2017 május 13, Nyugat-Mátrai csavargás - Mátra
Mátra bérceinek bejárásával folytattuk az Országos Kék Túra sorozatunkat. A nyugati szakasz bejárása következett, a Mátra-nyeregtől a Mátraverebélyi vasúti megállóhelyig. Az időjárás előrejelzések nem voltak kecsegtetőek, délutánra elég nagy biztonsággal záporos, zivataros időt jósoltak a meteorológusok. Sajnos most igazuk lett, de erről majd később. Az éjjeli eső miatt számítottunk sárra, igazából csak az indulásnál okozott ez gondot. Meglepően csak hárman vonták vissza a jelentkezésüket, na meg ketten elfelejtettek eljönni! A buszon 42-en jöttünk össze. Szokásos hat órai Százhalombattai indulás után Tárnokon, Érden, Budapesten gyűjtöttük be a társainkat. Odafele menet Hatvan magasságában álltunk meg 20 percre kávézni az üzemanyagtöltő állomáson. Mátraháza után a Vörösmarty turistaháznál álltunk meg először, hogy a mai nap első OKT-s pecsétjét begyűjtsük. Ezáltal pár km-t spóroltunk, a jelzés ezen a szakaszon nagyjából követi az országutat. A hosszabb távot választók 24-en a Mátra-nyeregben szálltak le az autóbuszról, innen kezdték meg a túrájukat. A rövidebb távot választók 18-an Mátrakeresztesre mentek el, onnan jöttek fel Ágasvárra, majd elgyalogoltak Mátraverebélyre. Ebből a két túrából lehetett választani:
Útvonal: Mátra-nyereg (620m,
) – Csór-hegy (733m, ) – Vércverés (699m, ) – Galya-tető (965m, ) – Mátraszentlászló (801m, ) – Mátraszentistván (420m, ) – Ágasvár (788m, ) – Mátraverebély v.mh. (185m, ) Túratáv: 23km
Emelkedő: 900m
Minősítő pontszám: 34,5+18=53 pont
Alternatív útvonal: Mátrakeresztes (390m,
) – Ágasvár th. (630m, , 
) – Mátraverebély v.mh. (185m, ) Túratáv: 10km
Emelkedő: 350m
Minősítő pontszám: 15+7=22 pont
930-kor indultunk el a Mátra-nyeregből. Rögtön kapaszkodóval kezdődött a mai túra. Az ösvény meglehetősen sáros volt. Húsz perc múltán már a 730 m magas Csór-hegyen voltunk. Valamikor itt volt a Kós Károly kilátó. Menet közben pár tő fehér madársisakot láttunk, most kezdtek el virágozni. Északnyugati irányban haladtunk a Mária úttal együtt a gerincen. Időnként az orrunkig sem láttunk, felhőben kellett menni. 1030-kor értük el a furcsa nevű Ércverést. A korábbi Nyírjesi erdészházi bélyegző helyett itt kell most begyűjteni az OKT bélyegzőt. A csúcs a Központi-Mátra egyik legszebb kilátópontja. Néha, ideális időjárási viszonyoknak köszönhetően a Parádi-medencén túl a Bükkig és a Tátráig is el lehet látni. Nekünk most nem volt ilyen szerencsénk, csak néha pillanthattuk meg az alattunk levő Parádsasvárt! A hely legendájában főszerepet játszanak a magyar mitológia sötét démonai, a lúdvércek, mai, ismertebb nevükön a lidércek. A legenda szerint a Parádi-medence falvait egykor három sötét lúdvérc uralta, akiknek lakhelye a Parádsasvár feletti hegcsúcson volt, ahonnan kiválóan szemmel tudták tartani a lakosságot. Az emberek a rendszeres félelmet és a lúdvércek folytonos ártó tevékenységét megelégelve Szűz Mária segítségért kérték a gonosz szellemektől való megszabadításra. A Szűzanya meghallgatta a Mátra lábánál élő dolgos, derék emberek fohászát és a Mennyországból a hegy csúcsára leereszkedve örökre elűzte az ártó démonokat. Azóta ezt a helyet a Lúdvércek vereségének, egyszerűbben Vércverésnek nevezik.
A bélyegzés után lejöttünk a 699 m magas csúcsról, átmentünk a 679 m magas Nagy-lápafőn, majd elérve a galyatetői műutat, ismét felfelé haladtunk a Mogyorós-orom felé. Galyatetőre 1150-kor értünk fel. Az országos hírű magaslati üdülőhely Mátraszentimréhez tartozik. Magyarország harmadik legmagasabb hegycsúcsa a 964 méter magas Galya-tető. 1939-ben átadták a Galyatetői Nagyszállót, az akkori idők luxusberuházását. Az 1938-ban felépült kisebb épületet, a mai turistacentrumot, az építési technológia kipróbálása végett emelték, majd építési irodaként és munkásszállásként, illetve a hotel kiszolgáló személyzetének szállásaként működött. A Nagyszálló 1949 után kizárólag szakszervezeti beutalóval igénybe vehető SZOT-üdülő lett. Az 1990-es években a szakszervezeti üdülőt a Hunguest Hotels vállalat négycsillagos szállodává alakította át. 2014 decemberében Galyatetőn is nagy károkat okozott a jeges eső, mivel a fákra rakódott vastag jégréteg súlya letörte az ágakat. Az erdészetek dolgozóinak 2015-ben is sok munkát adott a károk mérséklése. 2015-re a hegy legmagasabb pontján emelkedő Galya-kilátót az Európai Unió támogatásával felújították, magasították. Újjászületett az egykori személyzeti szálló is, Gatyatető Turistacentrum néven turistaházat alakítottak ki benne. A Turistacentrumnál elidőztünk pár percet, majd felmentünk a két éve újjáépített kilátóhoz. Szép volt a panoráma, még ha messzebbre nem is tudtunk ellátni a mai napon.
A kilátó megmászása után folytattuk a mai napi túránkat a cél, Mátraverebély felé. Kellemes úton, 1320-kor értünk el a Mátraszentlászlói sípályához. Útközben nagyon sok kankalint láttunk virágozni. A Mátraszentistváni Vidróczki csárdához 1345-kor értünk le, itt megpihentünk pár percre. Ahogy leértünk, szemben a Vörös-kő csúcsára épített kilátót láthattuk. A rövid pihenő után tovább mentünk a többiek után. Magunk mögött a Mátra nyugati bércei látszódtak. 1410-kor értük el a Büdös-kő-lápát. 1500-kor már az Ágasvári kék háromszög jelzésű elágazásnál voltunk. Itt kétfelé vált a csapat, volt aki feljött a csúcsra, volt aki az OKT jelzésen kikerülte a fárasztó felmenetelt. 1520-kor már a csúcson voltunk. Észak felé szép a panoráma a 789 m magas csúcsról!
A Mátra hegység nyugati részén légvonalban mindössze 1,5 kilométeres távolságon belül három középkori várrom is található, melyek egykor az itt húzódó Kövecses-patak völgyében elvonuló fontos mátrai hadiút védelmét szolgálták. Mindhárom kötődik a Tari családhoz. Hasznos község határában, kisebb hegyen állnak a várháromszög legfiatalabb tagjának, a Cserteri várnak a maradványai. Egyik várban sem folytattak még régészeti ásatásokat. A vár előzménye is az őskorban keresendő. A szabálytalan alaprajzú, jelentős nagyságú vár befoglaló méretei 330x150 méter. A középkori vár a gerincen hosszan elnyúló erődítmény lehetett, kb. 170x45 méter alapterülettel. A hegy két csúcsa egymástól 80 méterre fekszik, ovális alakú platókkal. Az északi oldalon, a szinte függőleges peremen, erődítésnek nem láthatók a felszíni maradványai. Építtetőjének nevét és a vár keletkezésének pontos idejét nem ismerjük. Első okleveles említése 1264-ben történik, amikor a Zách nembeli I. Jób, pécsi püspöktől, az őrizetére bízott V. István ifjabb király várát, "Castrum Agas"-t, IV. Béla király katonái elfoglalták és lerombolták. V. István azonban rövidesen visszafoglalta, és 1265-ben nagy költséggel helyreállíttatta. Az ifjabb király pártjára állt Rátót nembeli I. Domokos tárnokmester fia, Porc I. István elfogta, és a királynak kiszolgáltatta annak egyik veszedelmes ellenségét, az Aba nemzetségből származó Vata fia Lászlót. Ezért a tettéért V. István 1265-ben a királyné főlovászmesterévé nevezte ki, és egyben "Castrum Agas"-t, Bárkány, Kutasó és Tar falu birtokokat neki adományozta, majd 1272-ben trencsényi főispánná is kinevezte. Fia, I. László bán örökölte Ágasvárt. Ennek fia, II. István, 1374-ben felvette a Tari nevet, és alapítója lett e családnak. Ezt követően a vár a Tari család birtokában volt, Drégely és Sirok várával együtt. Miután a birtokos Tari család a névadó mezővárosban erődített udvarházat épített, a lakott területtől messze lévő vár fontossága csökkent, majd megszűnt. Ugyancsak hozzájárult ehhez a rokonság tulajdonában lévő, alacsonyabban fekvő, jobban megközelíthető Cserteri vár felépítése. Mátyás király 1472. október 5-én, Visegrádon kelt oklevelével, a hűtlenségbe esett Tari György birtokait, köztük Ágasvár várhelyet, elvette, és Gúthi Országh Mihály nádornak adományozta. A vár többé nem épült fel, de falainak romjai még a XIX. század közepén is magasan álltak. Jelenleg a terepalakulatokból vehetők ki a vár falai. A hajdani XIII-XIV. századi várnak csekély nyomai látszanak.
Időközben mind jobban beborult, távolról mennydörgést hallottunk. Igyekeztünk lefelé a turistaházhoz. A sietségünk ellenére elkapott minket egy jégeső a turistaház előtt öt perccel! Nagy nehezen elvégeztük a pecsételést, majd behúzódtunk a házba. Rajtunk kívül még ketten voltak itt a turistaházban. Miután úgy tűnt, az idő kitombolta magát, elindultunk a maradék táv megtételére. Nem volt szerencsénk, alig kezdtünk kapaszkodni felfelé a turistaháztól, újabb jégeső érkezett! Pár perc alatt a fehér, cseresznye mag nagyságú jégen gyalogoltunk! Az esőköpenyeinken csak úgy kopogott a jég! 1705-kor értünk le Ágasvár aljára. Félóra elteltével már a Hárág-tető-nyergében voltunk. A sok eső végett kellemetlen volt a lefelé haladás, az út patakká változott, nagyon csúszóssá vált. 1745-kor már a Kőerdő-tető-nyergében jártunk. Innen még egy órai járásra volt a cél, a Mátraverebélyi vasúti megállóhely. Lecsúszkáltunk az erdészeti földúton, 1840-re megérkeztünk az autóbuszunkhoz. Mindenki a buszon volt már, így rögtön hazafelé indultunk. Bár a túra vége enyhén izgalmas volt, de ennek ellenére jót gyalogoltunk. Remélhetőleg, legközelebb június 10-én kellemesebb időjárási viszonyok mellett fogunk gyalogolni a Börzsönyben!
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető