2019 november 16, Ingókövek - Velencei-hegység

Novemberi első túránk a közeli Velencei-hegységbe vezetett. Pár nappal az indulás előtt, mivel rájöttünk, hogy feleslegesen indulunk el hat órakor, így egy órával később gyülekeztek az első turistatársak a százhalombattai Kultúrkocsma előtt. A késői pirkadat, a korai alkony az emberek legtöbbjét frusztrálja egyébként is. Át kell vészelni a november és február közötti időszakot, utána már jobb kedvünk lesz a nappalok hosszabbodásával. Tehát a hét órai indulás után, Érd, Tárnok, Martonvásár érintésével 36 voltunk az autóbuszon. A rövid távolság miatt sehol sem álltunk meg, 8 órakor már a Pákozdi kocsmánál voltunk. Itt eggyel bővült a csapatunk, egyik társunk busszal utazott ide. Véletlenül pár perc különbséggel értünk a hosszabb túra kiindulási pontjára. Ezt a szakosztályi túrát mindössze hárman mondták vissza. Természetesen rövid túra is meghirdetésre kerül. Ezek voltak a mai túrák:

Útvonal: Pákozd (218 m, ) – Ingókövek (220 m, , ) – Csúcsos-hegy (200 m, , , , ) – Sukoró (145 m, , ) – Bence-hegyi kilátó.(220 m, , ) – Velence vá. (140 m, )
Túratáv: 20km
Emelkedő: 350m
Minősítő pontszám: 30+7=37 pont

Alternatív útvonal: Sukoró (145 m, , ) – Bence-hegyi kilátó.(220 m, , ) – Velence vá. (140 m, )
Túratáv: 12km
Emelkedő: 110m
Minősítő pontszám: 18+2,2=20 pont

25-en vágtunk neki a hosszabb túrának. A 12 fő rövidtúrát választót már odafelé menet Sukorón, a Mandula Cukrászdánál indítottuk el. Nem a kiírás szerinti útvonalon kezdtünk el gyalogolni, hanem a piros keresztjelzésűn az Ingókő utcában. Ez valamivel rövidebb az eredeti útvonalhoz képest. Talán azért választottuk ezt, mivel észrevettük előttünk a kb. 30 méterrel, a busszal jövő turistatársunkat gyalogolni ezen az úton. Annyira elmélyülten haladt, hogy csak az első gránitsziklánál értük utol. 25 perc múltával már a Sár-hegy mellett voltunk. A zöld jelzés is becsatlakozott, hamarosan megérkeztünk az első ingókőhöz. A 300 millió éves Velencei-hegység hazánk egyetlen gránit alapkőzetű hegysége, országunk legöregebb tájegysége. A vöröses színű gránit a földtörténeti ókorban alakult ki. Később ezt az akkorra már lepusztult, mészkő és agyagpala által fedett rögrendszert andezitvulkánok törték át, kitöltötték a repedéseket. A felaprózott gránit a földfelszín alatt tovább pusztult, mállott, az óriási gránitrögök lekerekített, zsákformájú tömbökké formálódtak. Miután a gránit újra a felszínre került, a mállás termékeit, a puhább kőzeteket és üledékeket a felszíni erők, az esővíz és a szél koptatták le a gránitalakzatokról. A hatalmas, egymásra támaszkodó gránittuskók, melyek úgy hevernek szanaszét, mintha egy óriás szórta volna el markából a kavicsokat. Egyes darabok csak az élükkel támaszkodnak az alattuk lévő sziklákon, amelyeken el is mozdulhatnak anélkül, hogy eldőlnének, ezért nevezik őket ingóköveknek. Ilyen formák csak egy bizonyos fajta, durvaszemű, minden irányban egyformán hasadó, tömbökben elmálló gránitból keletkeznek, hazánkban csak itt találhatók.

A Gránit tanösvényre tértünk át. Elhaladtunk a Pogány-kő, az Oroszlán-szikla mellett. A terület jelképévé vált Kocka-kőnél időztünk többet. Következett a Pandúr-kő. Itt egy kicsit sziklamásztunk. Hatalmas sziklatömbök alkotják ezt a csoportot, mintha óriások játékból rakták volna egymásra a köveket. Meredek lemenetel következett a morzsalékos hegyoldalban. A sárga háromszögjelzésünkbe becsatlakozott a sárga jelzésű út, melyen balra fordultunk. Tíz perc sem kellett, már a piros keresztjelzésen jobbra fordultunk. Elindultunk a Hurka-völgy felé. Több mezőgazdasági területet kereszteztünk. A piros körjelzésen lementünk a Barlang-kúthoz. A Velencei-hegység szokásához híven természetesen itt sem folyt víz a forrásból. Tovább mentünk a piros háromszögjelzésen. A Polák-hegy és a Csúcsos-hegy oldalában elindultunk a zöld jelzésű út felé. Több kisebb völgyet kereszteztünk. Errefelé is több gránitszikla látható a felszínen, ha nem is olyan nevezetesek, mint a korábban említettek. Amint elértük a zöld jelzést, jobbra fordultunk. Elhaladtunk az Éva-forrás, majd az Alsó-Csepegő-forrás mellett, ezek is szárazak voltak! Az Erdész, majd a Gyepes utcákon át jutottunk le a Mandula Cukrászdához, sokak örömére. Nem igazán emlékszem, hogy korábban, ebédidőben lehessen süteményt fogyasztani!

Kb. 25 percet voltunk a Cukrászdában. 1140-kor a falu szélén található Gyapjaszsáknál voltunk. Ez is egy méretes ingókő! A Gyapjaszsáktól pár 100 méteres ösvény vezet az erdőbe, ahol az Olasz kőfejtő gránitsziklái találhatók. Ezt sem hagytuk ki. Egy jelzetlen úton tértünk vissza a sárga keresztjelzésünkre. Ezen a szakaszon jelzésünk a kerékpárúton haladt. Nadap szélén élesen jobbra fordultunk, majd a sárga jelzésen, a János-hegy oldalában elindultunk a Bence-hegyi kilátó felé. A jelenlegi kilátót 2018 tavaszán adták át. Korábban is volt ezen a helyen kilátó, a 210 méteres magaslaton már 1965 novemberében emeltek kilátót. Erre a célra egy elavult olajfúró tornyot helyeztek át a zalai olajmezőkről. Ezt 1988-ban, miután egy német turista lezuhant róla, felrobbantották, mivel lebontani szerkezete miatt nem lehetett. A hely kivételes adottsága azonban nem maradhatott kihasználatlanul. 2014 végén tervpályázatot írtak ki egy új kilátóra. A győztest a helyiek választották ki, ez valósult meg. A csaknem 20 méter magas kilátószintre 118 lépcsőfok vezet fel. Amikor a zárt, a környék élővilágát nagyméretű fényképeken bemutató lépcsőházból a nyitott teraszra lépünk, totális 360°-os panoráma tárul elénk. Csak északi irányban akadályozza kissé a kilátást a Bence-hegy közvetlen szomszédja, a 351 méter magas Meleg-hegy; a Velencei-tavat teljes egészében áttekinthetjük, a szemközti csücskén túl lévő Dinnyési Fertőig.

Alattunk Velence házai, a túlparton Gárdony nyaralói láthatók a tó körül. Észak-északkeletre a Csúcsos-hegy, előtte a szintezési ősjegyéről híres Nadap uralja a látványt, közepén az 1904-ben épült, neogót stílusú-templommal. Északkelet felé távolban felsejlenek a Budai-hegység magaslatai, köztük a Nagy-Kopasz, a János-hegy, míg jobbra kivehetjük Százhalombatta olajfinomítójának tornyait, kéményeit. Északra, a Templom-hegy mellett a Vértes keleti szélének a körvonala látszódott. Tíz órától látogatható a kilátó. Eső, zivatar, viharos szél, villámlás, jeges viszonyok esetén viszont zárva van. A belépőjegy eléggé drága, nyugdíjasoknak 500.- Ft! 1300 órakor elindultunk lefelé. Rövidíteni szerettünk volna, de ez nem jött be. Beleszaladtunk egy zsákutcába, vissza kellett mennünk a panoráma útra. A sárga jelzésen leértünk a hegyről, majd 1335-kor áthaladtunk az M7-es autópálya felett. Sokat gyalogoltunk Velence Fő utcáján, amíg leértünk a tó partjára. Meglepően sokan sétálgattak a strandon, az üzlethelyiségek között. Bőven volt időnk, az egyik lángossütőnél mi is leültünk az asztalokhoz. Italt is lehetett kapni. Buszunk 1500-kor indult hazafelé, világosban mindenki otthon volt már. Kellemes kiránduló időnk volt! Egy hét múlva a Biai-hegyekbe megyünk. Ebben az évben, hivatalos szakosztályi túra ezen felül már csak a decemberi Mikulástúra lesz.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2019 természetbarátok.hu