2016 december 11, Keressük a Mikulást - Budai-hegység

Mai napra a Pest Megyei Természetbarát Szövetség Csömörre szervezte meg a megyei Mikulás keresést. Hosszú évek óta Nekünk ez az utolsó túránk az adott évben. Csömör környékét ismerve mi ezért úgy döntöttünk, hogy ismét magunknak szervezzük meg a Mikulástúrát. Az előrejelzések szerint 11-ére kellemes, napos időjárást prognosztizáltak. Havas Mikulástúrában már jó pár éve nem volt részünk. Kellemetlenül indult a nap. A buszt nem küldték el a megbeszélt hét órára Százhalombattára, az Ebatta Kulturkocsmához. Gyors telefonos értekezések után szerencsére sikerült szerezni egy buszt, így 8 órakor elindulhattunk. A várakozást öten megunták, Ők személygépkocsival jöttek át Budaörsre a Városházához. Tömegközlekedéssel, autóval rajtuk kívül még nyolcan jöttek túrázni. A buszt 28-an választottuk, így kényelmesen elfértünk. Gyakorlatilag a tavalyi túra került kiírásra, csak az iránya változott meg:

Útvonal: Budaörs, Városháza (143m, (-)) - Kő-hegy (225m, ) - Piktortégla-üregek () - KFKI (410m, ) - Makkosmária (335m, , ) - Sorrento (275m, , ) - Huszonnégyökrös-hegy (288m, ) - Budaörs, Városháza (143m, , (-))
Túratáv: 19km
Emelkedő: 700m
Minősítő pontszám: 28,5+14+3=46 pont

Érden, Törökbálinton át jutottunk el Budaörsre. 840-kor indultunk el a Városházától. Először a Kő-hegyre mentünk fel a kápolnához, hogy megtaláljuk a Mikulásunkat. A kápolnát 1855-en Wendler Ferenc építette arra a helyre, ahol egy vadrózsabokor szirmain álmában a Szűzanya arcát látta. A kápolnát 1855 október 15-én szentelték fel a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. Feleségének halála után az építő elhatározta, hogy a kápolna közelében fog élni, hogy annak gondját viselje, ezért a kápolna melletti sziklába 1872-ben egy barlangot kezdett el kivájni. A kereszt alakú barlangba 1878-ban költözött be. Az építő Wendler Ferenc és a kápolnája az egész környéken híressé vált, sokan érkeztek ide, akik csodálták az egyszerű embert és a kápolnáját. A kápolna búcsúja az egész környék ünnepévé vált, sokan zarándokoltak el ide. A német kitelepítést követően a kápolnát 1946-ban elbontották, köveit széthordták. Újjáépítése 2003-ban történt meg, jobbára magánszemélyek adományaiból.

Lépcsősor vezet fel a kápolnához. 905-kor már a hegy tetején voltunk a kápolna mellett. Szikrázó napsütés volt fenn, a Budaörsi medence alattunk viszont ködös, párás, szmogos volt. A közeli Budapest házait is alig lehetett látni. Mikulásunk és a kísérő rénszarvasa már várt reánk. A túratársak nótára fakadtak, majd ezután mindenki megkapta a Mikulás csomagot. Virgácsot senki sem kapott, igaz ezzel nem is láttuk el a Mikulást. Időközben előkerült Laci barátunk a családjával. A három unoka alig hogy megkapta az ajándékát, rögtön elkezdte mászni a sziklákat. A jövő hegymászói lehetnek! Kb. félórát töltöttünk itt el. Visszamentünk a Kálváriához, majd a piros jelzésen elindultunk felfelé. Elhaladtunk az Odvas-hegy oldalában, majd felértünk nem sokkal a víkendházak elhagyása után a Farkas-hegy oldalába. Jobbra fordultunk, majd a sárga körjelzésen a piktortégla üregek irányába gyalogoltunk. Az egyik üreg járható, az ajtaját eltávolították. Pár bátrabb társunk elemlámpával végigjárta a járatot, kb. 50-60 m hosszúságú.

A sárga körjelzésen 1105-kor eljutottunk a Csillebércre a KFKI parkolójához. Nem álltunk meg, tovább gyalogoltunk Makkosmária felé a sárga keresztjelzésen. Amint elértük a sárga jelzést, a jobbra fordulás helyett a bal kanyart választottuk. Idővel rájöttünk a tévedésünkre. Az egyik sziklánál ismét találkoztunk Laci barátunk családjával, a gyerekek természetesen egy sziklát hódítottak meg éppen. Úgy döntöttünk, visszamegyünk Makkosmáriára a templomhoz, időnk volt még bőven. A jelzetlen út után, a piros jelzésen 1205-kor értünk Makkosmáriára. Itt tartottuk meg az ebédszünetet. Koller Ignác veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében. Rövid időn belül 50 csodálatos gyógyulás és imameghallgatás történt itt a Szent Szűz közbenjárására. A kegytemplom ma is "foglyokért" közbenjáró imák temploma maradt. A Fogolykiváltó Boldogasszonyhoz szállnak fel a könyörgések, a kábítószeresekért, az alkoholistákért, a szerencsejátékok és minden más káros szenvedélyek rabjaikért. Félórás pihenő után tovább gyalogoltunk. Megálltunk a Magaskői-kőfejtőnél, ahol a BTSSZ turistái meghalt társaikra emlékeznek. Nekünk is van sajnos pár ismerősünk köztük.

A sárga jelzésen 1335-kor értük el Sorrento szikláit. Körbenéztünk, készítettünk pár fotót. Továbbra is a sárga jelzést követtük. Az út Felsőszállás házai felett kanyargott a Huszonnégyökrös-hegy felé. Az idő viszont elkezdett romlani. Lehűlt a levegő, beborult, a szél megerősödött. Az időjósok előrejelzése pontos volt. A csúcsot 1445-kor értük el. Keveset tartózkodtunk itt, egy-két képet készítettünk, majd gyorsan elindultunk lefelé. A Szabadság utcát a volt Csíki csárdánál értük el. A buszunkig még 2,5 km volt hátra az aszfalton. Odafelé menet összeszedtük a korábban leérkezett társainkat, akik egy cukrászdában telepedtek le. 1530-kor indultunk haza.

Igen kellemes évzáró Mikulástúránk volt a mai gyaloglásunk. Közeledik az évvége, lehet gondolkodni a 2017 évi túraterven, a jutalomtúra helyszínén. Ezúton kívánok minden kedves turistatársamnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, valamint Boldog, sikerekben gazdag Új Évet, mind magam, mind az Endi nevében.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Ferency Nikoletta (FN), Ferenczy Albertné (FA), József László (JL), Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2018 természetbarátok.hu