Továbbra sem használtunk ébresztésre telefont, pirkadatkor mocorogni kezdett a társaság. Az idő bíztatónak tűnt, a nap is erőlködött, hogy kisüssön. Reggelink a hideg hurka és a sült krumpli volt. A kávéról, teáról sem feledkeztünk meg. Nyolc órakor újra menetkészek voltunk. Elbúcsúztunk a vendéglátóinktól, készítettünk közös fényképet a családdal. Mai napra az alábbi útvonal bejárását terveztük:
Útvonal: Kerkakutas (190m,A DDKT útvonala a templom mellett vezet ki a faluból, amit éppen renoválnak. Hamar elhagytuk a falu utolsó házát, majd egy kisebb tó mellett, földúton gyalogoltunk északkeleti irányba kb. 2 kilométert. Kellemetlenül sáros, csúszós volt az út, kerülgetni kellett a tócsákat. Nem sokkal előttünk egy róka keresztezte az utunkat. Elérve a Pankar erdő szélét, további 1 km következett északkelet felé. Ezután többször irányt váltottunk, egy nagy kört tettünk meg, míg nem beértünk 955-kor Pusztaszentpéterre. Egy darabig keresgettük a kéktúra bélyegzőjét, majd jó messze, a kis patak túloldalán észrevettük egy fán a bélyegző jelét. Ez vezetett el az egyetlen lakott épülethez. Pár mondatot váltottunk az itt lakóval. Az épület körül csüngő hasú malacok, kecskék, tyúkok mászkáltak. Negyedórát tartózkodtunk a háznál, ezalatt a pecsételést is elintéztük.
Nem sokkal azután hogy elindultunk, 90°-os bal kanyar következett. Pusztaszentpéternek itt található az elhagyatott temetője. Észak felé haladtunk egy erdőszélen, balra mezőgazdasági terület volt. Ezen a szakaszon sok magasles látható. Egy jobb kanyar után, 1055-kor elhaladtunk egy fűrészüzem mellett, majd egy jó minőségű köves úton Csöde felé vettük az irányt. A faluba 1110-re értünk be. Mindössze egy idős nénivel futottunk össze, egy teremtett lelket sem láttunk rajta kívül. Az udvarokon sok helyen virágzott a Szártalan kankalin, a tavaszi tőzike. Egyik helyen még virágzó kakasmandikot is fotóztunk! A településrész utolsó házánál jobbra fordultunk. Változatos erdőkön, legelőn át jutottunk el 1220-kor a Pacsa-hegyig. Ez a zalalövői emberek szőlőhegye. Az ültetvényeket művelik, sok présházat is építettek a hegyen. A száratlan kankalint kaszálni lehet a présházak körül! Elhaladtunk egy szép faszobor mellett, majd legyalogoltunk a hegyről. 1320-kor érkeztünk meg Zalalövőre.
Azt találtuk ki, hogy a hátizsákjainkat elvisszük a szálláshelyünkre, utána visszajövünk pecsételni, illetve szétnézni a városban. A kék jelzésen elindultunk a Zalalövőhöz tartozó Nagyfernekág felé. A Parkerdőig jutottunk el. Ezen a szakaszon megszüntették a kék jelzést, mivel a völgyet átszelő híd életveszélyes állapotban van! Felhívtuk a szállásadónkat, aki volt olyan kedves, hogy a lányát autóval értünk küldte. Így 3 perc alatt a Dedesi Vendégháznál voltunk. Elintéztük a formaságokat, a szobáinkba bepakoltuk a hátizsákokat. Ittunk egy kávét meg egy sört, majd visszamentünk a városba. Először a vasútállomásra mentünk, itt szereztük be a DDKT pecsétjét. Utána megtekintettük kívülről a Tájházat, majd a központba mentünk. Találtunk egy jó kis cukrászdát lányaink legnagyobb örömére. Persze bementünk egy finom krémes süteményre. Hazafele menet Pistivel bevásároltuk az esti és a holnapi söreinket. A Vendégfogadóhoz most már az új jelzésen mentünk fel. A temető után kereszteztük az igen forgalmas 86-os főutat, ez megy Szlovénia felé, a Rédicsi határállomáson keresztül.
A vacsora után visszavonultunk az egyik szobánkba, az elmaradhatatlan kártyázásra. Nem maradtunk kint az ebédlőben, mivel Marosvásárhelyi előadóművészek töltötték meg a Vendégházat, és kissé hangosak voltak. Kiderült, korábban már Százhalombattán is szerepeltek. A reggeli bíztató napsütés után egész nap borús időben gyalogoltunk, de legalább nem esett az eső! Úgy mentünk aludni, hogy holnap biztosan napsütésben lesz részünk!
|
|
© 2006-2025 természetbarátok.hu