus 31, Pomáz körtúra - Visegrádi-hegység

Már augusztus utolsó hétvégéjén járunk, de még javában tombol a nyár, igen nagy a hőség, szinte minden nap megdől az országos hőmérsékleti rekord, pedig vasárnap már beköszönt a meteorológiai ősz. Egész héten hőségriadó volt, ami nem könnyítette meg a mindennapi életet, ennek betudhatóan eléggé visszafogott volt az érdeklődés a túra iránt. Ugyan most is volt, aki hetekkel ezelőtt már jelentkezett, de a többség csak később érdeklődött. A hőség annyira óvatossá tette a csapatot, hogy indulás napján is csak heten jelentkeztek, így előre látszott, hogy kevesen, családias hangulatban fogunk túrázni. Eredeti kiírás szerint 2 variációt hirdettünk meg:

Útvonal: Pomáz HÉV (124 m, ) – Petőfi pihenő (354 m, ) – Kő-hegyi turistaház (366 m, ) – Vasas-szakadék (319 m, , ) – Lajos-forrás (454 m, ) – Zsidó temető (145 m, , , ) – Árpád-kilátó (191 m, ) – Pomáz HÉV (124 m, )
Túratáv: 19 km
Emelkedő: 570 m
Minősítő pontszám: 28,5+11,4=40 pont

Útvonal: Pomáz HÉV (124 m, ) – Janda Vilmos kulcsosház (366 m, ) – Zsidó temető (145 m, , ) – Árpád-kilátó (191 m, ) – Pomáz HÉV (124 m, )
Túratáv: 13 km
Emelkedő: 340 m
Minősítő pontszám: 19,5+6,8=26 pont

A megbeszélt találkozópont Pomáz HÉV állomása volt. Kiderült, hogy csak ketten jöttek HÉV-vel az állomásra, a többi négy túrázni vágyó társam velem jött el Százhalombattáról. A nagy melegre való tekintettel átgondoltam a túra útvonalát, mivel a településen belül 2,5 km-es aszfaltúton kellett volna gyalogolnunk az erdőig majd vissza. Úgy határoztunk, hogy ezt az 5 km-t megspóroljuk, ez azt is jelenti, hogy a kiírásokban levő két variációhoz képest egy harmadikat teljesítettünk. Ezért mi a gépkocsival egyből elmentünk a város széléig, itt kiraktam a csapatot, visszamentem a HÉV állomásra a többi két emberért, akik a HÉV-vel érkeztek meg. A hét fő így együtt tudta 8⁴⁰-kor megkezdeni a túrát. Mintegy 25 perc után elértük a János-forrást - ahol balról becsatlakozik a kék keresztjelzés - így hamar erdei környezetben gyalogolhattunk. A forrásból éppen csak csepegett egy kevéske víz. Továbbra is a zöld jelzést követtük, mely meredeken hagyja el a völgyet. A csapat meglepetésére nem volt annyira megerőltető a kapaszkodás mint ahogy előre elképzeltük. Az árnyék és a hűs szellő következtében meglepően jól vettük az akadályokat.

A Petőfi-pihenőhöz érve már majdnem a 366 m magas Kő-hegy tetején voltunk. A Petőfi-pihenőből igen szép a panoráma Budapest felé. Ha nem lett volna annyira párás az idő, akkor Szentendre, a Duna-menti síkság is látványosabb lett volna. A pihenő mellett látható egy gomba alakú, vulkáni törmelékből összecementálódott szikla. Ezt Napóleon kalapjának keresztelték el. A pihenőt elhagyva pár perc alatt egy rétre jutottunk ki. Itt van a Kő-hegyi menedékház, melyet Czibulka Jánosról, a Szentendrei Turista Egyesület első elnökéről neveztek el. 1933-ban avatták fel az épületet. A réten egy nagyobb ifjúsági csoport volt. Egy kis pihenő után velük indultunk tovább. Nemsokára elhagytuk a csapatot, elhaladtunk a Kőhegyi időszakos tó mellett, mely jelenleg száraz volt. Később magunk mögött hagytuk a Kő-hegyi bronzkori sáncokat. 10⁴⁵-kor megérkeztünk a Vasas-szakadékhoz. Ez egy természetes hasadék, a szűk sikátor 30-40 méter mélyre vezet a hegyet alkotó vulkáni kőzettömb belsejébe. A végén egy kis barlang is található, mely álltalában nem jellemző a vulkanikus kőzetben. A hasadék elég látványos a függőleges falak miatt. Több helyen alig másfél méter széles, kezünket kinyújtva egyszerre megérintjük a két oldalt. Ami kifejezetten kellemes, az a hűvös levegő, mely fogadott minket. A hasadékot elhagyva a sárga jelzésen Lajos-forrás felé vettük az irányt. Egy kis tisztáson megálltunk, ott tartottunk egy kis ebédszünetet, pihenővel összekötve.

A pihenő után a sárgajelzést követve jutottunk el 12²⁰-kor a Lajos-forráshoz. A forrásnál szokás szerint rengetegen voltak, felkapott egy hely, sokan innen hordják haza az ivóvizet. A Visegrádi-hegység egyik legbővizűbb forrása a Bölcső-hegy oldalában fakad, mely nevét báró Podmaniczky Lajosról kapta. Az 1908-ban foglalt forrás és környéke a legenda szerint Nagy Lajos királyunk kedvenc helyei közé tartozott. Az itt látható épületet a Dréher család építette a II. világháború előtt, a 30-as éveben. Alpesi stílusban épült, vadászháznak készült. Az államosítás után Ságvári Endre turistaházként működött. Sajnos évek óta zárva tart az életveszélyes volta miatt, pedig évek óta ígérgetik a ház helyreállítását, visszaadását a turistáknak. Egyelőre ennek semmi nyoma nincs. Miután vételeztünk vizet és felfrissítettük magunkat, tovább indultunk. Újra kellemes árnyas úton kezdtünk ereszkedni a Kiscsikóvár oldalában levő Janda Vilmos kulcsosházig. Ez egykor vadászház volt, de évek óta kulcsosházként funkcionál. Innen már nem volt messze Pomáz szélső háza. 14⁰⁰ órakor már elértük a gépkocsinkat. Először a HÉV állomásra kivittem a két tömegközlekedéssel haza menő társunkat, majd a többiekkel Százhalombattára autóztunk. A túra lerövidítésének köszönhetően igen hamar befejeztük a mai túránkat, még a nagy meleg előtt. Annak ellenére, hogy nem voltunk sokan egy kimondottan kellemes napot töltöttünk el, szép helyeket látogattunk meg. Legközelebbi programunk a szakosztályi találkozó lesz, szeptember 6-án Százhalombattán a Régészeti Parkban. Másnap pedig az Olár Péter kerékpáros emléktúra következik, cél az Etyeki-dombság.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető