2024 július 28-4, Kerékpártúra Szeged környékén, Szeged

-Beszámoló-

---

2024 július 29. hétfő, Hármashatár, Makó

A tegnapi bemelegítő túra után ma Szeged délkeleti részét terveztük felkeresni. A korábbi ígértek szerint két útvonal közül lehetett választani, így mindenki a kedve, erőnléte, és lelkesedésének mértékében tudott választani a két lehetőség közül. Az előző napi meleg eléggé megviselte a csapatot, ennek ellenére a 7⁴⁵-re tervezett indulásra meglepően sokan megjelentek a szállásunk előtt. Hiába próbáltam az indulásunkat korábbra hozni, a reggelit csak hét órakor kaphattuk meg. Jobb lett volna korábban indulni, mivel a mai napra is 35&dsegC fok körüli csúcshőmérsékletet jósoltak. Ez nem éppen ideális a kerékpározásra! A mai napra ezt a két útvonalat terveztük:

Útvonal: Szeged – Szőreg – Kübekháza – Hármashatár – Kiszombor – Makó – Ferencszállás – Klárafalva – Marosgát – Szeged
Túratáv: 83 km (ebből 8 km terep)
Emelkedő: 95 m
Minősítő pontszám: 38+1+8+1=48 pont


Alternatív útvonal: Szeged – Szőreg – Kübekháza – Hármashatár – Klárafalva – Marosgát – Szeged
Túratáv: 48 km
Emelkedő: 60 m
Minősítő pontszám: 24+1+1=26 pont

Az indulásunk kissé megcsúszott. 25-en kezdtük meg a túrát, ekkora csapatot már elég nehéz volt egyben tartani. Főleg az út kereszteződéseknél kellett figyelni, hogy az átkeléseknél ne szakadjon szét a sor. Az út első kilométere kellemes volt, mivel az Erzsébet-liget fái alatt kerekezhettünk, majd rácsatlakoztunk a Makó felé vezető kerékpárútra, ezen a védett úton jutottunk el Szőregre. A településen rövid kényszerpihenőt tartottunk, mivel élelmiszer boltra és gyógyszertárra is szükségünk volt. Amíg a csapat a Hősök terén várakozott, páran a tegnap kimaradt apátsági romokhoz kerekeztünk. A szőregi monostort az Árpád-korban Szent Fülöp tiszteletére alapították. Valószínűleg a XI. században építhették a baziliták vagy a bencések. Az 1280-as kun lázadás alatt a monostort elpusztították és többé nem épült fel. Visszatérve folytattuk az utunkat. A települést elhagyva feltűntek a Szőreget méltán híressé tevő rózsa ültetvények. Az egyik táblánál megálltunk, sajnos a virágzás már a vége felé tartott, de még igy is szép látványban volt részünk.

9²⁰-kor Kübekházára értünk, meglepetésünkre egy rendezett, szép település fogadott bennünket. 1844-ben magyar dohánykertészeket telepítettek ide, ez az oka a település sakktábla szerkezetének. Nevét egy osztrák hivatalnokról kapta, bizonyos Karl Friedrich von Kübeckről. A faluban nem álltunk meg, a közeli Hármashatárra igyekeztünk, mely Magyarország, Románia és Szerbia államhatárainak találkozási pontja. A pontot egy obeliszk alakú egyedi határjellel, három oldalú, felfelé keskenyedő oszloppal jelölték meg. Itt most épült egy új határátkelő, ami ugyan elkészült, de még nincs átadva. A határőrök még a konténerükben fogadtak minket. Itt tettük le a kerékpárjainkat, majd felvezetővel jutottunk el az obeliszkhez. Elég komoly ellenőrzés fogadott minket, a határon szögesdrót, valamint magas drótkerítés van kiépítve. Némi fotózás után visszatekertünk Kübekházára, ahol rövid pihenőt tartottunk, majd Kiszombor felé vettük az irányt. Feltűnték a környék nevezeteségei, az olajkutak. Távolabb egy gyűjtőállomás fáklyája jelezte, hogy nem egy elhagyott vidéken járunk.

Következő megállónk Kiszombor volt, ahol megtekintettük a régi magtár épületet és a római katolikus templom melletti, XII. században épített kerektemplomot, azaz Rotundát. A körtemplom kívül kör alakú, belül hat karéjos. Európában összesen 3 ilyen stílusú templom van, mindhárom az egykori Magyar Királyság területén. A freskók XIV. és a XVIII. században készültek. Sok éven át a mellette levő Nagyboldogasszony templom szentélyeként használták, de az 1975-83 közötti régészeti feltárás során a körtemplomot leválasztották az rk. templomról, így a körtemplomot eredeti szépségében láthatjuk. A magtár épülete klasszicista stílusban épült, 1835 körül. Építőművészeti igénnyel megtervezett és kivitelezett magtár, maga nemében országosan is egyedülálló.

Közel voltunk már a Maros-hídhoz és Makó városához. A túlparton a folyópart mellé kanyarodtunk, érintettük a Lombkorona ösvényt, majd a belvárosba kerekeztünk. A Hagymaház közelében tartottunk egy kis ebédszünetet, kifelé menet pedig körbejártuk a Hagymatikum fürdőt. Itt majdnem minden a makói hagymáról szól! Makó építészeti értékei között vannak klasszicista, barokk, eklektikus épületek, de a modern építészet is képviselteti magát Makovecz Imre és Csernyus Lőrinc épületeivel. Az új építészeti értékek következetes megteremtésért és a régiek megóvásáért a város 2010-ben Hild János-díjat kapott. Kb. félórát töltöttünk el a város központjában, majd visszaindultunk Kiszombor felé, a Maros-hídon keresztül. Ferencszállásra, a 43 sz. úttal párhuzamosan haladó kerékpárúton érkeztünk meg, ahol egy újabb rövid pihenőt tartottunk.

Innen már a Maros gátján, földúton folytattuk a túrát hazafelé. Szegedig már több települést nem érintettünk. A gát nagyon szép környezetben vezet, de az egyre melegedő időben egyre nehezebb volt élvezni a tájat, a folyót nem is láttuk az ártéri erdőktől. A vadvilágot egy pár nyúl és őz képviselte. A gáton haladva a folyam kilométereket mutató kövek egyre kisebb számot mutattak, ami azt jelentette, hogy közeledünk a Maros torkolathoz. Némi erdős szakasz után 15³⁵-kor megérkeztünk a 0-s kőhöz, ahol a Tiszába ömlik a Maros. Innen már nem voltunk mesze a szállásunktól. Volt, aki a szállásunk felé vette az irányt, de páran a Belvárosi hídnál kialakított szabad standra bicajoztak, hogy megmártózzanak a szőke Tiszában. A vacsora után még egy városi sétára is elmentünk, ízelítőt kaptunk az esti Szegedi forgatagból.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túranapot teljesítők névsora