2021 szeptember 18, Olár Péter kerékpáros emléktúra - Etyeki-dombság

Beköszöntött az ősz, de a hét elején is még 25°C körüli volt a hőmérséklet. A túra napjára visszaesett 20-21°C-ra, ami egyébként ideálisnak tekinthető a tekeréshez. Ezen túlmenően viszont napsütötte idő köszöntött ránk, de ez a minimális időjárásváltozás elriasztotta a jelentkezőket. Péntek reggel, még úgy nézett ki, hogy négyen fogunk kerekezni másnap, de délutánra megduplázódott a jelentkezők létszáma, tehát szombaton nyolcan vágtunk neki az Etyeki-dombságnak. Ezt az útvonalat tűztük ki célul magunknak:

Útvonal: Százhalombatta – Érd – Martonvásár – Tordas – Gyúró – Etyek – Biatorbágy – Sóskút – Érd – Százhalombatta
Túratáv: 70 km (ebből 10 km földút, 10 km makadám)
Emelkedő: 600 m (ebből terep 250 m)
Minősítő pontszám: 25+3,5+20+5=54 pont

Reggel 8 órára beszéltük meg a találkozót az E-Battához. Százhalombattát a Dunamenti Erőmű mellett hagytuk el, a 6-os főút irányába. Kereszteztük a főutat, majd egy rövid szakaszt a 7-es úton tekertük le. Itt csatlakozott hozzánk 1 fő, kiegészültünk 7 főre. Tárnok déli részét, a vasút melletti földúton hagytuk el. Az előző napon esett egy kis eső, így aggódhattunk, milyen viszonyok fogadnak bennünket. Kellemesen csalódtunk, mert nem volt semmi nehezítő körülmény, könnyen járható volt út Kismartonig. Onnantól látszott, hogy jóval kevesebben használják ezt a földutat, de így is 9²⁰ körül már Martonvásár utcáin gurultunk. Itt vált teljessé a csapatunk, most már nyolcan haladhattunk Etyek felé. Egy kis pihenő után a vasútállomást érintve, az Orbán-hegy felé kerekeztünk. Présházak szegélyezte úton hagytuk el Martonvásárt.

Rátértünk az Ercsi-Etyek kerékpárútra, majd elhaladtunk egy horgásztó mellett. Gesztenyefasoron keresztül értünk be Tordasra. A Sajnovics kastélyra csak kerítésen át pillanthattunk, jelenleg nem látogatható. A mai kastély elődjének tekinthető kúria építtetője, 1692-ben, a kálozi Sajnovics Mátyás volt. 1875. november 29-én Dreher Antal vette meg az uradalmat. A kastélyt közvetlenül megvásárlása után építette át a ma is látható romantikus és eklektikus stílusban, a Tudor-kor formaelemeinek felhasználásával. A díszterem ekkor kapott faburkolatot, mennyezete kazettás borítást. A II. világháború után szociális otthonná építették át a kastélyt, ami 2006-ig működött. A kastély parkját egyik oldalról a Szent László-patak határolja. Sajnos eléggé megviselt állapotban van a hatalmas angolpark, fáinak egy részét még 1945 után kivágták. A Szent László-patak melletti kerékpárúton hagytuk el a települést, a lovarda után a Gyúrói Horgásztó következett. Hamarosan a falu utcáján haladtunk. A település után, a Szőlőhegyi úton présházak mentén tekertünk Etyek felé.

Nemsokára makadám utat elérve már újra a természetben voltunk. Itt egy kisebb kapaszkodó fogadott minket. A többség inkább leszállt a kerékpárjáról és a tolást választotta. Így is hamar felértünk az emelkedő tetejére. Újabb emelkedő következett, azzal nehezítve, hogy elkezdték építeni a Balatoni kerékpárútat, a tereprendezési munkáknál tartanak. A Szentgyörgyi szőlőknél megálltunk egy kis időre, megkóstoltuk az idei szőlőtermést. A tetőn levő Krisztus keresztnél rövid pihenő következett. A fotózás után mandulasoron át értünk ki az Etyek - Alcsútdobozi útra. Az úton haladva elhaladtunk a Korda Stúdió mellett, majd legurultunk a meredek lejtőn Etyekre. Lekanyarodtunk a kilátó felé, de az zárva volt. A településen áthaladva a Kattra pincészet felé vettük az irányt. A település végétől már készen van a balatoni kerékpárút egy szakasza, úgy tűnik, műszaki átadás-átvétel alatt lehet. Mi azért kipróbáltuk, rajta értük el a település szélén levő Kattra pincészetet.

A már megszokott módon letelepedtünk az asztalokhoz, friss bor kóstolásával folytattuk a napot. 3 féle bort kóstoltunk meg, sőt még mustot is kaptunk. Megettük az otthonról elhozott szendvicsünket és a süteményeinket. Közben elbeszélgettük a házigazdával, aki mesélt az idei szüretről, a termésről. Nemsokára újra az átadás alatt levő új kerékpárúton haladtunk Biatorbágyig, de itt sajnos vége lett az új útnak. A forgalmas országúton kellett tekernünk Sóskútig. A település Cukrászdája kötelező megállót jelent, sütit, fagylaltot rendeltünk. A kis szieszta után újra nyeregbe szálltunk. Továbbra is a műúton kellett haladnunk Érd felé. A város szélén Százhalombatta felé fordultunk. A földútról már látszott a Dunamenti Erőmű három magas kéménye. Érdtől már csökkent a létszám, csak a battai csapat folytatta az utat hazafelé. Ugyanazt az utat tettük meg, mint reggel idefelé, így az Erőmű mellett értük el a várost. Szétvált a csapat, mindenki hazafelé vette az irányt. Szerencsénk volt mert nem sokkal később, hogy letettük a kerékpárokat, elkezdett esni az eső. Ezt már mindenki az ablakából nézhette.

A tavalyi év után, amikor csak 1 kerékpáros túrát tudtunk összehozni, idén mindhármat sikerült megtartanunk. Remélhetőleg jövőre is így lesz, Fejben a tavaszi Csepel-szigeti kerékpározást már meg is terveztem. Mindenesetre ma igen kellemes, kerékpározásra ideális időnk volt. Aki el tudott jönni nem bánta meg, egy kellemes élménnyel lett gazdagabb. Legközelebb gyalogtúra következik, a Zselicbe megyünk bejárni a Dél-Dunántúli Piros útvonalának egy szakaszát.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Szabó Zsolt
túravezető