2020 november 7, Barangolás a környéken - Budai-hegység
November első gyalogtúrája a közeli Budai-hegységbe vezetett. Lassan az ősz is elmúlik, a levelek többsége már a földön van, pedig még fagy sem volt mostanában. Szombatra kellemes túraidőt jeleztek, ez be is jött. Mivel az elmúlt két napban eső sem esett, bízhattunk a sármentes túrában. Továbbra sincs tolongás a túrajelentkezésben, most is mindössze 23-an jöttünk össze. Az emberek mind nagyobb része retteg a koronavírustól, pedig a gyaloglásban, ahol elég távol vannak egymástól az emberek, nehéz összeszedni ezt a kórt. Másrészt egy régi kollégánk, túratársunk hagyott el bennünket, Neki a mai napon volt a búcsúztatója Dunafüreden a Csónakházban. Nem indultunk el korán, csak 7 órakor indult el autóbuszunk Százhalombattáról. Nem mentünk messzire, a hosszútúra kiindulási pontja Perbál volt. Százhalombatta, Érd, Tárnok után érkeztünk meg ide. Egyik társunk tömegközlekedéssel jött el Perbálra Budapestről, így lettünk 23-an. Mai napon ebből a két változatból választhattak a résztvevők:
Útvonal: Perbál (186 m,
) – Meszes-hegy (369 m, , (-)) – Széna-hegy (475 m, (-), , 
) – Telki-hegy (422 m, , 
, 
) – Hidegvölgyi erdészlak (298 m, , , 
) – Budakeszi Alvég (216 m, 
) Túratáv: 22km
Emelkedő: 380m
Minősítő pontszám: 33+7,6=41 pont
Alternatív útvonal: Pátyi elágazás (277 m,
) – Hidegvölgyi erdészlak (298 m, , , ) – Budakeszi Alvég (216 m, ) Túratáv: 10km
Emelkedő: 110m
Minősítő pontszám: 15+2,2=0 pont
Nyolc óra után pár perccel elindult a hosszú túra Perbálról. Hamar elhagytuk a települést, a sárga jelzésen indultunk el a Meszes-hegy felé. Az utolsó házak után, a szociális otthon után jobbra fordultunk a hegyek felé. A Pondera Lovas Sportegyesület felett, 2 dombon is átmenve értünk el a hegyek alá, közben kereszteztük a Békás patakot is, melyet Tárnok környékén Benta pataknak ismernek, Százhalombattán pedig Barának neveznek. A patak előtt létrán kellett átmászni, a mai napon bőven volt ebben részünk. Nem sokkal később újabb létra következett. Szerencsénkre a magas mellé egy alacsonyabbat is elhelyeztek, ezáltal könnyebben jutottunk át a kerítésen. Továbbra is párás volt a levegő. Ketten lemaradtunk, a többiek eltűntek a szemünk elől. Egy jelzetlen ösvényen mi ketten felmásztunk a 370 m magas Meszes-hegyre. Több mint 120 métert kellett felfelé másznunk a meredek, görgeteges ösvényen, ehhez 20 percre volt szükségünk!
935-kor értünk fel a kopasz tetőre, ahonnan pompás körpanoráma van a környékre. Észak felé a Pilis, a Fekete-hegy, a Kétágú-hegy látható. Észak-nyugaton a Nagy-Getét, a Gerecsét lehet kivenni. Nyugaton, igen halványan a Vértes vonulatai vannak. Alattunk a Zsámbéki-medence települései láthatók. Észak-keleti látóhatárt a Szénás csoport csúcsai jelzik. Miközben nézelődtünk, fényképeztük a környéket, hiányérzetünk támadt. Egyetlen egy társunkat sem láttuk, elvétették a jelzetlen ösvényt. A sárgán maradtak, az úgynevezett Fehér úton mentek tovább! A Meszesi panorámáról így lemaradtak. A csúcsról, köszönve a mai fényképezőgépeknek, felfedeztük társainkat a Fehér úton. Kb. 1 km-re voltak tőlünk légvonalban, köztünk egy 100 méteres völgy volt. Telefonon megbeszéltük, hol fogunk találkozni. 950-kor tovább gyalogoltunk, továbbra is jelzetlen utakon. A Fehér úton, a sárga jelzést elérve 1025-kor találkoztunk társainkkal. Ők ebédszünetet tartottak. Mi is csatlakoztunk hozzájuk.
A sárga jelzésen indultunk tovább. Talán 500 métert ha gyalogoltunk, majd jobbra letértünk a sárga keresztjelzésre. Elhaladtunk a 475 m magas Széna-hegy mellett, majd a 473 m magas Cseres tetőt hagytuk magunk mögött. Az út hullámosan vezetett, a színes lombú erdőket kis tisztások szakították meg. Egy idő után áttértünk a Mária útra. Az Anna Vadászházhoz 1150-kor érkeztünk meg. Itt látható Csergezán Pál sírja. A festőművész első állattémájú illusztrált könyve Kittenberger Kálmán, A Kilimandzsárótól Nagymarosig c. könyve volt. Ezt követte több Fekete István által írt könyv. Később Mohammed Reza Pahlavi perzsa sah lovait is lefestette, mivel a sah nem engedte kedvenc állatainak fényképezését. Az állatfestészeten kívül a másik nagy szerelme a ló, a lovak és a lovasok ábrázolása volt. A festészet mellett kedvelte a sokszorosított grafikát így számtalan lovas és természeti témájú rézkarca ismert. Ő maga nem vadászott, de lételeme volt a természet és az ott élő állatok. Talán ezért nincsenek az úgynevezett vadász képein sem emberek, vadászok. A Budai-hegység legmagasabb pontján, az 559 m magas Nagy-Kopasz hegyen, a 2005-ben épült kilátót is róla nevezték el. Sok időt töltött Telkiben, az Anna Vadászházban, ezen a helyen helyezték végső nyugalomra 1996. október 19-én. Rácz Antal erdőmérnök emlékműve is itt látható a kis tisztáson.
1200 körül egy újabb emlékműnél találtuk magunkat. Varga László szakaszvezetőnek állítottak itt emléket, aki pilóta volt a II. világháború idején. Az Ercsi származású vadászpilóta itt, Telki és Budakeszi közötti térségben tűnt el nyomtalanul. Pár éve született meg az emlékműve. Készítettünk pár fényképet, majd a zöld keresztjelzésen, később a sárga keresztjelzésen gyalogoltunk az Erzsébet büfé felé, melyet végül is a zöld háromszögjelzésen értünk el. 1315-kor rövid pihenőt tartottunk itt. A büfé nyitva volt, az asztaloknál leülhettünk negyedórára, elfogyasztani a szendvicseinket. Mikor tovább indultunk, kereszteztük a pátyi műutat, majd a zöld háromszögjelzésen elindultunk Páty felé. Másztuk a kerítés létráit, majd balra a Mária jelzésen Budakeszi felé fordultunk. Az egyik helyről szép kilátás volt a Sziklafalra. 1420-kor egy régi homokkő bányát került meg az utunk. Félóra elteltével egy újabb kőbányánál voltunk. Továbbra is volt létramászás. A létra után egy szűk ösvényen, fiatalosban haladtunk Budakeszi felé. 1520-kor értünk le a célba, Budakeszi Alvégre. Hamarosan jött az autóbuszunk, indultunk haza. Fél ötre, világosban már mindenki otthon volt. Kellemes túra volt, reméljük a következő is ilyen lesz. Novemberben még a Biai-dombságot keressük fel. Aztán ha a koronavírus nem szól közbe, a Mikulás túrával búcsúztatuk az évet.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető