2020 szeptember 26, Dél-Dunántúli Piros Túra - Szekszárdi-dombság

Szombaton folytattuk a Dél-Dunántúli Piros útvonalának a bejárását. Kellemetlenek voltak az előjelek időjárás tekintetében. Eleve kevesen jelentkeztek a túrára, de a szombat hajnali égzengésre, esőre való tekintettel sokuknak inába szállt a bátorsága. Kilencen vonták vissza a jelentkezésüket, többségük közvetlenül a busz indulása előtt. Pedig csak az időjárás előrejelzését kellett volna reggel megnézniük, látták volna, hogy túrázásra megfelelő lesz ez a nap! Végül is 26-an jöttünk össze az autóbuszon. Hat órakor indultunk el Tárnokról. Érd, Vörösmarty Gimnázium, Százhalombatta Ebatta, Ercsi érintésével lett teljes a csapatunk. Az 6-os főúton mentünk lefelé, mivel még nem volt meg a mára érvényes autópálya matricánk. Forgalom nem volt, szépen haladtunk Szekszárd irányába. A Paksi MOL kútnál tartottuk meg a rövid pihenőnket. 9¹⁵-kor Mőcsény vasútállomásán állt meg az autóbuszunk, innen indult el a hosszabbik túra. Ebből a két változatból lehetett választani a mai napon:

Útvonal: Mőcsény (130 m, ) – Zsibrik (124 m, ) – Ófalu (154 m, ) – Mecseknádasd (180 m, ) – Óbánya (278 m, , )
Túratáv: 24km
Emelkedő: 410m
Minősítő pontszám: 36+8,2=44 pont

Alternatív útvonal: Ófalu (154 m, ) – Mecseknádasd (180 m, , , ) – Óbánya (278 m, , )
Túratáv: 13km
Emelkedő: 360m
Minősítő pontszám: 19,5+7,2=27 pont

17-en választották a hosszabbik túrát. Akinek hiányzott a Mőcsényi DDPT pecsét, az most pótolhatta. A pecsét rendben meg volt a vasúti átjáró kerítésén. Átmentünk a síneken, elindultunk Zsibrik felé. A vasútnak, bal kézre egy nagy alagútja látszódott. Aszfalt úton haladtunk jó ideig Zsibrik felé. Zsákfalu, ezt az utat is módjával lehet csak használni a magassági és a szélességi korlátozás miatt. A Rák-patak felduzzasztásával létrehozott halastóból alig láttunk valamit. Hegyoldalban vezetett az út, a fák takarták a halastavat. Egyébként is még eléggé borongós volt az idő. Még azt sem tudtuk eldönteni, hogy Mőcsényhez, vagy Zsibrikhez tartozik-e a tó. 9⁵⁵-kor értük el a kicsiny Zsibrik települést. Aprófalvas térségben található, de a környező településekhez képest is kis népességű. A lakók száma a kedvezőtlen közlekedési helyzet, valamint a mezőgazdasági adottságok miatt a XX. században folyamatosan csökkent, e folyamatot a népességének nagy részét kitevő német anyanyelvű lakóinak II. világháború utáni kitelepítése tovább gyorsította. Jelenleg 20 állandó lakosa sincs a településnek! A falu után a Rák-patak völgyében vezetett a Dél-Dunántúli Piros útvonala. Nyíltak már az őszi kikericsek, sok volt belőlük a réten. 10⁵⁰-kor elértük az Eszterpusztai templomromot.

Szerény toronyrom áll az Ófalu és Cikó közti, csupán egy-két házból álló Eszterpusztán, közel a baranyai határhoz. Ez egy XV. századi templom maradványa. A templom a középkori Eszter, vagy más néven Östör falu plébániatemploma lehetett. Eszter történetéről keveset tudunk. Azt tudjuk, hogy a hódoltság korabeli, 1550 körüli magyar adóösszeírásokból a pécsi püspökséghez és káptalanhoz tartozott. Mindig is a környék kisebb falvai közé tartozhatott. A templom tornya maradt csak meg, ez több emelet magasságban látható. Eszterpusztát pár család lakja jelenleg, közel fekszik Ófaluhoz. A Schönherr keresztnél 11⁰⁰-kor értük el Ófalut. A Petőfi Sándor utcán, elhaladva a Szent Vendel szobor mellett jutottunk be a település központjába. Ófalu nevét az oklevelek 1426-ban említették először. A település elpusztult a török időkben. 1740 után népesítette újra birtokosa, a bonyhádi Perczel család. 1760 táján német üvegkészítők telepedtek le. Az erdős környezetben fekvő Ófalu fő foglalkozása a fafeldolgozás volt. (fafaragás, székkészítés). Ófalu lakossága ma kb. 330 fő, a lélekszám stagnál. A 140 lakóházból mintegy 30 ház tulajdonosa német nyelvterületről származó külföldi állampolgár. Az idegenforgalmat elsősorban ezeknek a német állampolgároknak a nyári itt tartózkodása jelenti. A falusi turizmussal 3-4 család foglalkozik, az elhelyezhető vendégek száma kb. 40 fő.

Az itteni DDPT pecsétért kitérőt kellett tennünk. Előtte elhaladtunk egy állatsimogató mellett. Az emlősökön kívül szép madarakat, különféle fácánokat láthattunk. A zöld jelzésen el kellett gyalogolnunk a település templomáig, a pecsét ezzel szemben, a közös épületben lévő bolt/presszó utóbbi részében van, de nem tévesztendő össze a szomszéd épületben lévő Wachtel Sörözővel! A söröző udvarán, a pecsételéssel együtt letudtuk az ebédidőnket is. 11⁴⁰-kor folytattuk az utunkat. Visszamentünk a pirosra, majd az aszfaltúton elindultunk Mecseknádasd felé. 20 perc után jobbra elhagytuk az aszfaltutat, elindultunk felfelé a hegy gerincére. Meglepően sok szúrós csodabogyó volt errefelé. Az éjjeli esőnek nem sok nyoma maradt, alig volt sáros az út! A Rác-hegyet jobbról kerültük meg. Hatalmas szőlőtelepítések között haladtunk Mecseknádasd felé. Nem volt igazán ízletes a szőlő, jobbára a piros mézes fajtát lehetett kóstolgatni, nem is volt még teljesen érett. Ahogy viszont mondják, ajándék lónak ne nézd a fogát! Így is jól esett a szőlő! 13⁰⁵-kor elhaladtunk egy hatalmas tölgy mellett, négyen sem értük át a törzsét. 14⁰⁰-kor már a Mecseknádasdi Horgásztó mellett gyalogoltunk. Elég sokan horgásztak a tavon. Megkerültük a tavat, majd tíz perc alatt felkapaszkodtunk a Schlossberg kilátóhoz.

Az idő mind szebb lett, mind többet sütött ki a nap. A kilátóból pazar a kilátás! A Keleti-Mecsekre, az Óbányai-völgyre, a falura, a kiterjedt szőlőültetvényekre lehet rálátni. A kilátó alapja terméskövekből épült, szerkezete fa. Az építmény a 2002 és 2006 közti, a várrom területét érintő tereprendezés során épült meg. Pihenőhely és tűzrakó lehetőség is készült az arra járó kirándulók számára. Miután szétnéztünk a kilátóból, a pihenőhelyen leültünk rövid időre. Megtekintettük közben a Schlossbergen található romokat. A 6-os sz. műút felett emelkedő, a Várhegynek nevezett dombon, jelentős kiterjedésű romok találhatók. Ezen a helyen állott Nádasd egykori vára. 1975-1979 között a több periódusban épített vár, valamint egy templom maradványait tárták fel. Előkerült a nagy kiterjedésű, háromhajós, XIV. századi templom romja is. A templom szentélyének feltárása során előkerült az oltár alapozása, valamint nagy összefüggő felületekben a padozat, a későbbi eredetű meszelt vakolat. A törökök kiűzése után a romok még sokáig látszottak, amint arról az újkori források is beszámolnak. Jelenleg a késő gótikus templom maradványai láthatóak a török kori átépítések nyomaival, a korábbi épületek a föld alatt rejtőznek. A templomot kerítőfal övezte, amelyen belül a nyugati homlokzat előtt egy négyzet alaprajzú, két sarok-támpillérrel erősített szabadon álló torony volt. A törökök a templomot jelentős mértékben átalakították és megerődítették. A XIV. századi templom padlószintje alatt, az épületen kívül, románkori épület maradványai kerültek elő, melyek az itteni várhoz tartozhattak. Ez utóbbinak azonban a nagyarányú pusztulás miatt, az alaprajza nem volt tisztázható. Az ásatás során szép számban került elő faragott kőanyag, elsősorban boltozati bordák.

14⁴⁵-re leértünk a Schlossberg Vendéglőhöz. Itt található a DDPT pecsétje. Bepecsételtünk a füzetünkbe, majd rövid pihenő után elindultunk az utolsó szakasz megtételére. Elhaladtunk a Szent György templom előtt. Takaros, szép tér van előtte, Szentháromság szoborral. Egyébként is szép a település, látszik rajta, hogy német falu volt hajdanában. A II. világháború után 200 német családot, mintegy ezer embert telepítettek ki innen! A Kossuth Lajos utcán, majd a Rékavölgyi utcán hagytuk magunk mögött a települést. Hangulatos présházak vannak ebben a körzetben. Éppen borkóstolás folyt az egyik pincészetben. Felkapaszkodtunk egy dombtetőre, ahonnan észak felé szép kilátásunk volt. Talán Nagymányok, vagy Váralja házait láthattuk a füves gerincről. A kanyargós utunk többnyire nyugatnak tartott. Jobbról becsatlakozott a Nagymányokról jövő piros keresztjelzés, majd később a Mázáról jövő kék négyzet jelzés. 16⁴⁵-kor lekanyarodtunk Óbányára a kék négyzet jelzésen. 20 perc alatt már a falu központjában voltunk. A kocsmában eltöltöttünk negyedórát, majd összeszedtük a társainkat, indultunk haza. A rossz előjelek ellenére igen kellemes túrában volt részünk. Aki megijedt az időjárás előrejelzéstől, az bánhatja. Nagyon rövidülnek a napok, ettől kezdve közelebbi helyeken fogunk túrázni. Október 10-én a Gerecsébe, Bicske környékére fogunk elmenni.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető