2012 május 26, Mátra bércein - Mátra

Ismét nagy volt az érdeklõdés, végül is 46-an jöttünk össze a Mátra bércein túránkra. Jó túraidõt jósoltak, és ez most be is jött. A százhalombattai hat órai indulás után Tárnok, Érd, Budapest érintésével, jobbára az M3-on értük el a túra kiindulási pontját, Domoszlót. Két túraútvonal került megtervezésre az alábbiak szerint:

Útvonal: Domoszló (190m, ) - Zavez-völgy () - Domoszlói-kapu (510m, ) - Nemzeti Emlékpark (350m, ) - Recsk (230m, , ) - Kanázsvár (290m, -) - Mátraderecske (180m, )
Túratáv: 20km
Emelkedõ: 560m
Minõsítõ pontszám: 30+11,2=41

Útvonal: Nemzeti Emlékpark (350m, ) - Recsk (230m, K+, ) - Kanázsvár (290m, -) - Mátraderecske (180m, )
Túratáv: 8km
Emelkedõ: 100m

Domoszlón a hosszabb változatot választók szálltak le. A rövid túrásaink a buszon maradtak, elmentek a Recski Nemzeti Emlékparkhoz, majd a hosszú túra útvonalán mentek el Mátraderecskéig. Mi 33-an kezdtünk el gyalogolni ½9-kor a piros jelzésen, nem messze a templom mellõl. Elhagyva a falu utolsó házát, egy erdészháznál a jelzés bevitt a hangulatos Domoszlói-patak völgyében. Víz alig csörgedezett a medrében, a sziklák arra utaltak, hogy esõzéskor, hó olvadásakor tekintélyes víz mennyiséget szállíthat. Egy km-es völgymenet után balra kivezetett a jelzés a nagyfeszültségû vezeték széles nyiladékába. Itt földúton gyalogoltunk, lassan emelkedve a Domoszlói-kapuhoz, a Závoz-völgyben. Sütött a nap, szellõs volt az idõ. A hosszú felmenetel során említésre méltó látnivaló a virágokon kívül két Mária képfa volt, 1 km-rel a fõgerinc elõtt. A Domoszlói-kapuban megpihentünk, bevártuk a lassabban jövõket. Az OKT kék jelzést itt kereszteztük, mely a Keleti-Mátra fõgerincén halad, Kékes-tetõtõl Sirokig.

A pihenõ után jelzést váltottunk, a kék keresztjelzésen, aszfaltos erdészeti úton indultunk tovább. 1,5km után a jelzés elhagyja az utat, erdei szakasz következett. Fiatalabb, öregebb erdõ részek árnyékában jutottunk mind lejjebb. Egyik részen megcsúszott a hegyoldal, sok öreg bükkfát döntött ki a talajmozgás. A fõgerinctõl kb. 3km után értünk a Recski Nemzeti Emlékpark közelébe. Aszfaltúton tettünk kis kitérõt a volt munkatábor megtekintésére. A belépõdíj névleges, csak 300 Ft, melyet a Recski Szövetség használ fel. A hírhedtté vált kényszermunkatábort 1950-ben hozták létre a Csákánykõ alatt. Több mint 1300 ember raboskodott benne bírói ítélet nélkül! Az 1991-ben felavatott monumentális emlékmû, majd az 1996. szeptember végén átadott Nemzeti Emlékpark állít örök emléket a megalázott, meggyötört áldozatoknak. A politikai okokból fogva tartott kényszermunkások maguk építették fel a tábort. Az andezitbányában primitív kéziszerszámokkal sziklát fejtettek, követ törtek az útépítésekhez. Naponta 12-14 órát dolgoztak, nem több mint 1000 kalóriányi élelemmel. Szinte valamennyien éheztek. Legtöbbjük eredeti testsúlya mintegy negyven százalékkal csökkent fogságuk ideje alatt. Számosan éhen haltak, vagy az andezitbányában balesetben vesztették életüket, s volt, akit az õrök agyonlõttek. Senki sem tudja pontosan, hogy a halottakat hol temették el

A Nemzeti Emlékpark megtekintése után visszatértünk a kék keresztjelzésünkre, elindultunk Recsk felé. 1,5km erdei szakasz után kijött a jelzés a Nemzeti Emlékparttól lejövõ aszfaltútra. melyen eljutottunk Recsk vasútállomásáig, a becsatlakozott sárga jelzésen. A Bányászati Múzeum zárva volt, csak az udvaron elhelyezett gépeket, csilléket tekinthettük meg. A 24-es fõút keresztezésénél megpihentünk egy étteremnél. A pihenõ után, az évek óta nem használt vasút töltésén indultunk el Kanázsvár romjai felé, három csoportban. 1,5 km-t gyalogoltunk a magas töltésen, majd egy földútra áttérve értük el a Kanázsvár alatti rétet. A rom három oldalról megközelíthetetlenül meredek sziklaszirten áll. Valamikor a várat csak kelet felõl lehetett megközelíteni a gerincen, ahol azonban árok akadályozta meg az ellenségnek a várba való behatolását. Eredetileg egy hétoldalú lakótorony állhatott e helyen. Valószínûleg a XIII. század második felében építhették. Feltételezhetõ, hogy a várat az Aba nemzetséghez tartozó eddig ismeretlen birtokos építhette. A lakótornyot valamivel késõbb, talán a XIV. század elsõ felében egy várfallal körülvett udvarral bõvítették kelet felõl, amely fal a hegytetõ egy részének vonalát követte.

A várból széttekintve, délre Recsk községet, a Nagy-kõ kopár szirtjét láthatjuk, távolabb a Keleti-Mátra fõgerince látható. Észak felé Mátraderecske házai láthatóak. A várhegy alatt a kanyargó vasút látható. A vár pusztulására a török hódoltság alatt kerülhetett sor. A hegy oldalát, a romok környékét elkezdték rendbe tenni. Igen fárasztó felkapaszkodni a romokhoz a meredek, csúszós, morzsalékos hegyoldalban! A csapat nagyobbik része felkapaszkodott a várhoz, nagyon szép kilátásban volt részük. A többiek egy öreg nyárfa alatt heveredtek le ez idõ alatt. Miután mindenki visszatért a várnézésbõl, a sárga romjelzésen elindultunk Mátraderecskébe. Még 1km-t se kellett gyalogolni, Mátraderecske házai között voltunk. A római katolikus templomnál várakozott ránk az autóbuszunk. Félórai szabadfoglalkozás következett, ki a szomját ment oltani, ki a régi, jellegzetes mátraderecskei temetõt nézte meg.

Négy óra után hazaindultunk, hét óra környékén mindenki otthon volt. Kellemes túrában volt részünk, közel sem fáradtunk el annyira, mint az ezt megelõzõ csévharaszti túrán. Legközelebb, június 2-án kerékpáros túra következik, a Pest Megyei Piros egyik szakaszát fogjuk teljesíteni, ha az idõjárás is úgy akarja.



Ugrás az elsõre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

Muskovics András
szakosztályvezetõ


© 2006-2024 természetbarátok.hu