2017 május 6, Országos kéken - Cserhát

Az idei negyedik cserháti Országos Kék Túránk során Becske és Felsőpetény közötti szakaszt jártuk be. Az előző napon tetemes mennyiségű csapadék hullott le, izgultunk, hogy milyen utak fognak várni bennünket. Számítottunk a sárra, csodák csodája, nem sokan ijedtek meg ettől. 49-en jöttek el túrázni! Visszamondás mindösszesen 5 fő volt! Mára egyébként kellemes, túrára való időt jósoltak. Hatkor indultunk el Százhalombattáról, majd Tárnok, Érd, Budapest érintésével jutottunk el a túra kiindulási pontjára, Becskére. Két hete itt fejeztük be az OKT Mátraverebély, Becske közötti szakaszát. A falu szélén szálltak le a hosszabb távot választók 37-en az autóbuszról. A rövidebb távot választók busszal Romhányba mentek át, Ők ott kezdték meg a gyaloglásukat. Egyébként ebből a két túrából lehetett választani a mai napon:

Útvonal: Becske (360m, 183m, ) – Cser-hát (349m, ) – Kétbodony (180m, ) – Romhány (160m, ) – Kecske-kő (421m, ) – Alsópetény (210m, ) – Felsőpetény (235m, )
Túratáv: 25km
Emelkedő: 650m
Minősítő pontszám: 37,5+13=51 pont

Alternatív útvonal: Romhány (160m, ) – Kecske-kő (421m, ) – Alsópetény (210m, ) – Felsőpetény (235m, )
Túratáv: 13km
Emelkedő: 320m
Minősítő pontszám: 19,5+6,4=26 pont

825-kor elindult a hosszútúrások menete a falu széléről Kétbodony felé. Északnyugati irányban meneteltünk nyílegyenesen felfelé a Muska-tető irányába. Földúton csúszkáltunk felfelé a mezőgazdasági területek között. A tető után irányt váltottunk, északnyugat felé haladtunk, letértünk a Galga-patak völgyébe. Egy jó darabig itt gyalogoltunk. Egy frissen ültetett lucernáson kellett átgázolnunk, majd 920-kor kereszteztük az Aszód, Balassagyarmat vasútvonalat. Valamikor itt volt Becskének az egyik vasútállomása, kb. 3 km-re a településtől! A másik állomása sincs sokkal közelebb, kb. 2,5 km-re van a Becske alsó vasúti megállóhely, a falu túloldalán! Rövid ideig a vasút mentén haladtunk, majd bal 90°-s kanyar után elfordultunk délnyugati irányba. Az út kanyargósan vitt fel a Cser-hát gerincére. Fiatal akácosban haladtunk, kevés virágot lehetett látni. Az utat nem rég dózerolták le, emiatt a megmozgatott felszín az előző napi esőtől igen sáros, csúszós volt. Sokáig ezen a sáros úton kellett mennünk. Az Öreg-hegy környéke már szebb volt, itt sok idős lombosfát lehetett látni. 1040-kor elértünk egy tisztást, ahonnan szép kilátásunk volt nyugati irányba. Pár percre itt megálltunk, majd elindultunk Bukovina felé. 1055-kor értük el ezt a helyet. Közel volt már Kétbodony, negyed óra elteltével már a település házai között gyalogolhattunk.

A tatárjárás után a Kartal nemzetség ősi birtoka lett. A Kartal nemzetségből származó Bodonyi család közel 300 éven át birtokolta a falut. Közben 1264-1276 között a Nyulak szigetén (ma Margit-sziget) élő apácák tulajdona volt. 1516-tól 25 éven át Werbőczy István volt a birtokosa, majd ismét a Bodony család leszármazottaié lett. Két ízben került török uralom alá a falu, ebben a 113 évben kétszer néptelenedett el. Mindkét esetben felvidéki evangélikus tótokkal telepítették be. A XVII. század során Bodony közelében kialakult egy kisebb falu is, melyet Felső-Bodonynak neveztek el. A régebbi, nagyobb lett az Alsó-Bodony. 1710-ben a romhányi csata a Felső- Bodonnyal határos sík mezőn zajlott. 1903-ban a két falu egyesítéséből jött létre Kétbodony. Az itteni bélyegzőhely kissé kiesik az OKT útvonalából. Kb. 200 m-t ellenkező irányba kell menni, a bélyegző a Hangi presszó teraszának fenyőoszlopán, a főbejárattól balra található. Negyed órás pihenőt tartottunk. Volt, akinek már kopogott a szeme az éhségtől. A pecsételés mellett kávét, barna sört, üdítőt is fogyaszthattunk. Kétbodonyban található a Bakancstanya Turistaszálló a Madách Imre út mellett. Romhány közel volt Kétbodonyhoz, 20 perc alatt átértünk az aszfaltúton.

Romhány Árpád-kori település. Nevét már 1200-as években említette oklevél. Romhány eredetileg két külön település volt: Kisromhány és Nagyromhány néven. Az 1598-as összeíráskor még két falu szerepelt és mindkettő a Bornemisza család birtoka volt. Az 1633 évi adóösszeírásban azonban már csak egy Romhány nevű település szerepelt. A falu egykor a Lókos-patak déli részén, a dombon terült el, itt még az 1800-as években is láthatóak voltak a kastély és a templom romjai. Határában vívták 1710. január 22-én a Rákóczi-szabadságharc egyik utolsó csatáját, amelyben a kuruc-lengyel-svéd-francia sereg még egyszer megpróbált győzelmet kiharcolni, de nem sikerült. A falu szélén, a Szátokra vezető út bal oldalán lévő emlékparkban áll a romhányi csata 8 m magas, 1932-ben készített emlékműve. Az obeliszk tetején a turulmadár, oldalán Rákóczi és Károlyi Sándor kuruc fővezér domborművű képmásai találhatók. A csatában elesett 93 svéd, lengyel és francia katonára emléktábla emlékeztet. Jóllehet a változó szerencsével folyó küzdelemben a labancok embervesztesége háromszoros volt, a csata a kurucok visszavonulásával végződött. A település látnivalói: a Rákóczi török mogyorófa, a klasszicista római katolikus templom, a klasszicista Laszkári kúria, a barokk Prónay kastély, a Lókos-patakot átívelő háromlyukú kőhíd, Nepomuki Szent János szobrával. A török mogyorófa kb. 25 m korona-átmérőjű, 20 m magas és 250 cm törzskerületű, több mint 300 éves. Írásos feljegyzések szerint a rodostói száműzetésben lévő II. Rákóczi Ferencet meglátogatta egy volt katonája, akinek a fejedelem egy török mogyorófa cserjét adott, hogy ültesse el Romhányban az 1710. január 22-i csata emlékére. Történetek szerint a fát a katona nem a csata helyszínén ültette el, hanem egy távolabb eső dombon. Ennek ellenére évszázadok óta úgy él a nép emlékezetében, hogy a fa Rákóczi mogyorófája.

Amint beértünk a településbe, nemsokára a Lókos-patak nevezetes hídjánál találtuk magunkat. Itt található egy szépen faragott lovas szobor, melyet az 1710-es romhányi csata emlékére állítottak fel. A templom, a kastély, a kúria kiesik az OKT útvonalából, mi sem tettünk miattuk kitérőt. A vasútállomásra mentünk, elvégezni az itteni pecsételést. A Diósjenő-Romhány vasútvonal a MÁV egyvágányú, nem villamosított mellékvonala. A vasútvonalon 2007. március 4-én megszűnt a személyszállítás. Ez meglátszik az állomáson, a begazosodott vágányokon. A bélyegzőt rendben megtaláltuk az egyik faoszlopon. A bélyegzés megtörténte után tovább indultunk. Páran tettek egy 2 km-es kitérőt, hogy megnézzék a híres Rákóczi török mogyorófát. A többiek elhaladtak a Romhányi Tájház mellett, valamint Bereczki Máté emlékműve mellett. Bereczki Máté az 1848-as szabadságharc egyik szervezője, annak hű harcosa volt. A bujdosása után európai hírű gyümölcsöst telepített, nagyon sok növény fajtát szemzett, oltott. Ahogy felfelé mentünk, feltűntek Börzsöny vonulatai a láthatáron. Mögöttünk Romhány épületei látszódtak. Az erdőt 1300 órakor értük el. Többnyire déli irányba kanyargott az ösvényünk. Elhaladtunk a Romhányi-hegy oldalában, majd következett a Kecske-kő és a Korpa-hegy. A kettő között a Kékesi vadászházat láthattuk. A Korpa-hegy oldalából szép panorámánk volt a Naszályra, Alsópetényre.

Meredek ereszkedőn értünk le 1435-kor Alsópeténybe. A bélyegzőt a Petőfi utcai sörözőnél találtuk meg. Itt félórára megpihentünk. Pótoltuk a kiizzadt folyadékmennyiséget, majd tovább indultunk. Kifele menet a faluból egy pillantást vetettünk a világháborús és az 56-os emlékművekre. Az itteni Prónay kastélyt, a parkját csak kívülről vettük szemügyre. Látszólag semmi mozgás nincs a kastély körül, nem tudtunk bemenni, magántulajdonban van. Úgy tűnt, szépen fel van újítva, a parkja is gondozott. A falu végén fekete racka birkákat tenyésztenek, élvezet volt nézni a fiatal állatok ténykedését. Többnyire nyugati irányban halad Alsópetény után a Kék Túra útvonala. A Homok-hegyen 1615-kor voltunk. Felsőpeténybe 1635-kor értünk be. A település szélén látható az 1902-ben épült volt Almásy-kastély, amelyben korábban nevelőotthon működött. 1956. október 30. és november 2. között itt tartották házi őrizetben Mindszenty József bíboros, esztergomi érseket. Emlékét a kastély falán elhelyezett emléktábla őrzi. Itt sem volt mozgás, a kastélyba nem jutottunk be. A parkja eléggé elhanyagolt, de legalább kívülről megtekintettük az épületet. 1700 órára mindenki a busznál volt, elindultunk hazafelé. Kellemes túra volt a mai! Legközelebb, május 13-án a Mátra nyugati bércein fogunk gyalogolni.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Ferenczy Albertné (FA), Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2024 természetbarátok.hu