2010 szeptember 4, Látókövek - Bükk
A mai túrával megkezdődött az őszi sorozatunk. Az ezt megelőző augusztusi túrához képest kicsit többen jöttünk össze, de ez még igen messze van a kívánatos létszámtól. 31-en jöttünk össze, pedig a Bükk mindig is vonzotta a túratársainkat. Előző napokban ismételten csapadékos volt az időjárás, ebben az évben valahogy nem sikerült kifognunk a kellemes túraidőket. Erre a napra, ha nem is zavartalan, de legalább bíztató időjárást jósoltak az előrejelzések. A megszokott százhalombattai hat órai indulás után Tárnok, Érd, Budapest érintése után az M3-as úton Eger felé közelítettük meg a Bükk hegységet. Mályinka után 1km-rel szálltak ki a hosszútúrások az autóbuszból. Természetesen két variációt terveztünk be a mai napra:
Útvonal: Mályinka (300m,
) - Dédes vár (597m, 
) - Bánkút (890m, , ) - Hármaskút (850m, 
) - Holló-kő (840, ) - Ivánka-lápa () - Tótfalu-völgy () - Szalajka-völgy, Lovaspálya v.á. (350m, 
) Túratáv: 20km
Emelkedő: 960m
Alternatív útvonal: Bánkút (890m,
, ) - Hármaskút (850m, ) - Holló-kő (840, ) - Ivánka-lápa () - Tótfalu-völgy () - Szalajka-völgy, Lovaspálya v.á. (350m, ) Túratáv: 10km
Emelkedő: 150m
22-en az Országos Kék Túra jelzésén indultunk el, tíz órakor, egy bükkösben. Enyhén emelkedett az utunk, a Bánkútra felvezető aszfaltos úttal párhuzamosan haladtunk egy darabig. 20 perc elteltével elértük a Baróc-patak völgyét. A látványos Pintó-kőnél, mely egy hatalmas mészkőszikla a patak jobb partján, átkeltünk a patakon. Úgy tűnt, a patak mellett valamikor erdészeti kisvasút is működhetett valaha. A kék romjelzés meredeken vezet fel a Dédes vár alatti nyeregbe. Az előrehaladást kidőlt fák akadályozták, hol négykézláb kellett átbújni alattuk, hol meg kellett mászni a fatörzseket. Negyedórai kemény mászás után értük el a hegygerincet, Dédes vár és a Kisvár között. Miután megvártuk a lassabban jövőket, tettünk egy kis kitérőt, megtekintettük Dédes vár romjait. Kényelmes ösvényen, csak a vége felé lett meredekebb, felértünk az 597m magasan levő romokhoz. Kb. félórát töltöttünk itt el, tízórainkat ettük, ücsörögtünk, nézelődtünk. Kellemes volt az idő, az égkékje is kibukkant a reggeli párából. Északra, keletre, délre van jó kilátás a várból, illetve a romok alatti mészkő szirtről.
Nem sok írásos emlék maradt fenn Dédes várának építéséről. Része lehetett Verebec földvárának, mely magába foglalja Kisvárt és Dédes várát, több mint 2km hosszúságú volt a bronzkori földvár. Csekély falmaradványokat lehet látni, az Öregtorony és a ciszterna kivételével csak sejteni lehet, hogy nagyobb méretű volt eredetileg a vár. Valószínűleg az Ákos nemzetség építette a tatárjárás után. Később a Rozgonyi, a Pálóczi és a Perényi család birtokába került. Az 1567 évi török ostrom során semmisült meg, a védők 15 napi hősies küzdelem után felrobbantották a várat, 400 török katonával együtt.
A kis kitérő után visszamentünk a nyeregbe, majd a kék romjelzésen, később a Torma-völgyből becsatlakozó OKT kék jelzésen elindultunk Bánkút felé. Elhaladtunk a Kisvár, majd a Verebec földvár mellett. Egy II. világháborús ismeretlen katona sírjánál megálltunk egy pillanatra. Megemlíthető még erről a szakaszról, hogy a jelzéstől jobbra egy jó kilátópont található, szépen belátható innen a Bán-völgy. Alapos kapaszkodó után értünk fel Bánkútra. A rövid túrásaink innen kezdtek el gyalogolni Szilvásvárad felé. Itt tartottuk meg az ebédidőt. Nyitva volt a síház melletti büfé, valamint a Fehér Sas panzió is. Indulásnál gondunk volt a sárga jelzés megtalálásával. Eltelt tíz perc, mire rájöttünk, hogy az erdőirtás szüntette meg az ösvényt. A Csurgói erdészháznál találtuk meg a jelzést. Hol erdőben, hol réteken keresztül vezetett a jól járható erdészeti földút. Az időjárás kissé rosszabb lett, eléggé befelhősödött. Hármaskúti erdészház után, a Huta-réten még sok virágzó növényt láttunk, bogáncs-féléket, szártalan bábakalácsot, enciánokat.
Gerennavárhoz nem tettünk kitérőt, pár éve jártunk errefelé. Meredeken ereszkedtünk lefelé, továbbra is a sárgán, Ivánka-lápa felé. Becsatlakoztunk az aszfaltos útba, mely felvezet a Jubileumi kilátóba. Elég sok kerékpározóval találkoztunk, akik lefelé szédítő sebességgel repesztettek, bezzeg felfelé alig haladtak. A Tótfalu-völgy végében pálinka kóstoló sátor elbontásával foglalkoztak, a mai napon tartották meg a Szilvásváradi szilva napot. Mi pont a végére értünk le a Szalajka-völgybe, a tömeg is fogyóban volt, de azért még mentek a műsorok, rétest is lehetett kapni. A rövid túrásaink a parkolóban már vártak reánk. Aki akart, elment még süteményt vásárolni, mivel több, mint félórát kellett várnunk az utolsó befutóra. Végül is szerencsénk volt a Bükkel, eső nélkül megúsztuk a túrát. Hazafelé az M3-on nagy zivatar gócokon mentünk keresztül. Az idei túrák közül a mai, a szerencsésebben sikerültek közé tartozik mindenképpen. Legközelebb, egy hét múlva a Zalai-dombság következik, már régen nem jártunk ezen a tájon.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető