2021 szeptember 25, DDPT - Zselic, Bükkösd-Almamellék

2021 folyamán szombaton a negyedik Dél-Dunántúli Piros Túra egyik szakaszát teljesítettük. Ezzel megkezdődött az őszi túrasorozat. A Zselicben gyalogoltunk, a Bükkösd, Almamellék közötti szakaszon. A mai szakosztályi túrával megközelítettük a Dél-Dunántúli Piros összes hosszának a felét. A buszon 39-en jöttünk össze, ami tisztességes részvételnek tekinthető. Közülük 9-en először jöttek el velünk túrázni ebben az évben! Mindössze ketten mondták le a túrát, egyik társunkhoz orvosi ügyeletet kellett kihívni reggel, a testvére pedig visszament a találkozóhelyről. Hat órakor, Tárnokról indult el az autóbuszunk. Érd Vörösmarty Gimnázium, Százhalombatta Ebatta, majd Ercsi után lett komplett a csapatunk. A már megszokott helyen, Szekszárd előtt, a MOL kútnál álltunk meg rövid pihenőre, kávézni, mozogni egy keveset. Az eredeti kiírás szerint két variációból választhattak a résztvevők. Ezek a túrák kerültek meghirdetésre:

Útvonal: Bükkösd (140 m, ) – Nádassy kastély (235 m, ) – Dinnyeberki (160 m, ) – Kisibafa (263 m, ) – Ibafa (153 m, ) – Almamellék (135 m, )
Túratáv: 19km
Emelkedő: 280m
Minősítő pontszám: 28,5+5,6=34 pont

Alternatív útvonal: Bükkösd (140 m, ) – Kisibafa (263 m, ) – Ibafa (153 m, )
Túratáv: 11km
Emelkedő: 180m
Minősítő pontszám: 16,5+3,6=20 pont

DDP túra pecsétjei:
Bükkösd, út melletti kisbolt teraszán!
Ibafa, a Pipa Múzeumnál!

920-kor értünk le Bükkösdre. Augusztus 28-án itt hagytuk abba szemerkélő esőben a Dél-Dunántúli Piros túránkat. Akinek hiányzott az itteni pecsétje, az pótolhatta a kis bolt teraszánál. Mind a hosszútúrások, mind a rövidtúrások innen indultak el. A rövid túrát 10-en választották, Ők hamarosan, a falu közepén, a sárga négyszögjelzésen elhagytak minket. Mi a Petrovszky kastélynál fordultunk jobbra, majd elhagytuk Bükkösdöt. A műemléki védelem alatt álló, U alakú épületet Baranya megye legelegánsabb homlokzatú barokk kastélya. Tervezője Fischer von Erlach, Mária Terézia híres építésze volt. Egyes források szerint az épületet Petrovszky Zsigmond építtette 1786-ban, más kutatók úgy vélik, hogy a kastélyt Horváth Dániel építtette vejének, Petrovszky Józsefnek és leányának, Horváth Krisztinának. A barokk kastélyon felismerhetők a copf stílusjegyek is. Háromtengelyes, oromzatos és manzárdtetős középső része kiemelkedő. A homlokzat középső, kiugró rizalitja címeres timpanonnal készült. Az emeleti helyiségeit stukkós tükörmennyezet, nagytermét ún. koporsó boltozat fedi. A Mária Terézia-kori kastélyok mintáját követi az emeleti dísztermet megvilágító hármas ablakok megemelt magassága. A kastély az államosításig a Jeszenszkyek tulajdona volt, majd 1953-tól nevelőotthonként működött. Közben az épület állaga jelentősen leromlott. A nevelőotthont 1997-ben felszámolták, és két év múlva Kovács Bálint Ybl-díjas építész vásárolta meg a kastélyt, és elkezdte a felújítást. Jelenleg a kastély nem látogatható.

A kastély szomszédságában található a település római katolikus temploma. A templomot 1791-ben Petrovszky Zsigmond építtette testvérével. Eredetileg fazsindelyes volt. A szóhagyomány szerint az oltár alapzata a pécsi jakabhegyi Pálos-kolostorból való és goricai márvány. Tervezője Buch József, aki Pécs első rajztanára volt. Õ készítette a templom előtti hídnál álló Szent János és Szent Franciska szobrokat 1800 és 1801 között késő barokk stílusban, valamint a templom homlokzatában levő fülkékben elhelyezett Nepomuki Szent János és Szent Zsigmond szobrokat. A templom építését 1792-ben fejezték be, 1796-ban szentelték fel. A templom előtt látható a település régi harangja, mely 1808-tól 2014-ig szolgálta a falu lakóit. A rövid ismerkedés után, egy lősz mélyúton értünk ki a falu feletti mezőgazdasági területre. A fennsíkról egy kombinát épületei látszódtak. Sajnos, otthon sem tudtam beazonosítani a helyszínt. Egy nagyobb halastó is volt köztünk. A Zselic lágy dombjai kisértek bennünket. Elhaladtunk egy Krisztus kereszt mellett, majd egy erdőben leereszkedtünk a Nádassy kastélyhoz.

A Helesfa és Dinnyeberki között található kastély ma szociális otthon, a Baranya Megyei Önkormányzat működteti. Csak engedéllyel látogatható. A kastély parkjának kora 200-220 év, de az eredeti növényekből már csak néhány maradt mutatóba. Az arborétumot látogatni csak előzetes bejelentkezés után lehet! A kastélyt Nádosy István két fia, Kálmán és Elek építette az 1863-as évek környékén, akik a helyi temetőben nyugszanak. Nádosy István pesti nagykereskedő és közéleti ember volt, 1848-ban pesti nemzetőr parancsnok, személyes vagyonából támogatta a Honvédség fölszerelését. Pesten van eltemetve a Nemzeti Sírkertben. A parkban található kőoroszlánt fiai az ő tiszteletére állíttatták 1876-ban, Ferenczy szobrász alkotása. Az épület a család tulajdonában állt 1948-ig, akkor államosították. Az utolsó lakók a Mattyasovszky-Zsolnay család tagjai voltak. Mivel nem látogatható a kastély, csak kívülről a kerítésen át láthattunk valamit belőle. Láthatóan jó állapotban van. A kastély után jobb 900-os kanyarral elindultunk lefelé a Dinnyeberki falu völgyébe. Elhaladtunk egy nagy lovarda mellett, majd a falu fő utcáján eljutottunk a Polgármesteri Hivatalhoz. Itt látható a település világháborús emlékműve, és az Iskolakápolna. A kis falut százan sem lakják. A hivatalnál jobbra fordultunk, elindultunk felfelé. Felérve a hegytetőre jobbra fordultunk, hatalmas kömény ültetvény közepén gyalogoltunk a földúton észak felé. Igazából nem tudtunk megegyezni abban, hogy édes köményt, vagy kaprot ültettek ide. Egyébként nem takarították be valamilyen oknál fogva, a magok nagy része kiszóródott a földre. 1200 órakor elértünk egy erdőszélre. Itt letelepedett a csapat, hogy elfogyassza a szendvicseit. Ettől kezdve jódarabig árnyas erdőben gyalogoltunk. Ez jól esett, mivel igencsak felmelegedett az idő, a szellő sem rezzent. 1300 óra magasságában elértünk egy bekerített mezőt. Egy elhanyagolt kőkereszt is van az út baloldalán. Távolban a Misina és a Zengő volt látható. A Korpádi vadászháznál ismét láttunk egy kőkeresztet. 1340-kor elhaladtunk Kisibafa mellett. Egy romos épületen kívül semmit sem láttunk. Van lakója, egy kutya ugatása kísért bennünket. A réteken két helyen is nagy tömegben őszi kikerics virágzott. 1420-kor értünk be Ibafa központjába. Itt található a Pipamúzeum, a római katolikus templom, a világháborús emlékmű, valamint a Milleneumi kopjafa.

A ma is látható Szentháromság templomot 1865-ben építették. A falu hírnevét e templom plébánosának köszönheti, aki fapipájával tette Ibafa nevét közismertté. „Az ibafai papnak fapipája van” – szól a nóta, amely kedvet csinált az ibafai plébánosok körében a pipagyűjtéshez. Így jött létre a parókia pipagyűjteménye. Az ibafai pipatörténeti kiállítás a kultúrházban kapott helyet. Az ibafai pipakiállítás két teremben mutatja be érdekességeit. Az első teremben a nevezetes ibafai fapipa másolata tárul elénk. A terem bal oldalán a ma is használatos pipák, valamint a huszadik század közepéig használt szivar és szipka látható, melyeket a hölgyek részére készítettek. A második teremben nyolc ország képviseli a pipa szebbnél szebb darabjait. A terem közepén a nagy vitrinben családi mozsár, tégelypipák másolatai, valamint dohányzási segédeszközök láthatóak. A falakat pipázó jelenetek színesítik, képzőművészeti alkotásokkal gazdagítva. A kiállítás legérdekesebb három darabja a történelemben is közismert személyekhez kapcsolódik. Egy 1849-es alföldi pipafejen a Kossuth-címer látható; Deák Ferenc reformpolitikus portréja fedezhető fel egy 1865-ben készült pipán, 1919-ből származik Károlyi Mihály miniszterelnök pipája, mely a tulajdonát képezte egészen addig, amíg a családi hagyaték kalapács alá nem került.

Begyűjtöttük az itteni Dél-Dunántúli Piros bélyegzőjét, valamint a múzeum pipás bélyegzőjét is. A templomot jelenleg felújítják, elég rossz állapotban van. Rövid pihenőt tartottunk az italbolt udvarán, majd tovább indultunk Almamellék felé. Páran Ibafán maradtak a hosszútúrások közül, Ők a rövidtúrásokkal együtt busszal jöttek át Almamellékre. A majd 4 km-es hátralevő szakaszt aszfalton tettük meg. A térképen látható Szentmártoni Halastó jelenleg nem üzemel, a vízét leengedték, hogy elvégezzék a tisztítását, az iszap kikotrását. Egy kis emelkedő árán jutottunk el az Almamelléki Erdei Vasút állomására. A buszunk itt várakozott ránk. A kisvasút egyike a hazai 600 mm nyomtávú személyszállító vonalaknak. A menetidő 30 perc, a menettáv 7 km Sasrétig. A vasútat Biedermann báró hozta létre 1901-ben. Az állomáson erdészeti és kisvasúti kiállítás tekinthető meg. Az utolsó ember megérkezte után még pár percet sétálgattunk a kellemes környezetben, nézegettük a régi diesel mozdonyt, a kocsikat. 1615-kor hazaindultunk. Kaposváron keresztül mentünk, a 67-es majdnem kiépült autóúton, majd az M7-es autópályán érkeztünk meg előbb Tárnokra. természetesen mindenkit ott tett le a busz, ahol reggel felszállt. Kellemes, könnyű túránk volt a mai, az idő is kedvezett nekünk. Legközelebb már közelebbi helyre megyünk. 2021.10.09-én a Gerecsében fogunk gyalogolni.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2024 természetbarátok.hu