2020 június 13, Országos Kéken - Bükk

Az idei évünk a megszokott módon indult. 2020. február 14-i évzárón-évnyitón sokan összejöttünk, megbeszéltük az idei túratervet. A külföldi jutalomtúra helyett 2, ötnapos hazai túrasorozatot terveztünk be, májusban Bakonybél, szeptemberben Aggtelek lett volna a hadiszállásunk. Bakonybél környékén az Öreg-Bakony bakancsosa jelvényszerző túramozgalom útvonalát jártuk volna be. Szeptemberben az Országos Kék Túra Aggteleki-hegység és a Cserehát nagy részének bejárása került megtervezésre. Március elején megjött a koronavírus. A "karantén" és a rendeletek miatt minden kútba esett! Az emberek is megijedtek, maximum páran, egyéni módon merészkedtek túrázni. Szó sem lehetett szakosztályi szervezésű túrákról! Az év első túráját 2020.06.13-án tudtuk teljesíteni, amikor is a Bükk-hegységet kerestük fel, ahol az Országos Kéken, Bánkútról gyalogoltunk le Upponyig. Sokan jelentkeztek, hiszen a buszon 46-an voltunk! Mindössze egy embert hagytunk otthon, aki azt hitte, hogy 6 órakor indul el a busz Százhalombattáról, pedig 5 óra volt meghirdetve az indulásnak! Ilyenek a berögződések! Az ötórai Százhalombattai indulás után Tárnok, Érd, Budapest érintésével lett teljes a turista csapatunk. Hatvan magasságában, a MOL üzemanyagtöltő állomáson álltunk meg rövid időre. A hagyományoknak megfelelően két túra közül választhattak a résztvevők:

Útvonal: Bánkút (867 m, ) – Verebec-nyereg (648 m, ) – Verebec-vár-bérc (635 m, ) – Dédesi-Kisvár (594 m, ) – Dédesi vár (573 m, , ) – Mályinka (285 m, , ) – Dédestapolcsány (215 m, ) – Lázbérci-víztározó (210 m, ) – Uppony (210 m, )
Túratáv: 22km
Emelkedő: 260m
Minősítő pontszám: 33+5,2=38 pont

Alternatív útvonal: Mályinka (285 m, , ) – Dédestapolcsány (215 m, ) – Lázbérci-víztározó (210 m, ) – Uppony (210 m, )
Túratáv: 10km
Emelkedő: 100m
Minősítő pontszám: 15+2=0 pont

Négy órai buszozás után, a 8 fős rövidtúrás csapatot Mályinka központjában tettük ki. Ők innen indultak el Uppony felé. Mi még az erdészeti aszfaltúton fél órát utaztunk Bánkútig, innen indult el a hosszútúra. A Fehér Sas Panziótól lementünk a 200 méterre levő síházig. Az OKT pecsétje itt található. A pecsételés után elindultunk Dédes felé. 2017 augusztusában ugyanezt az utat megjártuk már. Indulásunk után nem sokkal később kereszteztük azt az aszfalt utat, melyen autóbuszunk feljött Bánkútra. Szép bükkösben haladt a jelzésünk. Kissé sáros volt az út, mivel még hajnalban is esett errefelé. A 643 m tszf. magasságú Verebec-nyerget 1020-kor értük el. A Verebec vár 10 percre van innen. Az erődített telepet a késői bronzkorban, Kr. előtt 2. évezredben építették. A hatalmas területű, magasan fekvő, földsáncokkal erődített település ebben a korszakban jellemző volt. A feltárt leletek a késő bronzkori Kyjatice kultúrába sorolható. Ennek a korszaknak nevét, a mai Szlovákiában található, egyik első lelőhelyéről kapta. Ez a régészeti kultúra az úgynevezett urnamezős kultúrák családjába tartozik. Halottaikat elhamvasztották, urnákban, gyakran kőpakolással borítva, vagy épített kőládákban helyezték a föld alá. A legújabb kutatások a bronzkori leletek mellett egyre nagyobb számban bizonyítják a földvár vaskori és szkíta korú használatát. Ezen túlmenően, a kelták és a középkori emberek emlékeit is felfedezték.

A Vásárhely-kő kilátóhelyet 11 órakor értük el. Innen nagyon szép panorámánk volt Bánkútra, valamint észak felé a síkságra. Az utunk folyamatosan lefelé vitt minket. 1110-kor voltunk a Kisvár-nyeregben. A nyereghez közeli Kisvár sziklán ténylegesen állt egy fellegvár, melynek nyomait nemrég, 2009 áprilisában azonosították. Ez a fellegvár lehetett az előzménye a Dédes-várnak. A Dédes-vár és a Kisvár fokozottan védett természetvédelmi terület és már régészeti oltalom alatt is áll! Az északkeleti oldala népszerű sziklamászó hely, a déli-délnyugati oldala felszerelés nélkül is megmászható. A Kisvár teteje két lapos területből áll, ahonnan szép kilátás nyílik a környékre, bár jelzett út nem vezet fel a csúcsra. A közelben, az OKT útvonala mellett egy II. világháborús ismeretlen katona sírja található. Gyakorlatilag mindenki tovább gyalogolt Dédes várig. Gyönyörű környezetben, egy 579 méter magas mészkőszirten állnak a Dédesi vár XIII. századi romjai. Köztük a torony 9-10 m-es maradványa és egy víztároló medence látható. Jelenleg Magyarország feltáratlan várai közé tartozik. Nevét egy Dedus nevű várjobbágytól kapta és a Dédes faluban lakókat is Dedus nembelieknek nevezték. Ernye bán építette fel a várat a XIII. században a tatárjárás után. Első említése 1254-ből való. A várat 1567. április 1-jén kezdte el ostromolni a török sereg, Hasszán temesvári basa vezetésével. A várat Bárius István várnagy védte, akit még Perényi Gábor tett meg posztjára várnaggyá. Noha 15 napig bámulatos ellenállással sikerült védeni a várat az óriási túlerővel szemben, a fogyatkozó készletek mellett egyetlen esély maradt, a menekülés. Bárius várnagy a megmaradt puskaport a vártorony alá hordatta össze, majd a vár elhagyása után egy hosszú kanóc segítségével a betörő törökökre robbantotta az építményt, amely 400 török katona sírjává vált. Hasszán basa bosszúból a vár megmaradt részét is leromboltatta, és innentől kezdve egészen napjainkig a Dédesi vár romvárként van nyilvántartva. A vár egy bástyájának sarokfalai még láthatók, falmaradványok tűnnek elő a bokrok közül. Ezek állapota igencsak leromlott. A várrom a XX. század közepén végzett minimális állagmegóváson túl eredeti állapotában várja sorsát.

1130-kor értünk fel a romokhoz. A csekély romok közül korlátozott a kilátás. Viszont a romok alatti szikláról pompás a panoráma Bánkút felé, a Várvölgyre és Mályinkára. Készítettünk egy csoportképet a romoknál, majd visszamentünk az OKT jelzésig. Meredek, csúszós úton ereszkedtünk le a Vár forrásig. Bánkúttól Mályinkáig Kb. 700 méter szintet kell leadni! Kemény lemenetel volt! A Vár-forrás után a Bardóc-völgyben jutottunk el a Begyeleg kilátóhoz. A nem túl régen épült kilátó jelenleg be van zárva! Látszólag pedig semmi baja sincsen! Tulajdonképpen a dombról is szép rálátás van Mályinkára. Elhaladtunk egy magán pisztrángos tó mellett, majd a település központját, hol a református templom és a harangláb található, 1400-kor értük el. Az OKT-s bélyegző a Sanyi kocsmában található, itt bepecsételtük a mályinkai igazolást a füzetünkbe.

Rövid pihenő után 3 kilométeres aszfaltút következett Dédestapolcsányig. Az útról visszatekintve, Dédesvár és Kisvár kúpjai voltak láthatóak, mögöttük pedig a Bálvány vonulata. 1450-kor értük el Dédestapolcsány szélső házát. A település szélén a Serényi kastély látható, de nem sok minden látható belőle, a kastélypark fái takarják. Serényi Ödön lakott benne utolsó tulajdonosként, aki 1961-ben hunyt el, a sírja a dédestapolcsányi temetőben található. Az épület később pedagógus üdülőként, majd szociális otthonként működött, jelenleg magántulajdonban van. A kastélyt közel 5 hektáros park veszi körül. A kastélyhoz vezető utat gesztenyefák szegélyezik. A kastélyparkban levő szikláról kitűnő panoráma nyílik a Bükk-hegység felé. A kastélyépület 3 szintes, földszint, emelet és beépítetlen tetőtérből tevődik össze. Két bejárattal rendelkezik. Földszinti bejárata északi, míg az emelet bejárata nyugati tájolású. Nem látogatható.

Hosszú e település, több mint félórába tellett, míg át nem értünk rajta. 1550-kor értünk el a Lázbérci Víztározót. A Víztározót és az Upponyi-hegység egy részét 1975-ben nyilvánították Természetvédelmi Területté. 3634 hektár terület került levédésre. Elsődleges célja az ivóvízbázis védelme, másodsorban az Upponyi-hegység tájképi értékeinek, nővény- és állatvilágának védelme. Kb. 3/4 órát sétáltunk a Víztározó partjával párhuzamosan haladó aszfaltúton. Az útról eléggé zavart a kilátás a Víztározóra, hogy többet lásson az erre járó, le kell menni a partra, a kialakított horgászhelyekre. Most is sokan horgásztak, a víz közkedvelt a horgászok körében. Üres beállót szinte nem is láttunk! 1650-kor értük el az Upponyi-szoros bejáratát. A szorosban tartó út kb. 25 percnyi gyaloglást igényel. Látványos az Upponyi-szoros, amely hazánk egyik legnagyobb méretű és leglátványosabb szurdokszerű völgyszakasza. Egy alig néhány kilométeres túra során megismerkedhetünk a szilurtól a karbon időszakig tartó, mintegy 140 millió éves időintervallum őskörnyezetével, ami nemcsak hazai, hanem kárpát-medencei viszonylatban is egyedülálló. A szoros karsztosodásra hajlamos mészkövében 25 barlangot tartanak nyilván. Az Upponyi-szoros délies kitettségű forró sziklagyepeiben mediterrán elterjedésű fajok élnek, míg az északias, hideg gyepekben, törmeléklejtő- és szurdokerdőkben a hűvös hegyvidékekre jellemző fajközösség jött létre. Ilyen kis területen létrejött óriási változatosság hazánkban kevés helyen figyelhető meg.

Nem tettünk kitérőt a sziklagerinc végére épült, közeli Dedevár romjaihoz. Okleveles említését nem ismerjük. A kisméretű vár építését az Árpád-korra valószínűsítik. A vár pusztulásának körülményeit nem ismerjük, történelmünkben nem szerepel. Dedevárban régészeti feltárás nem történt. Falmaradványokat alig látunk a Fekete-kő-tetőn.

1710-kor érte el az utolsó emberünk Uppony futballpálya melletti italboltját. A bejárathoz kihelyezett OKT bélyegző beszerzése után még pár percet pihentünk, majd hazaindultunk. 9 óra körül értünk haza, valamivel rövidebb volt a buszozás, mint idefelé reggel. Legközelebb, július 11-én ismét ilyen hosszú buszozás vár miránk. Szintén a Bükkbe jövünk, ekkor Bánkútról Bélapátfalvára fogunk gyalogolni az Országos Kéken.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2020 természetbarátok.hu