2011 szeptember 3, Vártúra - Cserhát

Pár hét elteltével a Pest Megyei Piros Pécel-Péteri közötti túra után javult valamelyest a társaság túrázási kedve. 33-an jöttek el a Cserhát túránkra, 6-an visszamondták utolsó pillanatban a jelentkezésüket. Az év hátralevõ túráira remélhetõleg tovább javul majd a részvételi kedv. Továbbra is kitartott a szokatlanul meleg, csapadék nélküli kánikula, a mai napon is meghaladta a 30°C-t a hõmérséklet, még bárányfelhõ is elvétve volt az égen. Szerencsénkre az útvonal többnyire árnyas erdõben vezetett, így kibírtuk az erõs napsütést. A megszokott idõpontban, 6 órakor indult el autóbuszunk Százhalombattáról. A buszvezetõvel elõször hozott össze a sors minket, elég nehezen találta meg az Ebatta szórakozóhelyet, a százhalombattaiak gyülekezési helyét. Tárnok, Érd, Budapest érintésével jutottunk el a kiindulási pontunkra, a Cserhátszentiván-Kutasó közötti Y-elágazásig. A hosszú túrások itt kezdték el a túrát, a rövid túrások ötfõs csoportját Nógrádsipekre vitte el az autóbusz. Ez volt a mai választási lehetõség:

Útvonal: Kutasó (260m, ) - Dobogó-tetõ (517m, ) - Nógrádsipek (225m, ) - Hegyes (399m, ) - Cserhátsurány (180m, )
Túratáv: 21km
Emelkedõ: 550m

Útvonal: Nógrádsipek (225m, ) - Hegyes (399m, ) - Cserhátsurány (180m, )
Túratáv: 9km
Emelkedõ: 22m

Szó szerint 845-kor már úton voltunk, a Herencsénybe vezetõ aszfaltúton. Kissé megvezetett minket a térképünk, mivel az Y-elágazás után még az aszfaltúton kellett volna vezetnie a sárga jelzésnek, majd jobbra betérnie az erdõbe. A sárga jelzés rögtön az Y-elágazásnál megy be az erdõbe! Miután észrevettük a tévedésünket, úgy döntöttünk, maradunk az aszfaltúton, majd késõbb korrigálni fogjuk a tévedésünket. Persze így 2km-rel és valamennyi plusz szinttel többet tettünk meg, mint amennyit terveztünk mai napra. Majd 4km megtétele után elhagytuk az aszfalt utat, egy éles kanyarban rátértünk a jelzetlen földútra. Térképünk és GPS segítségével gyalogoltunk. Egy vadászházat is útba ejtettünk, melyet jelöl a turistatérkép. Az 517m magas Dobogó-tetõ elõtt értük el a sárga jelzésünket, pontosan, ahogy elgondoltuk. A jelzésrõl háromszögjelzésen lehet eljutni a vasbeton geodéziai kilátóhoz. A geodéziai mûtárgy jó állapotban van, fel lehet menni a tetejébe, szép panoráma van fentrõl. Természetesen itt is kiírták, veszélyes és tilos felmenni, mint általában a többi magyarországi társára. Tipikusan a felelõsség áthárításáról van szó, ahelyett, hogy a tulajdonos karbantartaná a geodéziai létesítményeit!

Nem mindenki tette meg a rövid kitérõt, pedig megérte. Tökéletes körpanorámában volt részünk, a Cserhát szelíd vonulatain, településein kívül a Mátra és a felvidéki hegyek is látszódtak a mai napon. A Cserhát Baráti Társaság által szervezett, Cserhát 500-as csúcsai túramozgalom ellenõrzõ pontja a csúcs. Miután körbenéztünk, visszamentünk a sárga jelzésünkre, majd 500m után rátértünk az Országos Kék Túra útvonalára. A térképen, az OKT úthoz közel egy földvár van bejelölve, de ezt nem kerestük meg. A Pusztavár-hegy 457m magas csúcsán is jelölnek egy várromot, ide viszont egyik társammal felmentünk. A térképünk nem jelölte, de kék romjelzés van a terepen. Meredeken kell felkapaszkodni a romokhoz. Nem sok minden látható ma a helyszínen, a kb. 50x15m alapterületû Sztrahora vára foglalta el a csúcsot. A várat valószínûleg az 1260-as években, a Kacsics nemzetségbõl származó Illés család építtette. A XIV. század elején Illés Mihály tulajdonában volt. 1310 körül az Illés család a Károly Róbert ellen lázadó Csák Máté rendelkezésére bocsátotta a várat a Baglyaskõvel, Somoskõvel és Hollókõvel együtt. A rozgonyi csatában Csák Máté oldalán harcoltak, emiatt Károly Róbert 1320 körül elkobozta váraikat, birtokaikat köztük Sztrahora várát is. Késõbb a király ezeket a birtokokat hûbéresének, Szécsényi Tamásnak adományozta. 1327-ben, amikor Szécsényi Tamást a birtokba iktatták a vár már romos állapotban volt, és mint "egykori" várról beszéltek róla. A várat három oldalról meredek hegyoldal veszi körül. A déli, könnyebben megközelíthetõ oldalon látható a száraz várárok maradványa. A föld felett kevés maradt a falakból, de az ásatások során feltárták a laképület egy faltöredékét. A vár rekonstrukciós rajzán, a téglalap rövidebb oldalain egy-egy lakótorony lehetett. Talán 50 évig használták csak a késõ-árpád kori várat!

Miután körbenéztünk, elindultunk lefelé egy jelzetlen ösvényen. Közvetlenül a vár alatt Golyán László hivatásos vadásznak állítottak kopjafát. Innen szép panoráma adódik a völgyben megbúvó falvakra. A Malom-völgyben haladtunk Nógrádsipek felé, de hiába szaporáztuk lépteinket, csak a faluban értük utol társainkat. Túl voltak az ebéden, a római katolikus templom mellett üldögéltek és vártak ránk. Páran felkeresték az OKT bélyegzõ helyét, elég sokat kellett visszagyalogolniuk, viszont hideg üdítõhöz jutottak. Lefényképeztük Keresztelõ Szent János szobrát, a világháborús emlékmûvet, az 1820 körül épített Balás kúriát. 1215-kor indultunk tovább Cserhátsurány felé. Egy majornál hagytuk magunk mögött a települést, majd 2km-t gyalogoltunk a tûzõ napon, szántóföldek között. Szerencsére ez után erdõ következett, itt már jobban esett a gyaloglás, porfelhõt sem vertünk fel bakancsainkkal. A piros jelzés becsatlakozásánál mi délre fordultunk a végcél felé. Következett egy lösz mélyút, majd kiértünk egy erdõszélre. Balra a Cserhát vonulatai látszódtak, elõttünk pedig a völgyben megbúvó Cserhátsurány. Újabb 2km megtétele után elértük az autóbuszunkat

Cserhátsurányban 2 kastélyt és 2 templomot is láthatunk. A Simonyi kastély a XVIII. században épült, jelenleg óvodaként funkcionál. Jelentõsebb a Jánossy kastély. A négy saroktornyos XVI. századi várkastély felhasználásával, a XVII. század végén épülhetett. A XVIII. században fõhomlokzatát átalakították, gazdasági épületek és a kerítés is ez idõ tájt épült. A kapubejáratot pajzsot tartó oroszlánok díszítik. Jelenleg magántulajdonban van. Cserhátsurányban található a megye egyik legszebb és legjellegzetesebb mûemléke a temetõben álló középkori római katolikus templom. A gótikus templomot 1344-ben építtette Csór István királyi fõajtónálló. Az építmény érdekessége a nyolcszögû, barokk sisakos torony, amely állítólag õrtorony volt, s a legenda szerint a hódoltság idején mohamedán imaházul szolgált. Az evangélikus templom nagyon romos állapotban van. Félórát még elidõztünk Cserhátsurány cukrászdájában, italboltjában. 15 órakor indultunk haza a kellemes, nem túl nehéz túra után. Egy hét múlva, általunk még nem járt helyre szerveztük a következõ túrát, a Marcalihoz közel levõ Boronka-melléki Tájvédelmi Körzettel fogunk megismerkedni.



Ugrás az elsõre

(A megtekinthetõ képek Szabó Zsolt (SzZs), és Muskovics András (MA) fotóiból kerültek kiválasztásra)

Muskovics András
szakosztályvezetõ

© 2006-2024 természetbarátok.hu