2024 május 4, Kerekezés a Balatoni kerékpárúton - Százhalombatta, Velencei-tó
Tavaly szintén meghirdettük ezt a programot, de az akkori csapadékos és a hideg miatt mindössze ketten vettünk részt azon a kerékpáros túrán. Idén sem változott a célunk, a pár éve átadott Balatoni kerékpárút új szakaszát szerettük volna megismerni. A jelentkezők nem tolongtak, pedig már majdnem nyárias idő köszöntött be. Talán az tartotta vissza a kerekezni vágyókat, hogy a hét elején elég sok eső esett. Közel 10 fő érdeklődött a túra iránt, de szombaton, a találkozó pontunkon mindössze hatan jöttünk össze. A hat főből 2 fő gyermek volt, így indultunk neki a túrának. Ez volt a megálmodott útvonal:
Útvonal: Százhalombatta (119 m) – Martonvásár (111 m) – Tordas (120 m) – Kajászó (108 m) – Vereb (170 m) – Lovasberény (160 m) – Nadap (190 m) – Pázmánd (140 m) – Kajászó (108 m) – Tordas (120 m) – Martonvásár (111 m) – Százhalombatta (119 m)Túratáv: 90km (40 km földút + 50 km aszfalt)
Emelkedő: 630 m (300 m + 350 m)
Minősítő pontszám: 40+25+6+3,5=75 pont
Reggel hűvös, szeles idő fogadott bennünket, főleg a szél miatt gondolkodtunk azon, érdemes-e a teljes programot megtenni. De végül is, mivel több lehetőségünk volt a rövidítésre, bátran neki indultunk az eredetileg betervezett útvonalnak. Százhalombattát az Ipari Parkon keresztül hagytuk el, majd kereszteztük a 6-os utat. Következett Simonpuszta, ahová jó minőségű földúton jutottunk el. Előző héten ellenőriztük az út minőségét, csak egy rövidebb szakaszon volt nehezítve kerekezés a növényzet miatt. Simonpuszta után nem a főút felé vettük az irányt, hanem a vele párhuzamos menő földutat választottuk. Kényelmesen tekertünk, sokkal látványosabb útvonal volt, mint a főút. Közelebb voltunk a természethez, többször láttunk nyulat, fácánt, aminek főleg a gyerekek őrültek. A műutat Szentlászló-pusztánál értük el, és innen már csak néhány kilométer volt hátra Martonvásárig.
Martonvásárt elérve a vasútállomására mentünk, itt csatlakozott hozzánk az egyik társunk. Rövid pihenőt is tartottunk itt, majd a vasúti aluljárón áthaladva az Etyek-Ercsi kerékpárútra tértünk át. Elhaladtunk a pincesor mellett, majd az M7-es autópálya alatt átkelve egy árnyas úton közelítettük meg Tordast. Itt csatlakoztunk a Balatoni kerékpárútra. A települést elhagyva rögtön egy emelkedő fogadott minket, amin fel kellet küzdeni magunkat, de ez után már csak lefelé gurultunk. Hamarosan Kajászóra értünk be. A falu kis kocsmájában álltunk meg, hogy felfrissítsük magunkat. Indulás után a település szélén letértünk a kerékpárútról, és egy erdészeti aszfaltúton kerekeztünk elég hosszan. Néha küzdelmes emelkedőkön tekertünk, de egy idő múlva az aszfaltos út elkanyarodott, mi földúton folytattuk az utunkat, míg be nem értünk a következő településre, Verebre. Itt kétfelé vált csapatunk, a család Pázmánd felé vette az irányt, míg a többiek Lovasberény felé indultak el. A Pogány-kőnél rövid időre megálltunk. A Pogánykő honfoglaláskori emlékhely. Pár km megtétele után megérkeztünk Lovasberénybe.
Annak ellenére, hogy csak hárman voltunk, így is sikerült szétszakadnunk, így a települést elérve össze kellet várnunk egymást. Lovasberény fő nevezettsége a Cziráky-kastély, ami szebb napokat is megélt, kívülről eléggé megkopott, de látszott, hogy elkezdték újítani, a tető kijavítva, és minden ablaka zárva van. Valaha híres parkja volt, aminek ma nem sok nyoma maradt. Itt ebédeltünk meg a kastély lépcsőjén, majd körbejártuk a kastélyt. Látszott, hogy milyen impozáns épület volt valaha. A kastély mellett találkoztunk egy fényképeszkedő ifjú párral. A kastélytól a falun keresztül - a település nagyságához képest - nagyméretű római katolikus templom mellett haladtunk el. Nemsokára rátértünk a Nadapra vezető műútra. Nadapig végig emelkedett, kanyargott az út, bukkanó is volt bőven. De a végén Nadapra, a magas ponttól gyorsan leértünk. Végül is a Velencei-hegység szélét kereszteztük.
Nadapon újra csatlakoztunk a Balatoni kerékpárúthoz, innen már szőlők, gyümölcsösök, és szántók mellett vezetett az utunk Pázmándra. Itt egy különleges kerékpáros pihenőre álltunk meg, egy helyi fafaragó jóvoltából egész kis kiállítás fogadott minket. Volt itt vízvételezési lehetőség, sőt az elektromos kerékpár akkumlátora is feltölthető! Mielőtt elhagytuk a települést, megnéztük a szépen helyreállított vízimalmot. Kellemes úton értünk vissza Kajászóra. Még idefelé hallottuk, hogy a környékbeli vadásztársaságok itt tartják a majálisukat. Úgy terveztük, ha az időnkbe belefér, akkor megnézzük. Így is lett, éltünk a lehetőséggel. A focipályán megtaláltuk a rendezvényt, meglepően nagy összejövetel volt. Mikor ott jártunk éppen gyermekeknek szóló program volt, de főzőversenyt is rendeztek, a vadászok jóvoltából még egy kis vaddisznópörkölt is jutott nekünk. Egy kis nézelődés után tovább indultunk Tordas felé. Felküzdöttük magunkat az emelkedőn, de innentől már sima utunk volt Martonvásárig. Itt egy fővel megcsappant a csapatunk, elköszöntünk az egyik társunktól. Ketten folytattuk utunkat Simonpusztán keresztül Százhalombattára. Késő délután érkeztünk haza.
Annak ellenére, hogy szeles hűvös időre ébredtünk, a végén remek nyári időben lett részünk. Ideális kerékpáros idő volt ezen a hétvégén. Legközelebb gyalogos túra lesz, a Dél-Dunántúli Piros Túra útvonalán fogunk túrázni. Ez kivételesen buszos túra lesz!
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Szabó Zsolt
túravezető