2016 május 1-4, Rockenbauer Pál DDKT, Kislengyel - Nagybakónak
2016. május 3. kedd
Ismét hat óra körül ébredezett a társaság. Reggeli kávé, majd bepakolás a hátizsákokba. Azt találtuk ki, hogy autóbusszal megyünk le Kistolmácsra, így 4 km utat megspórolunk és ez végig aszfalt! Az anyagiakat előző nap elintéztük a tulajdonossal, reggel nem kellett ezzel külön foglalkoznunk. Jutka előző este nagyon meditált a túra abbahagyása miatt, a bakancsa felmondta a szolgálatot. Szikszalaggal valamennyire megreperáltuk a bakancsokat. Végül is úgy döntött reggel, hogy Velünk folytatja a túrát. Az idő végre kegyes volt hozzánk, talán még napsütésben is lesz részünk a mai napon! 640-kor elindultunk. A buszmegállóban pár emberrel találkoztunk csak, viszont az ABC illetve az Italbolt már nyitva volt, lehetett friss péksüteményt és kávét venni. A busz hamar átért Kistolmácsra. Az alábbi útvonal bejárása volt mára betervezve:
Útvonal: Bázakerettye (195m,
) - Kistolmács (180m, ) - Borsfa (195m, ) - Valkonya (220m, ) - Obornak (210m, ) - Homokkomárom (180m, ) - Hosszúvölgy (185m, ) Túratáv: 27km
Emelkedő: 900m
Minősítő pontszám: 40,5+18+2=61 pont
Kemény nap elé néztünk, a 900 m szint azt jelentette, hogy nagyon sokat fogunk felfelé és lefelé gyalogolni! A falu végén szálltunk le az autóbuszról, a 10 hektáros nagyságú tó mellett. A pecsételő hely is itt volt. Elvégeztük az adminisztrációt, megnéztük az egyik turistatársunk szülőházát, majd a fényképezés után elindultunk a falu Fő utcáján. Ezután elhaladtunk a motoros emlékmű mellett, majd balra elhagytuk a falu kis templomát. Az utolsó ház elhagyása után betonúton meredeken kezdtünk felkapaszkodni a Szőlőhegyre. A messziről látható kilátóra nem mentünk el, miután felértünk a gerincre. Tipikus zalai présházakat láttunk fenn a hegyen. Kellemes időben gyalogoltunk. A Szőlőhegy elhagyása után előbb erdőszélen, majd mezőgazdasági földek mentén jutottunk át Borsfa Sima-hegy nevű Szőlőhegyére. A hegy elején, jobbra letértünk a falu felé, egy meredek mélyúton. 855-kor már a falu kis templománál voltunk. Elsétáltunk a falu központjába, de nem volt szerencsék az Italbolttal, ahogy már megszoktuk, éppen zárva volt. Mindenesetre letelepedtünk előtte padokra, kipihentük az eddigi fáradalmainkat. Pár méterrel arrébb egy Vegyesbolt nyitva volt, itt lehetett egy-két dolgot vásárolni.
930-kor összeszedtük magunkat, tovább indultunk, hiszen a mai távnak még csak az elején voltunk. Visszamentünk a Fő utcán, majd bal 90°-os kanyar után nekiindultunk a Borsfai-hegyhátnak a DDKT útvonalán. A hegyhát tetején kereszteztük a falu Szőlőhegyét, majd 1 km-es erdei út után megérkeztünk Valkonyára. A faluban 100-an sem laknak. A pecsételést a Rockenbauer Pál Turistaháznál lehet elintézni. A ház kertjét szépen rendbe hozták, fedett közösségi pihenőt, szalonnázó helyet építettek ki. A ház előtt Rockenbauer Pál kopjafája, a ház falán a híres kéktúrázó domborműve látható. Az udvarban egy turista ember nagyságú szobra tekinthető meg. Miután lepecsételtük a füzeteinket, kiszuszogtuk magunkat, és folytattuk az utunkat. Hamarosan elértük az erdő szélét. Itt egy Vadászház található. Nagyon sáros, csúszós úton kezdtünk felfelé menni a gyertyános, bükkös erdőben a Gurgó-hegy felé. Kemény kapaszkodó volt! Alig értük el a gerincet, rögtön ereszkedni kezdtünk. Ez sem volt kényelmesebb a felfelé menetnél! Egy kisebb tónál lyukadtunk ki, a zöld jelzésnél. Jó minőségű erdészeti útra értünk le, itt balra fordultunk. Az úton kb. 400 métert gyalogolhattunk, majd jobbra egy nyiladékon a Csuszigáló 274 m magas tetejére igyekeztünk.
Rapszodikusan vezet itt a kék jelzés. Hol keletnek, hol északnak vezet az út. Szépek az erdők, de az állandó fel- és lemenetel odafigyelést kívánt, az út csúszóssága miatt. 1250-körül megálltunk ebédelni egy irtás szélén. Ettől kezdve keleti irányban haladtunk Obornak felé. 1400 körül értünk el a település közelébe. Láttuk a falu szélső házát, de a Kék Túra útvonala nem vezet be a településbe. Egy rövid ideig aszfaltos úton gyalogoltunk, majd ismét neki indultunk a hegynek, a csúszós úton. Majd 1 km-t mentünk felfelé, mire elértük a Mántai-bükk gerincét. Ettől kezdve jó dolgunk volt, hiszen jobbára lefelé kellett gyalogolnunk a Homokkomáromi Kegyhely felé. Az út egyik pontjáról szép panoráma volt Homokkomárom Szőlőhegyére. A nevezetes Mária barokk kegytemplomot, a hozzá tartozó kolostort 1510-kor értük el. A nap időközben kisütött, de a szél eléggé fújt. Szélárnyékban viszont kellemesen napozhattunk. A templomot 1722 és 1744 között építették fel, Batthyány Lajos fejezte be az építkezést. A templom alapozásánál 1722-ben egy 40x60 cm-es nagyságú, XVII. századból való, karján a kis Jézust tartó Szűz Mária kép került elő a fák gyökerei közül. A kegykép csodatévő kép hírébe került, most is itt látható az oltáron. A templom melletti domboldalon lévő keresztút képeit Magyar Márta keramikus-iparművész készítette. Majd egy félórát töltöttünk itt el. A templomba nem tudtunk bemenni, zárva volt. Csak érdekességképpen jegyzem meg, harmadszor vagyok itt, de egyszer sem tudtam megnézni a templom belsejét!
1600 óra környékén összeszedtük magunkat, elindultunk lefelé a templomdombról, hogy megtegyük az utolsó kilométereket. Nem sok volt már hátra a mai napi adagból, egy óra alatt el kellett érnünk Hosszúvölgyet, a harmadik szálláshelyünket. A templomdomb alatt szép faszobrok láthatók, főleg a középkori királyainkat, illetve a korábbi fejedelmeket ábrázolják. Magában a faluban nincs sok látnivaló, talán a két Krisztus kereszt, meg a világháborús emlékmű említhető meg. Szokás szerint a Vegyesbolt zárva volt, tulajdonképpen egy halott település képét mutatta a falu. 1640-kor értük el Hosszúvölgy szélső házát. Végig országúton gyalogoltunk, egy útszéli Krisztus szobor volt csak a látnivaló. A falu szélétől öt percre volt a harmadik szállásunk, a kék jelzés mellett. Az egyik udvarban ember nagyságú Horthy Miklós fa szobrot fényképezhettünk le. Szép, napsütéses időben fejeztük be a mai túrát. Igazából a Kék Túra útvonala alig érinti a falut.
Miután bejelentkeztünk és elfoglaltuk a helyünket, elkezdtünk a vacsorával foglalkozni, de előtte koccintottunk a házigazdával, aki meglepett minket házi pálinkájával, borával. Az előkészítési munkákban, a szalonna, sonka, kolbász, hagyma összevágásában és a krumpli pucolásában mindenki kivette a részét. A szakácsi feladatokat ismét rásóztuk Pistire. 1800 óra után pár perccel kész volt a vacsoránk. A házigazdánk meglepett bennünket 3 liter savanyúsággal. Jó dolgunk volt! Jól laktunk, szép napot tudhattunk magunk mögött! Megelégedetten térhettünk nyugovóra, bízva a holnapi időjárásban.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora