2022 május 14, Tavasz végi túra - Visegrádi-hegység

Kellemes, igazán szép túra idő várt ránk a hétvégén. A Visegrádi-hegységbe terveztük a mai túránkat, célunk a Rám-szakadék megjárása, egybekötve a Pilisi Vándorlás jelvényszerző túramozgalom ellenőrző pontjai egy részének felkeresése. Az erdők kizöldültek, nagyon sok virágot lehet már látni, találni. Sok növény és cserje már el is virágzott. Nem mondható, hogy sokan érdeklődtek volna a túra iránt, összesen 31-en voltunk a buszon! Mindössze egy emberünk vonta vissza a jelentkezését. Százhalombattáról 6 órakor indultunk el az Ebatta kultúrkocsma elől. Tárnok, Érd, Budapest Kosztolányi Dezső tér megállók után lett teljes a csapatunk. Szentendrén keresztül érkeztünk meg a hosszú túra kiindulási pontjára, Dömösre. Innen 750-kor indultunk el a Rám-szakadék felé 15-en. A rövidebb távot választók a buszon maradtak, ők elbuszoztak a Búbánat-völgy bejáratához, nekik ez volt a starthelyük. Ez volt a két túra kiírása:

Útvonal: Dömös (114 m, ) – Szentfa kápolna (166 m, ) – Rám-szakadék bejárata (230 m, ) – Szakó-nyereg (500 m, ) – Hoffman-kunyhó (358 m, ) – Ráró-hegy (488 m, , ) – Vaskapu th. (372 m, , ) – Esztergom vá. (110 m, )
Túratáv: 24km
Emelkedő: 880m
Minősítő pontszám: 36+17,6=54 pont

Alternatív útvonal: Búbánat-völgy (117 m, ) – Ákospalota (145 m, ) – Vaskapu th. (372 m, ) – Esztergom vá. (110 m, )
Túratáv: 10km
Emelkedő: 310m
Minősítő pontszám: 15+6,2=21 pont

A hosszabb távot választók 750-kor indultak el Dömös római katolikus templomától. A Szent István plébániatemplomot az 1700-as évek végén építették. Elég hamar elhagytuk a falu utolsó házát. Elhaladtunk az épülőfélben 1evő Rám-szakadék fogadóépület mellett, majd 820-kor már a Szentfa kápolnánál voltunk. A hagyomány szerint 1885-ben, május első vasárnapján két dömösi kisleány libákat legeltetett a falu mögötti mezőkön. Miután egy szép bükkfa alatt letelepedtek, az ég csodálatos kékre váltott, a fán Szűz Máriát pillantották meg a kis Jézussal. Mindkét alakon a Szent Korona és a fejük körül glória látszott. Egy arra járó nagyobb gyermek gyorsan a faluba szaladt. A Dömösről hamar megérkező idősebb asszonyok szintén látták a képet. A csodafa búcsújáró hellyé vált. Működő forrás is van a kápolna mellett, ez a Kaintz György-forrás. Szép pihenőhelyet alakított ki a Pilisi Parkerdő Zrt.

Negyed órai gyaloglás után elértük a Rám-szakadék bejáratát. Előtte elhaladtunk a Lukács-árok bejáratánál. Innen a sárga jelzésen kikerülhető a Rám-szakadék, ez főleg nagy esőzések esetén lehet praktikus. A Rám-szakadék természeti adottságai miatt egyike Magyarországa legnehezebben járható turistaútjainak. Egyik legismertebb kirándulóhelyünk, ahol még a sziklaomlás is néha előfordul. Sokan keresik fel a természeti szépsége miatt. A szakadék maga egy vulkáni eredetű, nagyjából észak-déli irányban futó szurdokvölgy. Összeszűkülő sziklafalai olykor merőlegesek, mélysége több helyen meghaladja a 35 métert, míg szélessége helyenként a 3 métert sem éri el. A sziklamederben állandóan kis csermely csörgedezik, amely hóolvadáskor és nagyobb esők idején patakká duzzadhat. A szurdokban összességében 112 méteres szintkülönbséget kell leküzdeniük a túrázóknak. A völgy alsó és felső bejáratánál erdei pihenőhely fogadja az érkezőket. A Rám-szakadék természeti adottságai miatt egyike a legnehezebben járható magyarországi jelzett turistautaknak. A Pilisi Parkerdő Zrt. 2005-ben a nehezen járható szakaszokon rozsdamentes acélból készült létrák és kapaszkodó korlátok elhelyezésével biztonságossá tette a szurdok bejárását. A Rám-szakadék bejárását Dömös felül egyirányúsították a biztonság végett, bár ezt az előírást nem mindenki tartja be.

A zöld jelzést követve, bükkfák árnyékában kezdtük meg a felmenetelt. Átlépdelünk a csermely kövein, majd elhaladtunk egy kisebb foglalt forrás mellett a Három-forrás-völgyben. A hangulatos völgy falai egyre meredekebbé, sziklásabbá válnak. A szurdokká szűkülő árokban gyakran a patakmeder szikláin kellett lépdelnünk. Megjelentek a saválló fémkorlátok, rögzített kapaszkodók. A félhomályos kanyonban egyre gigantikusabb sziklafalak közt emelkedtünk, több helyen, létrákon kellett felmászni, közvetlenül a vízesések mellett, a meredek sziklalépcsőkön. A fő veszélyforrás nem a létrázás vagy a kapaszkodóval ellátott, durvának tűnő szakaszok, hanem a csúszós, sokszor sáros talaj, és a csúszós sziklákon való átkelés. Most szerencsénk volt, a felső szakasz szokott a legsárosabb lenni általában, de most aránylag száraz volt. 955-kor értük el a szakadék végét, a kiépített pihenőhelyen megálltunk kis időre. A zöld jelzésen indultunk el a Szakó-nyereg felé. A jelzéssel nagyjából párhuzamosan halad a Rám-hegyi út, mi ezt választottuk. Alig hagytuk el az erdészeti aszfaltutat, a Júlia-forráshoz értünk. 1030-kor kezdtünk el kapaszkodni a Szakó-nyeregbe. Húsz perc elteltével már a nyeregben voltunk. Innen vissza lehet fordulni Dömösbe a piros jelzésen. A Pilisi Vándorlás pecsétje a helyén volt, páran pecsételtek a füzetükbe. Mi a zöld keresztjelzésen indultunk lefelé. A Hoffmann kunyhónál 1120-kor jártunk. Az eredeti kunyhó már az 1880-as években állt. Zsindelytetős gerendaház volt, amelyet paticskerítéssel vettek körül. Eleinte az erdészek, erdei munkások menedékhelyéül szolgált, majd 1890.06.15-én – a természetjárók népes csoportjának jelenlétében – átadták turistatársadalomnak. A II. világháború után terméskőből építették fel az új "kunyhót". Az omladozó épületeket Makovecz Imre tervei alapján építették át a nyolcvanas években. Most erdei szállásépületként, illetve zártkörű rendezvényekre bérbe vehető étteremként áll a természetszeretők rendelkezésére.

Továbbra is a zöld keresztjelzésű úton maradtunk. Az Égett-hárson át jutottunk el a Pilisszentléleki pálos kolostorrom közelébe. Itt jelzést váltottunk, a zöld jelzésre tértünk át egy jobb 90°-os kanyarral. Magaslatok sora következett: Felső-Ecset-hegy, 478 m, Ráró-hegy, 488 m, István-hegy, 460 m, Béla-tető, 404 m. Pár helyről igen szép panorámában volt részünk, még a Duna szalagja is felvillant. A Béla-tető után, az egyik réten rengeteg kosbor és erdei szellőrózsa virágzott. Háromféle kosbort láttunk, a bíboros kosbort, a vitézkosbort, és a tarka kosbort. Az utunk levitt a Csenke-patakig, melyben egyáltalán nem volt víz. A Fárikúti úton kezdtünk el felfelé gyalogolni. A forrásnál megálltunk 10 percre, rövid pihenőt tartottunk. A pihenő után elkezdtünk kapaszkodni a Vaskapu turistaházhoz, 150 m szintet kellett leküzdenünk odáig. A turistaházat Brill Gyuláról nevezték el, aki az Esztergomi Turista Egyesület vezetője volt. Népszerű, felkapott hely, mivel személygépkocsival is fel lehet ide jönni. Pompás a panoráma Esztergomra, a szomszédos Párkányra, a távoli Gerecsére, természetesen a kanyargó Dunára és a beleömlő Garamra. 1610-re értünk ide. 20 perces pihenőt tartottunk itt az 1914-ben épített turistaház teraszán.

Majd 4 km ereszkedés várt még ránk, 260 m szint ereszkedéssel. Lefele menet elhaladtunk a Mária szobor mellett, majd később a Krisztus keresztet mellőztük. 1730-ra mindenki leérkezett a vasútállomásra, ahol a buszunk várakozott ránk. A Nelson büfénél még egy pecsétet lehetett begyűjteni. Összeszedtük a csapatot, indultunk hazafelé. Igen kellemes túrában volt részünk a mai napon. Kissé elfáradva, de jó érzéssel érkeztünk haza. Legközelebb az ötnapos, Bakonybél környéki túrasorozat következik júniusban. Megpróbáljuk majd teljesíteni a Magas Bakony Turistája jelvényszerző mozgalom feltételeit.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2022 természetbarátok.hu