2016 május 1-4, Rockenbauer Pál DDKT, Kislengyel - Nagybakónak
2016. május 2. hétfő
Nem kellett ébresztőt tartani, mindenki felébredt hat óra körül. Nem siettünk, az éjjel sok eső hullott, még most is szemerkélt. Megreggeliztünk, kávéztunk. Összepakoltuk a holmijainkat, bánatosan elővettük az esőköpenyeket. Így indultunk neki 800 órakor a második napi szakasznak. A mai napon az alábbi útvonal bejárása volt betervezve:
Útvonal: Rádiháza (210m,
) - Szentpéterfölde (220m, ) - Lasztonya (215m, ) - Töröszneki vá. (180m, ) - Lispeszentadorján (180m, ) - Bázakerettye (195m, ) Túratáv: 28km
Emelkedő: 700m
Minősítő pontszám: 42+14+2 pont
Gyorsan ránéztünk a Lovas Hotelre, az udvarában levő faharanglábra és elkészítettük az indulási képet a Hotel székely kapujánál. Valamelyikünknek hiányzott egy bélyegzése, szerencsénkre nem kellett visszamenni a vasútállomásig, a vegyes bolt falán is volt egy Rádiháza bélyegző. A Fő útról balra kanyarodtunk fel a dombtető felé. Egy kis kitérővel 830-kor már a Tófeji-hegy kápolnájánál voltunk. Egy esőbeállóban pár percre megálltunk, vigasztanul szitált az eső. Alig indultunk tovább, a présházak között az egyik útkereszteződésnél hatalmas fa szőlőprés volt kiállítva. Változatos volt az útvonal, a szőlők elhagyása után erdei szakasz következett. Később egy rét szélén gyalogoltunk kb. 2 km-t. Szentpéterfölde szélső házát 1010-kor értük el. Az alig 200 fős településen nem találtunk sem Vegyesboltot, sem Italboltot. Még templom sincs itt, csak egy harangláb található a falu központjában. A buszmegállóban megpihentünk.
Szentpéterfölde után a csömödéri erdei vasúttal párhuzamosan gyalogoltunk az aszfaltos úton. Ez a keskeny nyomtávú vonal Magyarország leghosszabb hálózata, a hossza 109 km-en keresztül hálózza be a zalai erdőket. Személyszállítás csak a Lenti, Kistolmács közötti 32 km-es szakaszon van. Elhaladtunk a falu temetője mellett, majd negyedóra elteltével balra fordultunk egy Vadászház felé. Két kis tó is található az oldalvölgyben. Az erdőszéli ösvény mellett rododendronokat ültettek el, éppen elkezdtek virágozni a kis bokrok. A Vadászház után jobb 90°-os kanyar következett, elkezdtünk felfelé gyalogolni. Igazából most kezdődött el a mai napi hullámvasutazás. Szép bükkösökben, vegyes erdőben halad itt a Kék Túra útvonala, többnyire déli, délnyugati irányban. Itt az erdőszélen láttunk elég sok fehér madársisakot. 1310-kor értük el az Alsó-Válicka patak völgyét. Itt kereszteztük ismét a csömödéri erdei vasút vonalát, Kámaháza mellett. Az aszfaltúton 10 perc alatt Lasztonyába értünk. Talán százan sem laknak a településen. Sok látnivaló nincs itt, talán a haranglábat és a Krisztus keresztet érdemes megemlíteni.
Időközben az eső elállt, eltettük az esőkabátjainkat. Most már széldzsekiben is elvoltunk. A Polgármesteri Hivatal falán található a DDKT bélyegzője. A pecsételés után leültünk az autóbusz megálló padjaira. Itt kétfelé vált a csapat. Ketten, Ági és Jutka úgy döntött, hogy rövidíteni fognak, az aszfalt utat választották, hogy 4 km után elérjék Bázakerettyét, a mai túra végpontját. Mi négyen tovább gyalogoltunk egy horhosban a hegytető felé. A 277 m magas csúcsra nem régen fakilátót építettek. 1410-kor már a kilátónál voltunk. Szép panoráma van a Szőlőhegyre, a távolabbi környékére. A kilátó után folytattuk az utunkat. A Szőlőhegyen balra kellett volna fordulnunk, de elnéztük az utat. Jó kis kanyart hoztunk össze, a Lasztonyai Temető mellett lyukadtunk ki, igen messze a jelzésünktől! A csúszós, sáros úton nem volt kedvünk visszamenni a Szőlőhegyre, helyette átkeltünk az Alsó-Válicka patakon egy kisebb hídon, majd a csömödéri erdei vasút talpfáin gyalogoltunk 1 km-t, hogy elérjük a Törösznek vasúti megállót. 1505-kor voltunk itt, beazonosítottuk a helyünket, majd a Pördeföldről jövő aszfaltos úton elindultunk Lispeszentadorján felé. Kb. 3 km-t mentünk az aszfaltos úton, dombnak fel, dombnak le. 1550-kor elértük Lispeszentadorjánt. Igen csak fáradtak voltunk. Természetesen semmilyen boltot nem találtunk, tetejében a pecsét keresése miatt elirányítottak Bennünket a falu központjába. Ha nem is lett meg a pecsét, legalább megnéztük a település 1936-ban neoromán stílusban épült templomát.
Elkeseredettségünkben megnéztük a busz menetrendet, természetesen nem volt szerencsénk, 1,5 óra után tudtunk volna Bázakerettyébe eljutni. Nem volt mit tenni, elindultunk a Lispei falu rész felé a műúton. Itt leltünk rá a DDKT-s bélyegzőre, mely a Közösségi Ház teraszán található! Szerencsénk volt! Elintéztük a bélyegzést, majd 1650-kor Bázakerettye felé vettük az irányt. Még egy órát kellett gyalogolnunk, hogy elérjük a mai szálláshelyünket, a Hencz Vendégházat. Végig aszfalton jöttünk, elhaladtunk az Olajos emlékmű, valamint a Múzeum mellett. Miután igen szomjasak voltunk, valamint a vacsorához is szükségünk volt alapanyagokra, bevásároltunk egy boltnál. Vacsorára rántotta készült. Gyorsan elkészítettük a hagymát, a szalonnát, a sonkát Pisti szakácsunknak. Ágival összegyűjtöttük a DDKT-s füzeteket, visszasétáltunk a busz pályaudvarnál levő italboltig, itt található a pecsét. Miután elvégeztük a pecsételést, visszamentünk a szállásunkra, hogy megvacsorázzunk. Finomra sikeredett a rántotta, a második napra is jutott meleg étel. A vacsora után beszélgettünk egy jót, elborozgattunk. Alaposat gyalogoltunk ma, a rossz idő sem fogott ki rajtunk! Az esős időjárás nem vette el a kedvünket, jól érezte magát a társaság. Ismét optimistán tekintettünk a következő napra. De ez az optimizmusunk most bejött!
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora