2021 június 12, DDPT - Óbánya-Mecsekjános

Úgy tűnik, a sikeres ötnapos Bakonybél környéki túra sorozatunk után visszatérhetünk az éves túratervünk teljesítésére. 2020-ban már két Dél-Dunántúli túrán vettünk részt, ebben az évben újabb 3 szakasz került megtervezésre. A célunk a mecseki szakasz lezárása. A mai napra az Óbánya, Mecsekjánosi közötti útvonalat terveztük be. Sokan jelentkeztek erre a túrára, a buszon 38-an jöttünk össze. Mindössze 1 fő mondta vissza a jelentkezését családi elfoglaltságára hivatkozva. Tárnokról, 6 órakor indult el az autóbuszunk, mivel az M6-os autópályán kellett lemennünk a déli irányban levő kiindulási pontunkra. Ez kissé felborította a megszokott útvonalat, de szerencsére senkit sem hagytunk emiatt otthon. Érd, Százhalombatta, Ercsi után lett teljes a csapat. Tolna magasságában, a MOL kútnál álltunk meg egy rövid pihenőre. A reggeli kávé nagyon fontos sokaknak, meg egyébként is a hosszú távú buszozás is fárasztó, néha nem árt mozogni. A megszokott túrakiírásoknak megfelelően két variáció került betervezésre a mai napra. Ezek az alábbiak voltak:

Útvonal: Óbánya (280 m, ) – Harács-mező (445 m, ) – Dögkút-tető (530 m, ) – Pásztor-forrás (435 m, ) – Márévár (333 m, ) – Camping (232 m, ) – Jánosi-puszta (222 m, ) – Mecsekjánosi (188 m, )
Túratáv: 23km
Emelkedő: 500m
Minősítő pontszám: 34,5+10=45 pont

Alternatív útvonal: Zobákpuszta (361 m, , (-), , ) – Szöge-hegy (380 m, ) – Jánosi-puszta (222 m, ) – Mecsekjánosi (188 m, )
Túratáv: 11km
Emelkedő: 150m
Minősítő pontszám: 16,5+3=20 pont
DDP túra pecsétjei:
Pásztor-forrás, a forrás melletti kis ház oldalán!
Márévár, a vár kapuján!
Mecsekjánosi, villanyoszlopon!

910-kor már Óbányán voltunk, innen indult a hosszú túra. Páran beugrottak a kocsmába, hogy pótolják a RP-DDK itteni pecsétjét. A templom mellől induló kék négyzetjelzésen kezdtünk el felfelé kapaszkodni. A település egy régi homokbányájáról kapta a nevét, ebből látták el az üveghutáját. A magyar települések közül elsőként kapta meg a Kós Károly díjat 1992-ben. A Fő u. 70. sz. volt lakóházban helytörténeti kiállítás tekinthető meg. Korabeli használati tárgyak, helyi népviselet, valamint a híres óbányai fazekasság gyűjteménye tekinthető meg. Elhaladtunk a falu temetője mellett. A piros jelzés elérése előtt egy rét széléről szép panoráma van a Réka-vár környéki hegyekre. Rátértünk a DDP piros jelzésre, balra fordultunk. Meleg volt az idő, de a fák hűs lombja alatt jól esett a gyaloglás. Szép, idős erdő fái között kanyargott asz utunk. Meglepően kevés virágot láttunk. Egyedül az egyik alacsony termetű vadrózsa virágzott mindenfelé. 600 méterre megközelítettük a Cigány-hegyi kilátót, de a piros elkerüli. Elindultunk lefelé a Pásztor-forráshoz, mely kb. 900 méterre van ettől a ponttól. 1105-kor már a forrásnál voltunk. Letelepedtünk az asztalokhoz, pihentünk egyet. Abban maradtunk, hogy az ebédszünetünket a Márévárnál fogjuk megtartani. A magyaregregyi Vár-völgy legfelső forrása, igen bővizű! 1973-ban foglalták, a kőből felépített támfalból kiálló vascső biztosítja 15-100 liter/perc vízmennyiség kifolyását. A forrás patakjának medrében 7 db nagyobb méretű mészkő gát található, amelynek magassága 1-2 m. A gátakkal alkotott vízeséssorozat hossza a 60 m-t is meghaladja, így a Keleti-Mecsek egyik legszebb forrásmészkő előfordulási helyének tekinthető.

Bepecsételtük a kötelező Pásztor-forrás bélyegzőjét a füzetünkbe, majd elindultunk lefelé a Máré várhoz. A Vár-völgyi geológiai tanösvénynek ez egyébként a felső állomása. A jelzés egy darabig az aszfaltos erdészeti úton vezet lefelé. Elhaladtunk a Mária-kút, majd az Iharos-kút mellett. Nem sokkal később a jelzés balra eltávolodott az aszfaltúttól. Akit érdekelt a tanösvény, az lent maradt az aszfaltúton., tanulmányozhatta, elolvashatta a kihelyezett ismertető táblákat. Majdnem egyidőben értünk fel a várhoz 1230 körül. A rómaiak építettek ide egy őrtornyot, mely később, a népvándorlás viharaiban elpusztult. A régészeti feltárások és az egykori oklevelek tanúsága szerint a tatárjárás utáni nagy várépítések idejére tehetjük Máré vár erősségének keletkezését. Első írásos említése (Castrum Mare) 1316-ból való, ekkor adományozta Károly Róbert Bogár Istvánnak. A magát "Máréi"-nak nevező nemesi família utolsó tagjától örökösödési szerződéssel 1468-ban a Várday család kezére került, majd a Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd hívei között kitört áldatlan belháborúban ez utóbbi pártján álló, szerb származású Bakith Pál szerezte meg, aki az 1530-as években reneszánsz ízlés szerint alakította át a kis lovagvár lakóépületeit. Az új birtokosnak a tervbe vett teljes körű stratégiai korszerűsítésre már nem maradt pénze, így csak egy kisebb rondellával bővítette a vár védműveit, mely azonban elegendő volt arra, hogy a helyőrség az itt elhelyezett ágyúkkal pusztító tűz alá vehesse a meredek hegyoldalon rohamra induló ellenséget. Miután 1543-ban a közeli Pécset elfoglalta a török, Máré vára ellenállás nélkül megadta magát; ezt követően csökkentett létszámú katonaság állomásozott benne. Később a török még háromtornyos palánkvárral erődítette, de ahogy a hódoltság határa egyre északabbra tolódott, a kis sasfészek végül elvesztette hadászati jelentőségét. A XVII. század elején az ekkor már romos várat a pécsi püspök birtokolta. 1956-ban a szovjetek ostromolták, mivel a forradalmárok egy csoportja itt húzta meg magát. Emiatt az utolsó ostromlott várként tartjuk számon. A régészeti feltárást követő helyreállítás (1960–66) során konzerválták az omlásnak indult falakat és restaurálták a belső udvar épületét, melynek földszintjén vártörténeti kiállítást rendeztek be az itt talált leletekből.

A Pásztor-forrásnál megbeszéltek szerint itt tartottuk meg az ebéd szünetünket. Ezzel együtt begyűjtöttük az itteni DDP pecsétet is, mely a bejárati kapun található. 1310-kor az utolsó emberünk is elindult lefelé a vártól. A legtöbben a jelzésen mentek, de pár ember visszament az aszfaltútra, hogy a tanösvény tábláit tanulmányozhassa. Az 1996-ban létesített túraútvonal a Kelet-Mecsek földtani szerkezetével, változatos kőzettani felépítésével, földtani fejlődéstörténetével, az egyes földtani korokra jellemző ősföldrajzi adottságokkal, a kőzetekben található ősmaradványokkal 10 tájékoztató tábla ismerteti az ide látogatókat az erdészeti út bevágásaiban lévő feltárásokban. A camping alatt levő Kuckó Büfét 1350-kor értük el. Itt lepihentünk, bevártuk a csapatot. Az aszfaltút kicsit rövidebbnek bizonyult, mint a piros út. Lehetett sörözni, palacsintát enni. Nagyon kedves volt a főnök asszony, hosszan elbeszélgettünk vele.

1405-kor indultunk tovább, hogy letudjuk a hátralevő távot. Egy darabig a forgalmas komlói úton haladtunk, majd a jelzésünk jobbra, a Völgységi-patakot keresztezve elindult felfelé. Szép erdős területen vezetett az út. Problémánk adódott viszont Jánosipuszta előtt, itt pocsékok voltak a jelzések, vagy csak az átmenő út szűnt meg, mivel hozzácsapták a legelőhöz. Többszöri nekifutás után keveredtünk vissza a piros jelzésünkre. Végül is aszfaltúton jutottunk be Jánosipusztába. Az Engel Adolf kastélynál balra fordultunk Mecsekjánosi felé. Az 1900-ban épült kastély építészeti szempontból is jelentős, késő eklektikai alkotás, amelynek jelentőségét növeli, hogy megépítése óta csekély átalakítást végeztek rajta, így többnyire eredeti formájában látható. Eredetileg vadászkastélyként funkcionált, később csecsemőotthonként, jelenleg kihasználatlan és elhanyagolt állapotban várja a felújítást. A szükséges állagmegóvási munkákat elvégezték, az épület nem ázik. A 4 szintes épület alapterülete 2400 m2. A hozzá tartozó telek mérete 7000 m2 A főépület mellett van egy 600 m2-es földszintes melléképület is. A kastély jelenleg nem látogatható. A tulajdonos a tetőt kijavította, a csapadékvíz elvezetést megoldotta, így a kastély állapota nem romlik egyelőre. Ha minden igaz, nemsokára elkezdődik a felújítása. Egyébként az építtetője Engel Adolf volt, aki a Komló környéki szénbányákat művelésbe fogta.

Ettől kezdve aszfaltúton gyalogoltunk. Alattunk a Gadányi-tavak egyike volt látható. Majd 3 km-es gyaloglás után Mecsekjánosi központjába értünk. A bélyegző a vasút túloldalán, egy villanyoszlopon található. Egyedül bandukoltam a csapatom után. Pechemre, az okos telefonom is lemerült, eltűnt a térképem. Leszoktam a papír alapú térképek cipeléséről, emiatt Komló felé indultam el a vasútállomás felé. Egy kis idő elmúltával rájöttem, hogy ez nem OK. Alig találtam egy embert a Fő utcán, aki útbaigazíthatott! Visszafordultam, a település másik végén volt a vasútállomás. A csapatot a közeli büfében összeszedtem, majd indultunk hazafelé. Kellemes volt a mai túránk, az időjárásra sem lehetett panaszunk! Még ebben a hónapban, 26-án is a Mecsekbe jövünk vissza, folytatni a Dél-Dunántúli Piros útvonalát. Mecsekjánosi, Pécsi Állatkert közötti szakasz lesz a következő.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2021 természetbarátok.hu