2021 november 20, Év végi levezető túra - Velencei-hegység

Ismét szerencsésen alakult a hétvége időjárása, most is kellemes túraidőt jósoltak hétvégére az időjósok, az előrejelzésük bejött, így szerencsénkre tényleg szép őszi időben kódoroghattunk a Velencei-hegységben. Biztosan emiatt jöttek el erre a túrára ilyen sokan, a buszon 43-an voltunk, azt hiszem ez volt az idei rekord részvétel! Tetejében senki sem vonta vissza a jelentkezését különböző okokra hivatkozva! A buszunk hét órakor indult el Százhalombattáról. Érd, Vörösmarty Gimnázium, majd Tárnok után indultunk el Pátka felé. Martonvásáron is csatlakozott hozzánk az egyik társunk. A hosszútúrásokat tettük le először a starthelyre, ami Pátka római katolikus templománál volt. A mai napon ebből a két túrából választhattak a résztvevők:

Útvonal: Pátka (125 m, ) – Istvánmajor (140 m, ) – Ingó-kövek (227 m, ) – Meleg-hegy (352 m, ) – János-hegy (230 m, ) – Bence-hegy (232 m, ) – Velence, MOL üa. töltő (133 m, )
Túratáv: 22km
Emelkedő: 350m
Minősítő pontszám: 33+7=40 pont

Alternatív útvonal: Sukoró (143 m, , ) – Angelika-forrás (259 m, , ) – Likas-kő (317 m, , ) – János-hegy (230 m, ) – Bence-hegy (232 m, ) – Velence, MOL üa. töltő (133 m, )
Túratáv: 11km
Emelkedő: 240m
Minősítő pontszám: 16,5+4,8=21 pont

A 13 fő rövidtúrásunk a buszon maradt, ők elmentek Sukoróra, ahonnan a rövid túra indult. A hosszabb távot választók hamar elhagyták a római katolikus templom környékét, lementek a víztározó mellé a gáthoz. Elhaladtunk a település világháborús emlékműve mellett, majd egy 90°-os jobb kanyar után már a gáton voltunk. A település a Velencei-hegység nyugati peremén terül el, mint zsákfalu. A község a Császár-vízbal partján fekszik, mely a Vértes hegység déli lejtőin fakadó forrásokból ered. A Velencei-tó vízkiegyenlítése miatt építették meg a Pátkai-víztározót 1975-ben, a Császár-víz visszaduzzasztásával. A patak közvetítésével összeköttetésben van a felette levő Zámolyi-víztározóval. A Pátkai víztározónak 312 hektár a területe, 7,85 millió m3 vizet képes tárolni. A víztározók kialakítása révén a környezet üdülőterületté vált. A községet déli irányból a Velencei-hegység gránit röghegységének maradványai határolják, melynek legmagasabb pontja, a Varga-hegy 169 méter magasan van a tengerszint felett. A korábbi Bicske–Székesfehérvár vasútvonal 1898-ban épült meg, ami érintette a községet, de azon a személyforgalmat 1979-ben megszüntették.

Kissé szeles volt az idő, a gáton haladtunk a zöld jelzésen. Rengeteg madár volt a tavon. Vadkacsák, vadlibák, sirályok úszkáltak a tavon. Ez a sokadalom lassan összevethető lesz a híres tatai őszi madár összejövetellel! Az egyik tápláló pataknál nagy kitérőt tesz a jelzés, de utána ismét a tározó partján megy a jelzés. A vízszintet szabályozó műtárgynál elkanyarodtunk a víztározótól, továbbra is a zöld jelzésen a hegyek irányába fordultunk. Előbb tölgyesen keresztül haladtunk felfelé. A levelek már jobbára sárga színben pompáztak. Az erdei szakasz után nagy legelő következett, ahol egy-két megkésett virágot is láthattunk, pár repdeső narancslepkével. Istvánmajornál kereszteztük a lovasberényi műutat. Itt meglepően sok autó parkolt, kiderült, hogy egy összeszokott társaság itt sétáltatja a kutyáit. Továbbra is délkelet felé vezetett a földút, most már jobbára akácosban. 1,5 km után értünk ki a kopár legelőre. Pár percre itt megálltunk, tartottunk egy rövid pihenőt, innen már láttuk az Ingókövek környékét. Elhaladtunk régi katonai műtárgyak mellett, valamikor orosz katonák használták ezt a területet. Itt tartózkodásuk jelét, cirillbetüs felirataikat még most is látni a gránit sziklákon. A nevezetes Kocka-kőhöz mentünk fel először. Rövid pihenő után lementünk a Pandúr sziklákhoz. Előtte még azért megtekintettük az Oroszlán-követ, a Pogány-követ. A Pandúr sziklák igen látványosak, a több tonnás sziklatömböket mintha óriások pakolták volna egymásra. Nem sok emberrel találkoztunk a mai napon, pedig általában itt mindig sokan téblábolnak.

A 300 millió éves Velencei-hegység hazánk egyetlen gránit alapkőzetű hegysége, országunk egyik legöregebb tájegysége. A vöröses színű gránit a földtörténeti ókorban alakult ki. Később ezt az akkorra már lepusztult, mészkő és agyagpala által fedett rögrendszert andezitvulkánok törték át, kitöltötték a repedéseket. A felaprózott gránit a földfelszín alatt tovább pusztult, mállott, az óriási gránitrögök lekerekített, zsákformájú tömbökké formálódtak. Miután a gránit újra a felszínre került, a mállás termékeit, a puhább kőzeteket és üledékeket a felszíni erők, az esővíz és a szél koptatták le a gránitalakzatokról. A hatalmas, egymásra támaszkodó gránittuskók, melyek úgy hevernek szanaszét, mintha egy óriás szórta volna el markából a kavicsokat. Egyes darabok csak az élükkel támaszkodnak az alattuk lévő sziklákon, amelyeken el is mozdulhatnak anélkül, hogy eldőlnének, ezért nevezik őket ingóköveknek. Ilyen formák csak egy bizonyos fajta, durvaszemű, minden irányban egyformán hasadó, tömbökben elmálló gránitból keletkeznek, hazánkban csak itt találhatók.

A Pandúr szikláktól meredek lemenetel következett a sárga háromszögjelzésen, a morzsalékos hegyoldalban. Később becsatlakoztunk a sárga jelzésű útba, mely balra fordult. Tíz perc sem kellett, már a piros keresztjelzésen jobbra fordultunk. Elindultunk a Hurka-völgy felé. Több mezőgazdasági területet kereszteztünk. A völgy talán az egyik legszebb része a Velencei-hegységnek. Most, már nincsenek levelek a fákon,emiatt szépen látszódnak az oldalt levő gránit sziklák. 12⁴⁰-kor érkeztünk meg az Angelika forráshoz. Rövid ebédszünetünket itt tartottuk meg. A forrásból egy csepp víz sem csörgedezett, és ez már évek óta így van. Ezután a piros jelzésen, a Nagy-legelőn keresztül a Meleg-hegy felé vezttük az irányt. Szokásunkhoz híven felmentünk a Likas-kőhöz. 13⁵⁰-kor voltunk itt. Elkészültek a fotók a látványos alakzatnál, majd Nadap felé indultunk lefelé. A faluba nem mentünk be, a Bence-hegyi kilátóhoz gyalogoltunk fel a sárga jelzésen. 15¹⁰-re mindenki felért. A csaknem 20 méter magas kilátószintre 118 lépcsőfok vezet fel. Amikor a zárt, a környék élővilágát nagyméretű fényképeken bemutató lépcsőházból a nyitott teraszra lépünk, totális 360°-os panoráma tárul elénk. Csak északi irányban akadályozza kissé a kilátást a Bence-hegy közvetlen szomszédja, a 351 méter magas Meleg-hegy; a Velencei-tavat teljes egészében áttekinthetjük, a Dinnyési Fertőig.

A többség nem ment fel a kilátóba, sokat jártunk már errefelé. Elindultunk lefelé, az M7-es melletti MOL kúthoz a Mély úton. Az üzemanyagtöltő állomáson már várakozott ránk az autóbuszunk. Négy órára mindenki leérkezett, így még világosban haazindultunk. Elmondhatjuk utólag, igen kellemes időben gyalogolhattunk a mai napon. Sajnos ebben az évben már csak egy szakosztályi túra lesz, a szokásos Mikulástúra. A közeli Budai-hegyekben fejezzük be a 2021 évi túra sorozatunkat. Budaörs környékén fogunk túrázni.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető