2015 április 29 - május 3, Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék túra
2015. május 03. vasárnap
Amint világosodott felkeltünk, összepakoltuk hátizsákjainkat és lementünk a földszintre reggelizni. Elég ijesztő állapotban volt az éttermi rész, az ünneplők semmit sem pakoltak el. Az est zenésze egy fiatal gitáros fiú volt, Ő az étterem padlóján vészelte át az éjszakát. Miután nagyjából kialudta magát, csak téblábolt körülöttünk, kereste a cigarettás dobozát, nem nagy sikerrel. Még egy fiatal maradt az ünneplők közül, Ő jobb állapotban vészelte át az éjszakát, elkezdett rendet rakni maguk után. Besüteményeztünk, majd 650-kor elindultunk az ötödik szakasz megtételére. Mai napra ez volt a tervünk:
Útvonal: Ivánc (235m, DDKT) - Hegyhátszentmárton (245m, DDKT) - Kondorfa (255m, DDKT) - Szalafő (265m, DDKT) Ivánc (235m, DDKT) - Őriszentpéter, Templomszer (265m, DDKT) - Őriszentpéter, vá. (260m, (-))Túratáv: 31km
Emelkedő: 210m
Minősítő pontszám: 46,5+4,2+2=53 pont
Éjjel megint esett egy kis eső, az út mentén kisebb tócsák voltak. Aszfaltúton kellett gyalogolnunk a következő településig, Hegyhátszentmártonig. Ez most kivételesen jó volt, nem lettünk vizesek a fűtől. Negyedóra alatt egy dombhátat keresztezve értünk le a faluba. Teremtett lélek sem volt még az utcákon, az udvarokban. A 80 lakosú, gyakorlatilag egy utcából álló falu Árpádkori település. Mint Ivánc, a XVI. és a XVII. században az Ivánczy család tulajdona. Ivánczy Péter, az 1500-as évek első felében a település északi részén kisebb várkastélyt épített. Az 1580-ban elpusztult épületből a felszínen már csak az egykori várárok és a sáncok egy része látszik. 720-kor az utolsó házát is elhagytuk. Ez már kellemetlenebb szakasz volt az éjjeli eső miatt. Negyed óra elteltével a Lugos-patakhoz sáros, csúszós földúton érkeztünk meg. Nem volt bővizű, így nem vettük igénybe a 10 méterre levő gyaloghidat. Nem sokkal később jelzésünk déli irányba fordult. Eredetileg a jelzés egy mezőgazdasági terület melletti földúton haladt. A területet a földúttal együtt bekerítették. Tőle 50-100 méterrel párhuzamosan haladó erdei földúton lehet most gyalogolni a megfelelő irányba.
Nyolc óra környékén már hamisítatlan őrsségi tájon gyalogoltunk. A Kondorfán eredő Lugos-patak völgye itt már elég széles. Kaszálórétek, erdőfoltok, terebélyes tölgyekkel teletűzdelt legelők váltakoznak egymással. Nem véletlen, hogy az Őrségi Nemzeti Park egyik fokozottan védett területe. Akinek szerencséje van, láthat itt sárgaliliomot, szibériai nőszirmot. Mi nem láttuk e két szépséges növényt, viszont találtunk agár, valamint sömörös kosbort. Sőt később az erdőszélen virágzó henye boroszlánokat fedeztünk fel! 950-kor elértük Kondorfát. Bal kézre a szokásos faluszéli Krisztus kereszt fogadott minket. A szentgotthárdi apátság által alapított falu első okleveles említése 1350-ből való. Kondorfának ma mindösszesen 640 lakosa van, pedig a II. világháborút követően 1600 volt a lélekszám! A római katolikus templomot 1850-1851-ben építették, Szent Lukácsra szentelték. Korábban fatemplom állt a helyén. A XIX. századi iskolaépületét átszállították a Szentendrei Skanzenbe. Kondorfa híres a néphagyományairól. Tíz óra körül a templom környékén voltunk, majd betértünk egy kocsmába kávét inni, sörözni, pecsételni.
A pihenő alatt megbeszéltük a további utunkat. Már otthon is gondunk volt a vasárnapi VOLÁN menetrenddel. A helyiek sem tudtak biztosat mondani ezzel kapcsolatban. Mivel Pisti és én retúrjegyet váltottunk otthon gyorsvonati pótjeggyel, helyjeggyel, mindenképp a kinézett Hetés IC-t akartuk elérni. Ehhez viszont 1624-re az Őriszentpéteri vasútállomásra be kellene érnünk. Végül is az a döntés született, hogy a Kondorfát Őriszentpéterrel összekötő aszfaltúton folytatjuk a túrát. A vasútállomásig 8 km-t kellett gyalogolnunk! Így viszont biztosan marad elég időnk megebédelni, megnézni a románkori templomot, elintézni a pecsételést. 1045-kor felkerekedtünk, elindultunk Őriszentpéter felé. Másfélórás gyaloglás után értük el a szélső házakat. Kinéztünk egy vendéglőt, de előtte elmentünk Templomszerre megnézni a nevezetes Szent Péter apostol templomot. Az 1300 fős Őriszentpéter az Őrség központja, amely 2005-ben kapott városi rangot. A Zala folyó völgyében 7 dombra épült, a településszerkezet máig egy évszázados építkezési módot őriz, a szeres településformát. Kilenc szerből áll: Városszer, Alszer, Baksaszer, Kovácsszer, Égésszer, Galambosszer, Keserűszer, Templomszer, Siskaszer. A Templomszeren található a Szent Péter tiszteletére felszentelt XIII. századi plébániatemplom a középkorban erődítményül is szolgált, a XVI. században kialakított hatalmas árok ma is megvan körülötte. A település másik védett temploma a Városszeren található későbarokk református templom, mely 1790 körül épült.
Körbejártuk a templomot, de nem mentünk most be, mindegyikünk már többször látta. Visszamentünk 1315-re a kinézett Hársfa fogadóhoz. Rendeltünk enni és innivalót. Nagyon lassan hozták ki a söreinket, hát még a megrendelt ebédünket! Kezdtünk aggódni, hogy nem tudunk majd bélyegezni, a végén még a vonatunkat is lekéssük! Már azon morfondíroztunk, hogy kifizetjük az innivalót és itt hagyjuk a fogadót. Családi vállalkozásban üzemeltetik, egy termetes hölgy egyedül vette fel a rendeléseket, egyedül szolgálta ki a vendégeket. Pedig húsznál nem voltunk többen! Noszogatásunkra csak-csak hozzájutottunk az ebédünkhöz. Az étel finom volt, csak a várakozás sokat rontott a fogadó összképén. 1455-kor elindultunk a kisváros központjába. Elhaladtunk a református templom mellett, majd a központban egy étteremben elintéztük a pecsételést. Innen még 1,5 km-t kellett aszfalton megtennünk az Őriszentpéteri vasútállomásig.
A vasútállomásra 1550-kor érkeztünk meg. Több mint fél óránk volt még a Hódosról jövő vonatunk indulásáig, jól gazdálkodtunk a rendelkezésünkre álló időnkkel. Amint az várható volt, jegyet nem tudtak venni lányaink, már hosszabb ideje 'ideiglenesen' megszüntették a vasúti pénztárt. A vicinális pontosan megérkezett. Hely volt bőven, Őriszentpéter csak a második megállóhely volt. A lányok megvették a jegyeiket, de helyjegyet, gyorsvonati pótjegyet nem kaptak a kalauztól. A kalauz telefonálgatott, majd azt tanácsolta, Zalaegerszegen, a vasútállomáson vegyék meg a kiegészítő jegyeiket. Kezdett érdekes lenni a dolog, hiszen Zalaegerszegen mindössze 10 perc áll rendelkezésünkre átszállni a Hetés IC-re! Előbb-utóbb minden megoldódik, a kalauz bejelentette, hogy a vonatunk 20 percet fog késni, de az IC megvárja a vonatunkat. Így is lett, még át sem mentünk az aluljárón, a süket állomásvezető már indította is a Hetés IC-t, még a helyjegyes vagonunkba sem tudtunk felszállni! Nagy húzás volt a MÁV részéről. Volt hely, a lányok is le tudtak ülni. Az IC kalauza nem foglalkozott a helyjegyek hiányával. Magam Székesfehérváron szerettem volna átszállni a zónázó vonatomra. A peronon a kalauz közölte, hogy Székesfehérvártól személyvonatként fog közlekedni az IC, Tárnokon, Érd-alsón is megáll! Egy kimaradt zónázó vonatot kívánt pótolni a MÁV ezzel a módosítással. A kalauzt majdnem megverték, de mi kb. 1 órát nyertünk ezzel a húzással. A 2 kocsiból álló IC egy-két megálló után megtelt, mint a heringek lógtak rajta az emberek. A tárnoki, érdi leszállás is művészet volt, 4-5 embernek le kellett előttünk szállnia, hogy mi is kiférjünk.
Utólag szakosztályi túrának minősítettem a túrát, hiszen mind az öten szakosztályi tagok vagyunk. Másrészről a túra leírásával segítséget kívánok adni azon túrázóknak, társaknak, akik szintén megpróbálják majd bejárni ezt az útvonalat. Kellemes túrasorozatot teljesítettünk, az első napi megerőltető, embert próbáló túra után belejött az ötfős csoportunk. Megfogadtuk, hogy idén még egy hasonló távot letudunk, jövőre pedig befejezzük a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék Túrát. Összesítve a napi eredményeket, ez volt a teljesítményünk:
Túratáv: 127kmEmelkedő: 1730m
Minősítő pontszám: 237 pont
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető