2015 április 29 - május 3, Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék túra
2015. május 02. szombat
Fél hatra mindenki felébredt. Éjjel esett az eső, még most is szemerkélt, elég vigasztalan képet nyújtott az ég. Pistivel megettük a tegnapi maradék paprikás krumplit. 745-re menetkészek voltunk. Szerencsénkre elállt a szemerkélő eső, úgy tűnt, hamarosan a nap is kisüt. Bezártuk az épületet, a kulcsot a megbeszélt helyre raktuk el. Mai napon 9 települést fogunk érinteni, az alábbi útvonalon:
Útvonal: Döröske (212m, DDKT) - Döbörhegy (235m, DDKT) - Szarvaskend (235m, DDKT - Nagymizdó (232m, DDKT) - Katafa (224m, DDKT) - Nádasd (216m, DDKT) - Halogy (205m, DDKT) - Felsőmarác (242m, DDKT) - Ivánc (235m, DDKT)Túratáv: 26km
Emelkedő: 330m
Minősítő pontszám: 39+6,6+2=48 pont
Az iskolától visszamentünk a DDKT jelzéséig, majd jobbra fordultunk a Döröskei-tó felé. A horgásztavat, a Bogrács-patak vizét elgátolva alakították ki. A tó végén már gyülekeztek a horgászok, ma horgászverseny lesz. Hangulatos régi és új présházak, hétvégi házak között vezetett az út. Elhaladtunk egy Szent Orbán szobor, majd az Öreghegyen levő Krisztus kereszt mellett. Találkoztunk egy idős bácsival aki kerékpárját tolta, vitte haza már a demizsonját, borral megtöltve. 830-kor már Döbörhegy házai között gyalogoltunk. Három Krisztus kereszt is látható a kis településen. Egyetlen temploma a római katolikus Magyarok Nagyasszonya templom. 900 órakor már Szarvaskenden voltunk. Kis falu, mindössze 200-an laknak itt. A település neve a X. századi Kond vezér szálláshelyének emlékét őrzi, Kond nemzetségének totemállata ugyanis a szarvas volt. A falu nevezetessége a barokk stílusban épített Sarlós Boldogasszony római katolikus templom, valamint a klasszicista stílusú Sibrik kúria. A templom felújítása folyamatban van, a tetőzet cseréjét végzik jelenleg. A kúriában jelenleg iskola és óvoda működik. A kastély körül van egy kis park. A DDKT pecsétét nem tudtuk beszerezni, a hivatalos intézmények zárva voltak, ugyanúgy az italbolt is. Ez csak pár órára nyit ki naponta. Mint később megtudtuk, a tulajdonos 3 üzletet üzemeltet, emiatt van a pár órás nyitva tartás. Pechünkre itt délután fog kinyitni. A bélyegzés helyett fényképeket készítettünk magunkról.
940-kor hagytuk magunk mögött Szarvaskend utolsó házát. Aszfaltúton értük el a következő települést, Nagymizdót. Lakosainak száma 114 fő. A mizdó név a mézadó szóból származik. Az itt élő szolgálónép látta el mézzel a királyi udvart. A település ősidők óta lakott. Határában neolitikus cserepekre és kőeszközökre bukkantak a régészek. A határában elterülő Várdombon római kori kiserőd nyomai láthatóak. Első okleveles említése 1237-ből származik. A római katolikus templom 1886-ban készült el, amit Szent Anna tiszteletére ajánlottak. Egy barokk Mária szobor, 3 db Krisztus kereszt látható a faluban. A szarvaskendi pecsétet itt sem tudtuk pótolni, a régi bolt és kocsma romos állapotban van. A faluvégen pár percre megálltunk egy kis tavacskánál. 1015-kor tovább mentünk a következő településig, Katafáig. Ismét az országúton kellett gyalogolnunk, 1050-kor értük el az első házát a 76-os sz. főútnál. Elhaladtunk egy Krisztus kereszt mellett, majd egy szép domborműnél készítettünk pár fényképet. A dombormű felirata:
2000. SZENTÉVÉBEN
ÉS A KERESZTÉNY MAGYARORSZÁG
1000. ÉVÉBEN
ISTEN ÁLDD MEG KATAFA LAKÓIT!
A kis pihenő után tovább mentünk. Egy harangtorony után balra fordultunk, hamarosan elhagytuk a települést. A következő faluba, Nádasdra 3km gyaloglás után érkeztünk meg. Közben kereszteztük az épülő új elkerülő műutat. Nádasd templomtornya már messziről látszik. A DDKT útvonala épp hogy érinti a települést, a központját elkerüli. A falun keresztül vezetett a híres Borostyánút Szombathely és Zalalövő közötti szakasza. Az út Pannóniát és Rómát kötötte össze. E római út nyomvonala még ma is megtekinthető.
1140-kor letelepedtünk 20 percre egy árokpartra. Elővettük esőköpenyeinket, pár csepp eső ránk ijesztett. Mire elővettük hátizsákjainkból, már rakhattuk is vissza a köpenyeket. Megúsztuk, pont a szélén voltunk a sötét felhőnek. 1210-kor kereszteztük a Zalalövő, Körmend közötti vasútvonalat. Ezen a vonalon 2009 óta nem jár már a vonat! A következő falu Halogy, egy órai járásra van Nádasdtól. Közben kisütött a nap, kissé bolondos volt az időjárás. 1,5km-t mezőgazdasági területen tettünk meg. Az egyik virágzó repce táblánál készült pár fénykép. Egyébként is elmondható, hogy a környéken nagyon sok repcét termesztenek. Egy széles nyiladékon továbbra is nyugat felé haladtunk. A nyiladékot a nagyfeszültségű vezeték miatt készítették. 90°-os bal kanyar után balra fordultunk. Árnyas tölgyerdőben értünk ki a Nádasdot Haloggyal összekötő műútra. Aszfaltúton értünk be a településre. 1300 órakor a faluban voltunk. A Vasi Hegyhát szélén elhelyezkedő Halogy település első írásos említése 1274-ből származik. A település nevezetessége az 1896-ban épült római katolikus templom, melyet neogótikus stílusban építettek. Két Krisztus kereszt után a falu emlékművét láthattuk. A dombormű Halogy címerét tartalmazta, az angyal tartotta pajzson két hal látható. A DDKT-s bélyegző a Kónya kocsmában található. Annak ellenére, hogy most nem volt nyitvatartási idő, a kedvünkért kinyitottak a tulajdonosok. Sőt, zsíros kenyeret, hagymával készítettek Nekünk! Továbbá meg kellett kóstolnunk a házi pálinkájukat, mely igen selymes volt. A sörözés sem maradt el. Ilyen körélmények mellett pecsételhettünk, adminisztráltunk, majd egy órán keresztül.
1410-kor felkerekedtünk, elbúcsúztunk a tulajdonos házaspártól. A falu vége táján balra fordult a jelzésünk. Repceföld után, erdei úton jutottunk el a 92 hektáros Himfai Parkerdőbe. Az erdő, a II. világháború előtt az ivánci Sigray grófoké volt, jelenleg állami tulajdon. A Parkerdőben tölgy és bükk mellett mocsárciprus és Hamisciprus is látható. A völgy közepén a patakot felduzzasztva horgásztavat alakítottak ki. Nagyon gazdag a környék madárvilága, madár megfigyelő torony van a tó egyik végén. Tavaly újították meg a Parkerdőt, példaértékű a kiépítése, a Cincér Tanösvényt is beleértve. Ma komótosan gyalogoltunk, bőven volt időnk az ivánci szállás elfoglalásáig. A tó mellett is tartottunk félórás pihenőt. 1535-kor A Parkerdő bejáratánál gyalogoltunk. Itt kiértünk a műútra, Felsőmarácig a műúton gyalogoltunk. 1555-kor a falu szélső házánál voltunk. A 330 lélekszámú kis falu már az Őrséghez tartozik. Az itt feltárt bronzkori leletek tanúsága szerint ősrégi lakóhely ez a település. A falutól északra fekvő dombtetőn, a Tótfalu major helyén megtalálhatók a török időben állt kis erőd romjai. A kastély a Csány családé volt. A római katolikus Szent Erzsébet templom középkori falrészeket őrzött meg északi oldalán. Befelé jövet Krisztus keresztet, festett Mária szobrot láttunk. Összehaverkodtunk egy vizslával, meg két pacival. Pistivel a falu közepén levő presszóban megittunk egy korsó sört, a lányaink most nem voltak szomjasak.
1645-kor a Szent Erzsébet templomnál jobbra kanyarodtunk. A templom mögött van a falu temetője, az itt levő rododendronok már virágoztak. Félórányira voltunk a mai céltól. Felmentünk egy dombhátra, majd a következő település már Ivánc volt. 1715-kor a híres templománál voltunk. A település első említése 1237-ből ismert. A XV. században a környék településeit birtokló Ivánczy család innen származtatta nemesi előnevét. A XVII. századtól a Sigray család lakhelye volt. Kastélyát báró Sigray Károly építtette 1745-ben barokk stílusban, a kastély kertjének létrehozója az 1810-es években Sigray József. A parkban virágzik Magyarország legnagyobb, messze földön híres tulipánfája. A kastély az államosítást követően szociális otthonként működik. A falu temploma a magyar szecesszió remeke, 1913-ban építette Hendrick Antal, aki Koós Károly zebegényi templomát tekintette mintaképnek. Napközben telefonon megkértük a szálláshely tulajdonosát, vásároljon számunkra élelmiszert. Ehelyett elintézte, hogy kedvünkért kinyisson a kis élelmiszerbolt, ahol megvásárolhattuk a vacsorához valókat. Vettünk pár doboz sört is.
Vacsorára rántottát készítettünk az Eurós forrásból felújított panzióban. Jól esett a meleg vacsora. Pechünkre valamilyen ünnepség volt a földszinten, éjfélig tarthatott. Kissé hangos volt a zene, ennek ellenére kipihentük a negyedik nap fáradalmait. Az ünneplők mentségére legyen mondva, hogy megkínáltak Bennünket süteménnyel, tortával, vörös borral. A panzióban rajtunk kívül egy házaspár is itt töltötte az éjszakát, szintén a Dél-Dunántúli Kék túra útvonalát járták, de Velünk ellenkező irányban. Felhívták a figyelmünket az ötödik napi túránk útvonal anomáliájára. Reggel igen nyűgösek voltak, így folytatták az útjukat, Ők nehezen viselték el a zenebonát.
|
|
|