2016 december 11, Keressük a Mikulást - Budai-hegység
Mai napra a Pest Megyei Természetbarát Szövetség Csömörre szervezte meg a megyei Mikulás keresést. Hosszú évek óta Nekünk ez az utolsó túránk az adott évben. Csömör környékét ismerve mi ezért úgy döntöttünk, hogy ismét magunknak szervezzük meg a Mikulástúrát. Az előrejelzések szerint 11-ére kellemes, napos időjárást prognosztizáltak. Havas Mikulástúrában már jó pár éve nem volt részünk. Kellemetlenül indult a nap. A buszt nem küldték el a megbeszélt hét órára Százhalombattára, az Ebatta Kulturkocsmához. Gyors telefonos értekezések után szerencsére sikerült szerezni egy buszt, így 8 órakor elindulhattunk. A várakozást öten megunták, Ők személygépkocsival jöttek át Budaörsre a Városházához. Tömegközlekedéssel, autóval rajtuk kívül még nyolcan jöttek túrázni. A buszt 28-an választottuk, így kényelmesen elfértünk. Gyakorlatilag a tavalyi túra került kiírásra, csak az iránya változott meg:
Útvonal: Budaörs, Városháza (143m, (-)) - Kő-hegy (225m,
) - Piktortégla-üregek (
) - KFKI (410m, ) - Makkosmária (335m, 
, ) - Sorrento (275m, 
, ) - Huszonnégyökrös-hegy (288m, ) - Budaörs, Városháza (143m, , (-)) Túratáv: 19km
Emelkedő: 700m
Minősítő pontszám: 28,5+14+3=46 pont
Érden, Törökbálinton át jutottunk el Budaörsre. 840-kor indultunk el a Városházától. Először a Kő-hegyre mentünk fel a kápolnához, hogy megtaláljuk a Mikulásunkat. A kápolnát 1855-en Wendler Ferenc építette arra a helyre, ahol egy vadrózsabokor szirmain álmában a Szűzanya arcát látta. A kápolnát 1855 október 15-én szentelték fel a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. Feleségének halála után az építő elhatározta, hogy a kápolna közelében fog élni, hogy annak gondját viselje, ezért a kápolna melletti sziklába 1872-ben egy barlangot kezdett el kivájni. A kereszt alakú barlangba 1878-ban költözött be. Az építő Wendler Ferenc és a kápolnája az egész környéken híressé vált, sokan érkeztek ide, akik csodálták az egyszerű embert és a kápolnáját. A kápolna búcsúja az egész környék ünnepévé vált, sokan zarándokoltak el ide. A német kitelepítést követően a kápolnát 1946-ban elbontották, köveit széthordták. Újjáépítése 2003-ban történt meg, jobbára magánszemélyek adományaiból.
Lépcsősor vezet fel a kápolnához. 905-kor már a hegy tetején voltunk a kápolna mellett. Szikrázó napsütés volt fenn, a Budaörsi medence alattunk viszont ködös, párás, szmogos volt. A közeli Budapest házait is alig lehetett látni. Mikulásunk és a kísérő rénszarvasa már várt reánk. A túratársak nótára fakadtak, majd ezután mindenki megkapta a Mikulás csomagot. Virgácsot senki sem kapott, igaz ezzel nem is láttuk el a Mikulást. Időközben előkerült Laci barátunk a családjával. A három unoka alig hogy megkapta az ajándékát, rögtön elkezdte mászni a sziklákat. A jövő hegymászói lehetnek! Kb. félórát töltöttünk itt el. Visszamentünk a Kálváriához, majd a piros jelzésen elindultunk felfelé. Elhaladtunk az Odvas-hegy oldalában, majd felértünk nem sokkal a víkendházak elhagyása után a Farkas-hegy oldalába. Jobbra fordultunk, majd a sárga körjelzésen a piktortégla üregek irányába gyalogoltunk. Az egyik üreg járható, az ajtaját eltávolították. Pár bátrabb társunk elemlámpával végigjárta a járatot, kb. 50-60 m hosszúságú.
A sárga körjelzésen 1105-kor eljutottunk a Csillebércre a KFKI parkolójához. Nem álltunk meg, tovább gyalogoltunk Makkosmária felé a sárga keresztjelzésen. Amint elértük a sárga jelzést, a jobbra fordulás helyett a bal kanyart választottuk. Idővel rájöttünk a tévedésünkre. Az egyik sziklánál ismét találkoztunk Laci barátunk családjával, a gyerekek természetesen egy sziklát hódítottak meg éppen. Úgy döntöttünk, visszamegyünk Makkosmáriára a templomhoz, időnk volt még bőven. A jelzetlen út után, a piros jelzésen 1205-kor értünk Makkosmáriára. Itt tartottuk meg az ebédszünetet. Koller Ignác veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében. Rövid időn belül 50 csodálatos gyógyulás és imameghallgatás történt itt a Szent Szűz közbenjárására. A kegytemplom ma is "foglyokért" közbenjáró imák temploma maradt. A Fogolykiváltó Boldogasszonyhoz szállnak fel a könyörgések, a kábítószeresekért, az alkoholistákért, a szerencsejátékok és minden más káros szenvedélyek rabjaikért. Félórás pihenő után tovább gyalogoltunk. Megálltunk a Magaskői-kőfejtőnél, ahol a BTSSZ turistái meghalt társaikra emlékeznek. Nekünk is van sajnos pár ismerősünk köztük.
A sárga jelzésen 1335-kor értük el Sorrento szikláit. Körbenéztünk, készítettünk pár fotót. Továbbra is a sárga jelzést követtük. Az út Felsőszállás házai felett kanyargott a Huszonnégyökrös-hegy felé. Az idő viszont elkezdett romlani. Lehűlt a levegő, beborult, a szél megerősödött. Az időjósok előrejelzése pontos volt. A csúcsot 1445-kor értük el. Keveset tartózkodtunk itt, egy-két képet készítettünk, majd gyorsan elindultunk lefelé. A Szabadság utcát a volt Csíki csárdánál értük el. A buszunkig még 2,5 km volt hátra az aszfalton. Odafelé menet összeszedtük a korábban leérkezett társainkat, akik egy cukrászdában telepedtek le. 1530-kor indultunk haza.
Igen kellemes évzáró Mikulástúránk volt a mai gyaloglásunk. Közeledik az évvége, lehet gondolkodni a 2017 évi túraterven, a jutalomtúra helyszínén. Ezúton kívánok minden kedves turistatársamnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, valamint Boldog, sikerekben gazdag Új Évet, mind magam, mind az Endi nevében.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető