2014 november 8, Őszi csavargás - Budai-hegység

Szép számmal jöttünk össze az első novemberi túránkra. Sajnos volt olyan társunk, akinek nem jutott hely az autóbuszon, emiatt otthon kellett maradnia. 49-en kezdtük meg a túrát Budakeszi alsó részén, hét órakor. Tulajdonképpen egy változat került kiírásra, a Vadasparki séta nem nevezhető túrának, pontszerzés sem jár érte. Ez volt a részletes kiírás:

Útvonal: Budakeszi, 22-es autóbusz végáll. (275m, PM) - Erzsébet eh. (300m, PM, ) - Nagy-Kopasz (559m, ) - Sziklafal (463m, , (-), ) - Budakeszi Vadaspark (430m, , (-), ) - Vadaspark, Parkoló (310m, )
Túratáv: 19km
Emelkedő: 620m
Minősítő pontszám: 28,5+12,4=41 pont

Alternatív útvonal: Séta a Vadasparkban ()
Túratáv: 5km
Emelkedő: 150m
Minősítő pontszám: 7,5+3=0 pont

Még sötét volt, amikor hat órakor Százhalombatta központjából elindult az autóbusz. Tárnok, Érd érintésével, az autópályát kihagyva érkeztünk meg Budakeszire. A túra kezdetén kiderült, hogy mindösszesen négyen választották a Vadaskerti sétát. Őket a busz elvitte a Vadaspark parkolójába. A PM jelzés kezdetét egy kis keresgélés után megtaláltuk, ezen indultunk el északnyugat felé. Az idő párás volt, alig láttunk valamit a környékből. Szerencsénkre a kilátás fokozatosan javult. Több km hosszúságú tarvágáson keresztül jutottunk el az erdőszélre. A kerítésen átvezető létra lelassította a 45 fős csapatunkat. Az erdőben továbbra is a hosszú nyiladékban tartottuk az irányt. Egy régi homokkő bányát jobbról kerül meg a jelzés. Nem sokkal később ismét kerítés és létra következett, valamint egy hatalmas friss irtás. Jobb kéz felé lenézve a Budakeszi Arborétum örökzöld fáit láthattuk. Az út jobb és bal oldalán nagy kupacokba gyűjtötték össze a kisebb gallyakat, vélhetőleg előbb vagy utóbb fabrikettet fognak készíteni az összehordott ágakból, gallyakból. Mikor elértük a Pátyról jövő zöld háromszögjelzést, jobbra kanyarodtunk. Kereszteztük a Hideg-völgyet, majd nem sokkal később a Hidegvölgyi erdészháznál a forgalmas Budakeszi, Telki közötti műutat. Itt kezdődik a Sisakvirág tanösvény, mely a zöld háromszögjelzés útvonalát követi egészen Nagykovácsiig. Majd 10 km a hossza, kb. 400 m a szintkülönbség. A DINPI által kihelyezett 8 db információs tábla betekintést ad az erre járóknak, milyen természeti értékekkel találkozhatnak, ismerkedhetnek meg a tanösvény bejárása során. A tanösvényt a farkasölő sisakvirágról nevezték el. A virággal főleg a Nagy-Kopasz környéki bükkösökben lehet találkozni.

1 km után balra kiágazott a sárga keresztjelzés, mely Telkibe vezet le. Mi továbbra is felfelé gyalogoltunk a Fekete-hegyek felé a zöld háromszögjelzésen. 11 órakor értük el a Tarnai-pihenőt. Itt hosszabban időztünk, a társaság nagyobbik része elővette az elemózsiáját, falatozni kezdett. A nap is kisütött, bár a völgyet még pára takarta. 25 perc múltán újra gyalogolni kezdtünk. A porló, dolomitos úthoz rövidesen becsatlakozott a piros háromszögjelzés jobbról. A Csergezán Pál kilátóhoz 11⁴⁵-kor érkeztünk meg. A kilátónál levő információs tábla röviden ismerteti Csergezán Pál festészeti, grafikusi munkásságát. Hiába mentünk fel a kilátóba, a párás levegő végett korlátozott volt a panoráma. Félórát itt is eltöltöttünk, majd amikor el akartunk indulni, rájöttünk, hiányzik 7 emberünk. Nem vették észre a kilátóhoz vezető ösvényt! Páran már majdnem Nagykovácsi határában voltak! Telefonon megoldottuk a problémát, azután mi is elindultunk utánuk. 1 km megtétele után jobbra kanyarodtunk egy széles jelzetlen nyiladékon a Vörös-pocsolyás-hát felé. Pazar színekben pompázott az erdő, a levelek jó része már lehullt. Élvezet volt gyalogolni a vastag avarban. Újabb 1,5 km megtétele után elértük a piros háromszögjelzést, melyen jobbra fordultunk, majd nem sokkal később balra a zöld keresztjelzésen folytattuk utunkat.

Egy régebbi irtáson át vezetett a jelzésünk Sziklafal felé. A többség elhaladt a Sziklafal mellett, mindössze öten mentünk ki a szikla letörés peremére. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nincs jelzés a Sziklafalhoz, egy alig látható ösvényen lehet eljutni a peremre. A panoráma megkapó a Sziklafal alatti Szarvas-árokkal, a távolabbi Törökbálint, Biatorbágy környéki hegyekkel. Most különösen szép volt a színes levelű erdők miatt. Miután kinézelődtük magunkat, nem mentünk vissza a jelzett útra, a füves peremen értük el az ismeretlen katonák sírját. A sír gondozott, mindig látható rajta friss koszorú, piros-fehér-zöld szalaggal átkötve. Az elől gyaloglókat nem értük utol, mint utóbb kiderült, lementek a műútig. Ismét telefon segítségével hívtuk vissza Őket a Vadasparkhoz. Páran közülük az aszfaltot választották, Velük csak az autóbuszunknál találkoztunk ismét. Mi fennmaradtunk a hegygerincen, majd elérve a Vadaskert kerítését, egy létrán átmásztunk a zöld keresztjelzéshez. Előbb idős feketefenyők között tekergett a jelzés, majd egy széles nyiladékot kereszteztünk, melyben nagyfeszültségű vezeték halad. Az egyik helyen rét mellett vezet a jelzés. A rét szélén állatok megfigyelésére kilátót építettek. Innen vettük észre társainkat, akik a Vadaspark felé igyekeztek.

A Vadaskert bejáratához közel ismét létráztunk, leültünk a kerítés melletti padokra. Nem sokkal később utolértek a társaink. A találkozás után elindultunk, de rossz irányba! 300 m után korrigáltuk a hibát, majd az aszfaltúton beértünk a parkolóba. Kb. negyed óra kellett, hogy mindenkit elővarázsoljunk. 15⁵⁰-kor hazaindultunk. A pestieket letettük a 22-es busz végállomásán. Az időjárás kedvezően alakult, igazi turista idő, novemberhez képest még meleg is volt. A következő időszakban folytatni fogjuk a Biatorbágy, Sóskút közötti piros jelzésű turistaút javítását, majd egy hét múlva szombaton ugyanitt túrázni fogunk.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Kutasi Zsuzsa (KZs), Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

Muskovics András
szakosztályvezető