2020 október 31, Késő őszi csavargás - Visegrádi-hegység

Október utolsó gyalogtúrája a Visegrádi-hegységbe vezetett. Az időjárás rapszodikus lett, éjjel is esett az eső. Szombatra sem jeleztek különösebben szép túraidőt, csak bizakodhattunk abban, hogy eső nélkül megússzuk. Végül is ez jött be, még a sár sem volt olyan nagy, amitől félni lehetett. Meglepően kevés túratársat érdekelt a mai túra, mindössze 24-en jöttünk össze az autóbuszon. Igaz, hogy Halottak Napja, Mindenszentek Napja is ezen a hétvégén volt, sokan ilyenkor temető járatot tartanak. Hárman vonták vissza a jelentkezésüket egyébként. Az már most látható, hogy a túrákat jövőre át kell szervezni, ilyen létszámmal, ennyi pénzért nem lehet buszt biztosítani a túrákhoz. Előtérbe fog kerülni a tömegközlekedés. Sokunknak ez ingyen van már sajnos, de nyilvánvalóan a lehetőségeink így korlátozva lesznek. Százhalombatta, Tárnok, Érd után, Budapesten keresztül érkeztünk meg Pomázra, a hosszú túra kiindulási pontjára. A négy rövidtúrásunk tovább buszozott Pilisszentkeresztre. Egyébként ebből a két túra változatból lehetett választani a mai napon:

Útvonal: Pomáz, HÉV állomás (120 m, ) – Kőhegyi Menedékház (364 m, ) – Vasas szakadék (310 m, ) – Dömörkapu (236 m, , ) – Sikárosi eh. (325 m, , ) – Dobogókő (694 m, , )
Túratáv: 21km
Emelkedő: 760m
Minősítő pontszám: 31,5+15,2=47 pont

Alternatív útvonal: Pilisszentkereszt (338 m, ) – Lom-hegyi-nyereg (465 m, , ) – Dobogókő (694 m, , )
Túratáv: 12km
Emelkedő: 600m
Minősítő pontszám: 18+12=30 pont

730-kor a hosszútúrások Pomáz templománál kiszálltak a buszból. A Városháza is itt található. Az előtte levő téren egy római kori mészkőszarkofágot állítottak ki, valamint a település világháborús emlékműve is itt látható. A település 2000-ben kapott városi rangot, közel 20.000 ember lakik itt. Pomáz ősidőktől lakott hely volt. Újkőkori, réz- és bronzkori temetkezések nyomait is megtalálták, majd szkíta és kelta lakosok előzték meg a rómaiakat, akiknek több villája is a város területén volt. A longobárdok és avarok is itt hagyták nyomaikat. Első írásos említése 1138-ból származik: Vak Béla említi egy oklevélben, hogy a falu a dömösi apátság tulajdona. A török időkben elnéptelenedik. A Bácskai területről történt a falu újbóli betelepítése, szerb lakossággal. Elhaladtunk a szerb templom mellett, melynek homlokzatát Sárkányölő Szent György képe díszíti. 805-kor hagytuk el a település utolsó házát, elindultunk a Kő-hegy felé. A Zengő-völgyben gyalogoltunk felfelé, a zöld jelzésen. Az erdő ugyancsak színpompás volt, a levelek egy része már lehullott a fákról. Sok gombát is láttunk, de nem tűntek bizalomgerjesztően. A kék keresztjelzés balra elkanyarodott, 835-kor már a János-forrásnál voltunk.

20-25 perces kemény kapaszkodás után gyakorlatilag elértük a Kő-hegy platóját. Több helyről is pompás kilátásban lehet része annak, aki vállalja ezt a meredek felmenetelt. Pomáz, Szentendre, Budapest és a környékbeli hegyeket láthatjuk innen. 9 órakor már a Petőfi pihenőnél, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a Petőfi kilátónál voltunk. Ezt a természetes sziklateraszt Petőfi Sándor 1845. szeptember 23-án barátaival, Vahot Imrével és Vahot Sándorral Esztergom felé gyalogolva látogatta meg, innen gyönyörködtek a panorámában. Látogatásának emlékére 1958-ban kőoszlopot emelt a Pilis Turista Egyesület. A kilátó alatt látható a nevezetes Napóleon kalapja, az andezit kőgomba. A hegy lapos fennsíkjára 910-koor értünk fel. Itt található a Kő-hegyi menedékház, melyet Czibulka Jánosról neveztek el. Ő alapította a MTE Szentendrei Osztályát 1920-ban. 1933. szeptember 23-án avatták fel az akkor még csak egyszintes épületet, melynek lapos teteje a későbbi emeletráépítésig (erre 1940-ben került sor) kilátóteraszként funkcionált. Az épület felújítására 2014-ben került sor. A menedékház 10 órakor nyit ki szombaton, ezt nem vártuk meg. Már csak azért sem, kellemetlen erős, hűvös szél volt a platón.

Elhaladtunk a kiszáradt Kő-hegyi tavacska mellett a sárga jelzésen, majd jobbra fordultunk a barlangjelzésen. Így értünk le a Vasas-szakadékhoz. A szakadék kb. 250 m hosszúságú, a vulkanikus eredetű Visegrádi-hegység földkéreg mozgásai által keletkezett törésének egyik szép példája. Az agyagos andezittufára települt agglomerátumba addig mélyült a Cseresznyés-árok patakja, amíg azt átvágta. Meggyengült a keményebb réteg alátámasztása ezáltal, és a sikamlóssá váló agyagos lejtőn megcsúszott, hátrahagyva a hasadékrendszert. Négy kisebb barlang is felkereshető a környéken. A barlangok megtekintése kizárólag gyakorlott túritáknak ajánlott! A zöld barlangjelzésen, majd a becsatlakozó zöld jelzésre áttérve értünk le az Anna-völgybe. Pár métert balra letértünk egy jelzetlen ösvényen az Anna-völgyi vízeséshez. A Bükkös-patak kicselezi a mesterséges gátat, a sziklák között eltűnik, majd újra előbukkan. Elég nagy volt most a vízhozama. Egy kopjafa is látható a vízesésnél, de az nem állapítható meg, kinek állították. 1100-kor már Dömörkapunál voltunk, ahol nem várt módon egy üzemelő büfére akadtunk. Lehetett kávézni, sörözni. Nem sokkal messzebb látható a bájos Dömörkapui vízesés. Pár percet eltöltöttünk itt a fényképezéssel.

A Bükkös-patakot követtük ezután kb. 4 km-en keresztül. Először a zöld keresztjelzésen, majd azután az OKT jelzésén gyalogoltunk. A patakot többször kereszteztük. Szerencsénkre nem volt nagy sár. Átmentünk egy kis fahídon is, de többnyire sziklákon, köveken kellett átugrálnunk. A Sikárosi erdészház előtt a Lenkó emlékművet láthattuk. Az erdészház mellett 1230-kor rövid ebédszünetet tartottunk a farönkökön. Az OKT útvonalát követtük az ebéd után. A Sikárosi rét után visszatértünk a Bükkös-patak völgyébe. 3 km után elhagytuk a völgyet, meredeken kapaszkodtunk felfelé, a Dobogókő gerincére. Itt már igen csúszós volt az ösvényünk. Kereszteztük a Pilisszentkeresztre lemenő erdészeti aszfaltutat. Öreg-vágáson át jutottunk el a 699 m magas Dobogókőre. Közben mind jobban leszállt a köd, kísérteties lett a színes erdő. A Zsindelyes Vendégház már ki volt világítva, pedig csak 15 óra volt! Dobogókőn összeszedtük a csapatunkat, 1520-kor indultunk hazafalé.

Végül is kellemes túraidőnk volt, a kissé sáros utak ellenére. Párunknak meglepetés volt a látványos Vasas-szakadék, jó pár társunk ez idáig nem járt errefelé. Az őszi erdő teljes pompájában tündökölt. Nem sokáig lesz ilyen, a levelek fele már lehullt a fákról. November 7-én lesz a következő gyalogtúránk, a Budai hegyeket fogjuk felkeresni.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2020 természetbarátok.hu