2011 május 7, Pest megye turistája - Gödöllõ - Pécel
Úgy tûnik, a Pest Megyei Piros túraútvonal nem hozza lázba a turistatársakat. 27-en jöttek el a PMP Gödöllõ-Pécel szakaszának a bejárására. Volt visszamondás is bõven, a túrát megelõzõen 18-an voltak azok, akik más programot találtak maguknak a gyaloglás helyett. Pedig szép túraidõt jósoltak a meteorológusok a szombati napra. Igazuk volt, vasárnap ért csak el Bennünket a záporos, zivataros hidegfront. Hatkor indult el az autóbusz Százhalombattáról, az Ebatta Kultúrkocsma elõl, Tárnok, Érd, Budapest érintése után érkeztünk meg Gödöllõ vasútállomására, ahol két éve fejeztük be a PMP egyik szakaszát. Az állomás épülete felújítás alatt van, az ideiglenes épületben szereztük be az elsõ pecsétünket. Három rövid túrásunk visszaszállt az autóbuszra, Õk Isaszegen kezdték meg a túrájukat, a kiírásnak megfelelõen. Nyolc óra tájban kezdtünk el gyalogolni a parkon keresztül, a piros jelzésen. Ez volt a túraterv:
Útvonal: Gödöllõ vá. (
) - Isaszeg () - Pécel (, 
) Túratáv: 22km
Emelkedõ: 350m
Útvonal: Isaszeg (
) - Pécel (, ) Túratáv: 11km
Emelkedõ: 300m
A park túloldalán, a Grassalkovich kastély bejáratánál értünk ki a parkból. Kihalt volt a környék, mindenfelé kordonokat lehetett látni. Az EU-s értekezleteknek köszönhetõ a kihalt környék. A bejáratnál egy rendõrségi autó árválkodott, a benne ülõ, unatkozó rendõrökkel. Egy-két fénykép elkészítése után az Ady Endre sétányon, a parkkal párhuzamosan gyalogoltunk tovább. Következett a Martinovics utca, majd a Repülõtéri út. Útközben elhaladtunk Török Ignácz mellszobra mellett. Jó 4km-t mentünk az aszfaltos úton bemelegítésképpen. A repülõtéren semmi mozgás nem volt, csak egy kaszálógép rótta a köreit. A térképtõl eltérõen, újonnan épített úton értünk fel a dombhátra. Sokáig hallhattuk a nemrégen átadott M31-es autópályán közlekedõ autók zaját. A dombtetõn 90°-os bal kanyar után, erdei földes úton, akácosban haladtunk. Elég monoton egy szakasz volt, hiába az akácfák igen csak monotonná változtatják az aljnövényzetet. Egy rövid tölgyes kivételével végig akácos volt a terület. Kb. 6km-t gyalogoltunk a dombháton, majd Ilkamajor magasságában jobbra lementünk egy völgybe. Ebben a völgyben értünk be Isaszegre.
Kereszteztük a Rákos-patakot és a vasutat. Egy vendéglõben elintéztük a pecsételést, leültünk negyedórára. Utána kis kitérõként felmentünk a temetõbe, megnézni Isaszeg középkori templomát. A Szent Márton templomot a XII. században kezdték el építeni. A XV-ik században gótikus stílusban, majd a XVIII. században barokk stílusban átépítették. Mûemléki védelem alatt áll. Természetesen zárva találtuk, a temetõben levõk közlése szerint nem látogatható, mivel többször betörtek a templomba. Pár fénykép elkészítése után visszasétáltunk a keskeny lépcsõn, majd Isaszeg központjába sétáltunk. Itt található az 1937-ben épült Szent István király római katolikus templom. Monumentális Isaszeg nagyságához képest, szépen karbantartott az épület, valamint a környéke. A város szélén található a 48-as Honvéd emlékmû. Az emlékmû az 1849. április 6-i gyõztes csatának állít emléket. Hosszabban elidõztünk az emlékmûnél, asztalok, padok is vannak a kis tisztáson. Szép panoráma van Isaszegre és környékére a dombról. A három rövid túrásunk itt csatlakozott hozzánk. Nagyon eltekeregtek, más irányba mentek el.
Félóra után tovább indultunk a pirossal jelzett erdei ösvényen. Hamarosan elértük a Honvéd sírokat. Az 1849. április 6-ai gyõztes csata hõsi halottjainak emlékhelye, kb. 2000 halott maradt a csatatéren. Az isaszegi csata során Isaszeg és Gödöllõ között került sor a tavaszi hadjárat elsõ szakaszának döntõ csatájára. Ezen a helyen ütközött meg Klapka serege elõször az osztrákokkal. Több száz honvéd nyugszik itt, hat síremléket alakítottak ki a területen. Kulturált a környezet, a sírok mellett kopjafák, faszobrok, esõbeállók, asztalok és padok is elhelyezésre kerültek. Miután leróttuk kegyeletünket a névtelen hõsök sírjainál, tovább indultunk az árnyas erdõben. Hosszan gyalogoltunk a hétvégi házak között, majd egy mély szurdokban kellett pár száz métert haladni. Kimásztunk a szurdokból, egy nagyobb rétre értünk ki, ahonnan már látszódott a mai napi végcél, Pécel. Közel a nagyfeszültségû vezetéknél leültünk 10 percre. Pár szál árvalányhaj már virágzott a füves területen. Az alattunk levõ völgyben nagy volt a mozgás, valamilyen lovas eseményt szervezhettek. Nem sokkal, hogy átmentünk a nagyfeszültségû vezeték alatt, rovarásszal futottunk össze. Józsi turistatársunk lepkehálóval fémdarazsakra vadászott az elszáradt fákon. Pár szóra megálltunk beszélgetni. A domboldalról pár perc alatt elértük a Rákos-patakot, kereszteztük, majd az aszfaltos mûúton elindultunk Pécel felé. Kb. 3km-t kellett megtennünk Pécel vasútállomásáig. Itt várakozott ránk az autóbuszunk. Mielõtt hazaindultunk volna, elintéztük a PMP füzetek bélyegzését a közeli italboltban.
Eléggé elfáradtunk, pedig szintünk alig volt a mai túra során. A kiírt távolságnál valamivel többet gyalogoltunk a mérésünk szerint. Az idõ kellemes volt, igazi túraidõ. Legközelebb Mátra bércein fogunk túrázni, remélhetõleg többen, mint a mai napon.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezetõ