Elérkezett a Szeged környéki túránk utolsó napja. Ez ismét hosszabbra sikeredett, az utolsó levezető napra nem ártott volna rövidebbet kiírni. Már az előzetes érdeklődésből kiderült, hogy nem leszünk sokan a hosszútúrán, mivel többen pihenőnapot tartanak, páran pedig strandolni mennek el. Ennek ellenére 16-an jelentek meg a reggeli találkozón Hódmezővásárhelyen. Indulás után rövid városnézés következett, majd először a főtér felé vettük az irányt. Itt éppen chili fesztiválra készülődtek, nagyban ment a sátrak felállítása, a színpad építése. Utána a római katolikus templom, majd az Emlékközpont következett. Megnéztük még a református templomot és a zsinagógát. A piac mellett is eltekertünk, de már erősen pakoltak az árusok. A rövid túrások itt visszafordultak, mi meg lassan alhagytuk a várost. A település szélén még megálltunk egy üzemanyagtöltő állomáson ellenőrizni a kerékpárjaink kerekének nyomását. Ezeket az útvonalakat hirdettük meg mára:
Útvonal: Hódmezővásárhely, TESCO parkoló – Székkutas – Orosháza – Nagymágocs – Derekegyház – Barattyos – HódmezővásárhelyHódmezővásárhelyet elhagyva végig kerékpárúton haladtunk a gyorsforgalmi út mellett. Szinte semmi árnyék nem volt a teljesen egyenes út mentén. Néha egy-egy tanya, és gyümölcsös látványa szakította meg a monoton környéket, viszont nagyon kellemes hátszelünk volt, szinte repültünk. A következő település Székkutas volt, ahova 1015-kor gurultunk be. Itt egy rövid megállónk volt, mely alatt lefényképeztük a régi szélmalmot. Gyorsan tovább álltunk, mivel még 12 óra elött Orosházára kellett érnünk, hogy a különleges kút múzeumot megtekinthessük. Szerencsénkre a hátszél kitartott, így még időben eljutottunk a különleges múzeumba. Különböző kút fajtákat mutatnak be, valamint a kút ásástól a kútfúrásig sok mindennel lehet megismerkedni. A szabadtéri részen a vízvételi kutak sokfélesége látható. A múzeum után a piacra mentünk, itt tartottunk egy kis pihenőt, mielőtt tovább indultunk volna.
Orosházát elhagyva szembesülni kellet azzal a ténnyel, hogy az eddigi hátszél bizony szembeszélre is változhat. A következő település nem is volt igazán messze, csak 13 km-re, de hiába hajtottunk, sehogy sem fogyott a távolság, pedig feltűnt távolból a templomtorony, de az sem akart közeledni. Kész öröm volt, amikor megérkeztünk Nagymágocsra. Próbáltunk keresni boltot, de nem találtunk, nem volt szerencsénk. A Károlyi-kastélynál állunk meg, ugyan a kastélyba nem engedtek bemenni, mivel jelenleg öregek otthonaként működik. A kastélyt a hozzátartozó épületekkel együtt az 1890-es évek vége felét Károlyi Imre építtette, eklektikus, neobarokk stílusban. A kastélyt, a mellék épületek egy részét Ybl Miklós tervezte. Az épületek eredeti állapotukban maradtak meg. A kastélyt 41 hektáros gondozott park öleli körül, ami a parképítő művészet remekei közé tartozik, barokk szobrok díszítik. Az angol kert kiemelkedő értékei a ritka őstölgyek és fenyőfélék. A parkban tettünk egy kanyart, ha már a kastélyba nem tudtunk bejutni. A parkban épp esküvőre készülődtek, a sátrokat állították. Kifelé menet még a kastély kapujában megálltunk egy defekt javítása miatt. Ha már Nagymágocson vagyunk, érdemes rápillantani a bejárattal szemben álló háromszintes, zabsilós magtárra, melyet 1856-ban, Ybl Miklós tervei szerint építettek. Napjainkban a magtár romos, és a műemléket sem lehet megnézni közelről. Látnivaló továbbá a Károlyi Alajos által 1883-ban emeltetett, neoromán stílusú római katolikus templom. A római katolikus templom a kastély park sarkában áll. A defekt kijavítása után 1355-kor tovább kerekeztünk a következő település, Derekegyház felé.
1430-kor már beértünk Derekegyházára. Igen megéhezett a csapat, első teendőnk egy bolt megtalálása volt. Siker koronázta a keresésünket, így nagyon megörültünk, mikor felfedeztük az áhított üzletet. A boltnál rögtön megálltunk, mivel hosszabb ideig ez lesz utolsó lakott település utunk során. A régészeti leletek tanúsága szerint korai egyházas falu volt. Az 1241-es tatárjárás alatt elpusztult, és csak 50 év múlva kezdett újra lakottá válni. A XVI. században háromszor pusztította el a török, ekkor végleg megsemmisült. Itt található a műemlék jellegű Károlyi kastély, mely 1769-ben épült. 1869-ben egy emeletet húztak rá. A tetőteret 1932-ben építették be Weiss Manfréd örökösei. Ekkor alakult ki az oromfalas épület mai, barokk, copf formája. Az épületben 1949 óta súlyosan értelmi fogyatékos felnőtteket gondoznak.
Indulás után még egy darabig küzdöttünk a szembe széllel, majd egy éles forduló után ismét hátszélben tekerhettünk. Nem is gondoltuk, hogy ennyire jól fog esni újra a robogás! Még több mint 20 km volt hátra a célig, Hódmezővásárhelyig, de ilyen körülmények között élvezet volt haladni. 10 km-re a város előtt ismét kerékpárúton kerekezhettünk. Nemsokára feltűntek Hódmezővásárhely tornyai, épületei. Viszonylag jó tempóban el is értük a gépkocsikat, majd irány a szálláshelyünk, ahol a vacsora előtt még a zuhanyozásra is maradt elég időnk. Vacsora után egy kis búcsú összejövetelre gyűltünk össze, mindenki megoszthatta a többiekkel az elmúlt hét élményeit és a jövőbeli vágyait.
A mai napi kerékpáros túrával befejeződött az egyhetes túrasorozatunk. Az összlétszámhoz mérten csak páran voltunk, akik minden napon a nagyobb hosszúságú programot választotta. Ez nem is volt célunk, ahogy a korábbi években sem. A lényeg, hogy mindenki élvezhette a Szeged környéki táj minden szépségét. És hogy jövőre merre megyünk kerékpáros túrára, melyik tájegységünket fogjuk felfedezni, az majd csak jövőre fog kiderülni.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu