645-kor a buszba való bepakolással kezdtük el a napot. Reggeli után elköszönve a várostól elindultunk utolsó túranapunkra. Ezen napon is kettévált a társaság, 11-en úgy döntöttek, hogy ők a Regéci vár környékét járják be. 830-kor Újhután kezdtük el a mai túrát. Nekem azért nevezetes ez a hely, mert 1966-ban itt töltöttem 2 hetet a nyári szünetben, a Bretzeinheim-Waldbott vadászkastélyban, mely akkoriban KISZ táborként üzemelt. Ma sajnos üresen áll és eléggé leromlott az állaga. Újhuta gondozott, szép üdülőfalu, a zöld jelzésen haladva hagytuk el. Az első állomást jó másfél óra gyaloglás után értük el, itt tértünk rá a kék jelzésre Gerendás-réten. Míg a többiek pihentek, négyen összeszedve a füzeteket, elmentünk pecsételni. Az Eszkála erdészház előtt egy körtefán leltünk rá a pecsételő dobozra. Az erdészház nagyon elhagyatott, de valószínűleg kulcsos házként használják, mert előző este használhatták a tűzrakóhelyet.
Nyugati irányba indultunk tovább, újra a Gerendás-réten keresztül. Balról a Szpalanyica-völgy keresztezte utunkat. Elérve az István-kúti völgyet, a nyíres tanösvényen keresztül találtuk meg az István-kúti erdészházat. Ez a környék fokozottan védett terület. Egy kis pihenő után továbbmentünk a 200 méterre lévő kulcsos házhoz, ahol megtaláltuk az OKT-s pecsétet. Pecsételés után folytattuk utunkat a Pengőkőre. Elhaladtunk egy kék háromszög mellett, amely a Nagypéter mennykőre vezet. Mi azonban a mentünk a Tokár-tető irányában, ahonnan előtűntek a Regéci vár falai. A bükkösben elértük a Pengőkövet. Ez a 10 méter magas andezit szikla igazi különlegesség. A Tokár-tetőről délnyugati irányban ereszkedtünk le Regécre. A település a Rákócziak idején élte fénykorát. A vár felújítása részben befejeződött és ez az ország legnagyobb kiterjedésű középkori vára.
A háromnapos túra utolsó pecsétjét a Veronika panzióban találtuk meg. Egy kis pihenő után 1600-kor elindultunk haza többek kérésére, hogy a magyar-belga meccset otthon nézhessék meg. Hogy ne legyen egyszerű az élet, autóbuszunk Hatvan magasságában műszaki okok miatt megállt. Mire a cserebusszal hazaértünk, este 10 óra is elmúlt. Így a meccs eredményét a buszon tudtuk meg. Összegezve jól sikerült ez a három nap, mindenki legnagyobb megelégedésére. Jövőre folytatni szeretném ezt a hagyományt, Kőszeg vagy Aggtelek környéke lesz a következő cél.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu