2021 június 26, DDPT - Mecsekjánosi-Pécs Állatkert

Az idei második Dél-Dunántúli Piros túra teljesítése során a Mecsekjánosi-Pécs Állatkert közötti szakaszt jártuk be. Nem volt sok jelentkező, de emellett is 9-en gondolták meg magukat! Ilyen alacsony részvételű nem emlékszem! Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szombatot megelőzően 5 napos zempléni OKT túrán vettek részt, péntek este értek haza. Tárnokról 6 órakor indult el az autóbuszunk, Érd, Vörösmarty Gimnázium, Százhalombatta, Ebatta, majd Ercsi után lett teljes a csapat. Mindösszesen 19-en jöttünk össze az autóbuszon. Szekszárd előtt, a MOL kútnál álltunk meg egy rövid pihenőre. A megszokott túrakiírásoknak megfelelően két variáció került megtervezésre. Ezek az alábbiak voltak:

Útvonal: Mecsekjánosi (188 m, ) – Mecsekfalu (218 m, ) – Sikonda (191 m, ) – Czifra malom (191 m, ) – Rábay-fa (432 m, ) – Kantavári romok (392 m, , ) – Dömörkapu (398 m, , ) – Pécs, Állatkert (385 m, )
Túratáv: 19km
Emelkedő: 600m
Minősítő pontszám: 28,5+12=41 pont

Alternatív útvonal: Czifra malom (191 m, ) – Rábay-fa (432 m, ) – Kantavári romok (392 m, , ) – Dömörkapu (398 m, , ) – Pécs, Állatkert (385 m, )
Túratáv: 10km
Emelkedő: 360m
Minősítő pontszám: 15+7,2=22 pont
DDP túra pecsétjei:
Mecsekjánosi, villanyoszlopon!
Czifra-malom, a kapuban!
Pécsi Állatkert, a pénztárban!

930-kor indult el a 14 fő hosszútúrás Mecsekjánosiból, onnan, ahol 2 hete befejeztük DDPT előző szakaszát. A rövidtúrásokat buszunk elvitte a Kőlyuki Betérő nevű étteremig, mely közel van a Czifra Malomhoz. A vasútútvonal keresztezése után elhaladtunk a DDPT pecsétje mellett, majd balra a Patak utcán át hagytuk el a település utolsó házait. Jobb 90°-os kanyar után az Öreg-hegyet céloztuk meg. Ez is még többnyire aszfaltos út volt. Komló Dávidföldnek nevezett része ez, csupa új családi házas övezet. Nagy legelőt keresztezve kissé zártabb területen gyalogolhattunk. A legelőről szépen elláttunk Kökönyös felé, távolban a Zengő csoport csúcsainak körvonala volt látható. 3,5 km gyaloglás után értünk be Mecsekfaluba. A bájos falucska, mint annyi más település, településrész a környéken Komlóhoz tartozik közigazgatási szempontból. 1954-ben csatolták Komlóhoz. A fennmaradt okiratok szerint 1332-ben önálló plébániája volt. A töröknek öt ház adózott. A török uralom miatt elmenekült lakosság helyett németeket telepítettek le. A központot elhagyva, a Sarlós Boldogasszony templom mellett indultunk ismét felfelé. Nagy legelőt kereszteztünk Körtvélyes felett. Egy szép Krisztus kereszt mentünk el, majd erdei szakasz következett Sikonda felé. Rátértünk a Komló-Sikonda tanösvényre, majd leereszkedtünk Sikondára.

A horgásztavakat nem érinti a piros jelzés, felettük a Fürdő utcában balra fordul az Ambient Hotel, a Szanatórium, és a Camping felé. Sikonda nevét először egy 1797-es térképen említik. A mai település csak 1928 óta létezik, amikor a szénbányászati próbafúrások során melegforrást találtak. 1929-ben a Földtani Intézet a forrás vizét gyógyvíznek nyilvánította, és ásványvíz-palackozó, majd 1930-ban gyógyszálló épült. Ez 1933-ban megkapta a gyógyfürdő minősítést, 1948-ban a szállodából bányász-szanatórium lett. 1978-tól a fejlesztések abbamaradása, majd a bányabezárások miatt hanyatlásnak indult. 1996-ban felújították, 2004-ben wellness-szálló, valamint élményfürdő nyílt a szanatórium mellett. Néhány évvel később a közelben található kempinget és turistaszállót is felújították. A fürdő vize szénsavtartalmú, alkalikus, kissé radioaktív. A csapat, a camping mellett tartott rövid pihenőt, Gyenes Pisti jóvoltából, szamóca evéssel egybekötve. Mind a 14-en itt voltunk. A szamóca elfogyasztása urán pár száz métert az országúton gyalogoltunk, majd jobbra bekanyarodtunk az erdőbe. Többnyire déli irányba kanyargott a piros jelzésünk. Végig erdei szakasz következett a mánfai útig. Előbb felfelé, majd lefelé kanyarogtunk.

A Kőlyuk Betérő nevű éttermet 12 óra után pár perccel érintettük. Átkeltünk a forgalmas 66-os műúton, majd rögtön tovább mentünk, közel volt a Czifra Malom, ahol bélyegeznünk kellett a DDPT pecsétjével. A bélyegzés elvégzése után letelepedtünk, hogy megegyük szendvicseinket, ebédidőt tartottunk. A rövid pihenő után tovább mentünk. Két horgásztó felett vezetett a jelzés, eléggé pocsolyás, sáros úton. Ez a szakasz a Bikfa-forrásig tartott. Nincs nagyon kiépítve a forrás, de a vize finom, hűs, iható. Ettől kezdve jobb minőségi úton haladhattunk a Nagy-Mély-völgyben. A Zsidó-völgynél elértük a Cserkész-forrást, valamint a Kőlyuk-barlangot. A barlang egy hatalmas mészkőszikla hasadékában található. Le van zárva! Az 1920-as években feltárt barlangot népiesen Királylikának nevezik. 1987-ig a komlói vízellátást szolgálva természetes víztározónak használták. Az orfűi Vízfő-forrás vízét vízvezetéken juttatták el a Vágott-gerincig, ahol víznyelőbe engedve jutott el a víz a barlangba. Innen vezették el Komló vízrendszerébe, a dunai vízvezeték elkészültéig. Mivel itt, a forrás mellett asztalokat és padokat is elhelyeztek, pihenőt tartottunk.

A szépen kiépített forrás után elindultunk felfelé a Nagy-Mély-völgyben. Elhaladtunk a bukógát, majd a duzzasztó mellett. A piros jelzéshez becsatlakozott a zöld jelzés, mely nem sokkal később balra a Petnyák-völgy felé kanyarodott el. A kissé sáros ösvényen elhaladtunk a nevezetes mésztufa gátak, medencék, apróbb vízesések mellett. Talán ez Mecsek egyik legszebb völgye! A Kánya-forrás igen bővizű, itt kb. 1400-kor voltunk. A felső szakaszon víznyelő is látható. 1435-kor kereszteztük a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék Túra útvonalát. Már messziről hallottuk, hogy a Mecsek Rally éppen zajlik. Félelmetesen pörköltek a versenyzők a Melegmányi úton! A verseny rendezői az átkelési pontokat biztosították, így gond nélkül kereszteztük az utat. Ettől kezdve többnyire lefelé haladtunk. Elgyalogoltunk egy öreg tölgyfa mellett, melyet Rábay-fának neveznek. Rábay Gyula (1892-1968) erdőmérnök a városi Erdőhivatal vezetője volt. A Mecsek Egyesülettel együttműködve szorgalmazta és segítette a turistautak kialakítását, a Mecsek-háti műút kivitelezését. Nem sokkal később elértük a Kanta-vár romjait. A romok a Lámpás-völgy végén, egy kúpalakú, homokkő hegyen található. Várárok határolja, egy négyszögletes torony alapfalai vehetők ki. Írott források nem kerültek elő a várról, valószínűleg a pécsi kanonoké lehetett a XIII-XV. században.

Nem sokkal később kereszteztük a Kis-rétet, ahol esőbeálló, asztal és padok is vannak. Itt kezdődik a 1,5 km hosszúságú Kis-réti tanösvény, mely számos táblával mutatja be az erdő életét. 1600 óra után pár perccel az utolsó emberünk is Dömörkapunál, a mecseki gyermekvasút egyik végállomásánál volt. A hely nevének eredete oszmán-török időkben keletkezett, "demirkapu" amely megerősített kaput, sziklás bejáratot jelent. Működött a vasút a gyermekek nagy örömére. A Ptacek Viktor pihenőnél, aki a Mecsek lelkes támogatója volt, megálltunk egy fotó kedvéért. Nagyjából a vasúttal párhuzamos úton értünk le az Állatkerthez. A Pénztárban lehet elkérni a DDPT 10 számú pecsétjét. A pénztárban dolgozó hölgyek igen kedvesen pecsételgettek a füzeteinkbe. Az előtérben igen szép kövületek, kövesedett maradványokat lehet megtekinteni. A buszunk 200 méterrel az Állatkert alatt várakozott ránk a Roboz Imre turistapihenőnél. 1700 órakor hazaindultunk. Szép napunk volt, de kissé meleg volt az idő. Főleg az első szakaszon látszódott, hogy az előző napi vihar mennyire megtépázta a fák koronáját. Most hosszabb szünet következik, remélhetőleg augusztus 28-án gond nélkül tudjuk majd folytatni a Dél-Dunántúli Piros útvonalának a bejárását.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2021 természetbarátok.hu