2009 május 16, Palócok földjén - Karancs-Medves

Egy hét elteltével ismét úton voltunk. Most Karancs-Medves andezit és bazalt hegyeit kerestük fel. A Karancsban még eddig nem túráztunk, éppen ideje volt megismerkedni a palócok Olümposzával. Az előző túrához képest ismét megnőtt a létszám, 48-an jöttek el a mai napon. Időjárás szempontjából kedvező viszonyokat jósoltak az előrejelzések, ez be is jött nekik, nyári meleg köszöntött ránk. A már megszokott reggel hat órakor indult autóbuszunk, Tárnok, Érd, Budapest érintése után ½10-kor kezdtünk el gyalogolni Salgótarján, Pintértelep nevezetű részén, a piros jelzésen. A rövid túrásoknak lehetőségük volt megtekinteni Somoskő várát, a Petőfi kunyhót, majd ezután Somoskőújfaluból indulhattak neki a Karancsnak.

Útvonal: Salgótarján, Pintértelep (290m, ) - Kis-Salgó (571m, ) - Salgóvár (625m, ) - Somoskőújfalu (350m, ) - Kis-Karancs (660m, ) - Karancs (727m, ) - Karancslapujtő (200m, )

Túratáv: 14km
Emelkedő: 700m


Alternatív útvonal: Somoskőújfalu (350m, ) - Kis-Karancs (660m, ) - Karancs (727m, ) - Karancslapujtő (200m, )

Túratáv: 9km
Emelkedő: 400m

A piros jelzést amilyen hamar megtaláltuk, olyan hamar el is veszítettük. Az utca vége zsákba torkollott, vissza kellett fordulni. Lusták voltunk legyalogolni a főútig, a helyiek útmutatása szerinti ösvényen hagytuk magunk mögött a házakat. Ez persze elég jelentős kerülőt, felesleges szintet jelentett számunkra, míg rá nem tértünk a megtervezett útvonalunkra. Felkapaszkodva egy füves réten, előbb akácosban, majd tölgyesben haladt az ösvény. Kiérve egy nagy rétre, megpihentünk, legelésző lovakat fényképeztünk. Látható volt innen a Kis-Salgó (Boszorkány-kő), Salgóvár meg Pintértelep házai. Innen már azonosítható volt a piros jelzés útvonala, kb. 100m-el alattunk haladt egy völgyben. Jó nagy kerülővel tudtuk elérni, 20 perc gyaloglás után! A megtett szintet gyakorlatilag elvesztettük, utunk ismét emelkedni kezdett. Elég sok akácos, telepített erdei fenyves volt ezen a részen. Salgóvár sziluettje több pontról is látható volt. A tervezett piros romjelzés helyett továbbmentünk, turista útvonalak találkozásánál vártuk be egymást, Salgóvár alatt. Innen mentünk fel Salgóvár, Boszorkány-kő közötti nyeregbe. Majdnem mindenki feljött a Boszorkány-kőre, a 400m-es kis kitérőt senki se bánta meg. Csodálatos panoráma van innen, a hegyet felépítő bazalt különleges formái is igazi látványosság!

Több mint 20 percet töltöttünk el az 571m magasságú csúcson, majd visszamentünk a nyeregbe. Innen 300m-re volt Salgóvár. A Medves-fennsíkon egy 625 m magas vulkáni kúpra építették meg Salgó várat a XIV. században, a Kacsics nemzetség Illés ága. A vár első okleveles említése 1341-ből való. A husziták 1457-ben elfoglalták. Mátyás király seregeivel 1460-ban visszafoglalta a várat. Mátyás nem juttatta vissza az ősi birtokosainak, elzálogosította Szapolyai Imrének. Ez volt Salgó fénykora, erre az időre esik teljes kiépítése is. Fülek elfoglalása után 1554-ben Kara Hamza szécsényi és Ali hatvani bég csapatai csellel vették be Salgó várát. 1554-1593 között török kézen volt a vár. Balassa János, (Balassi Bálint apja) 1573-ban kapta meg adománylevéllel a salgói birtokot. 1593-ban, Somoskő várának visszavétele után, Pálffy Miklós és Tieffenbach Kristóf csapatai Salgó várát is visszafoglalták. Salgóvár katonai szerepe ezzel végleg befejeződött, felépítésére nem került sor. Petőfi Sándor 1845. június 11-én látogatta meg a romokat, ez az élmény ihlette a Salgó című romantikus költeményének megírására. A látogatás emlékét 1923-ban emléktáblával örökítették meg. Több mint félórát töltöttünk el a vár romjai között. Megcsodáltuk a körpanorámát, a vár bazaltoszlopait, megnéztük Petőfi Sándor látogatásának emlékére elhelyezett márványtáblát. Az ebédet is itt fogyasztottuk el.

A várlátogatás után visszamentünk a turista útvonalak találkozásához, majd a sárga jelzésen elindultunk Somoskőújfalu irányába. Ismét nem a megtervezett úton jöttünk le a várból, így nem láthattuk a Dornyai fogadót. Igen meleg volt az idő, szerencsére árnyas erdőben tettük meg ezen szakasz nagy részét. Két helyről is láthattuk a meredek csúcson a vár sziluettjét. Somoskőújfalu vasútállomásával szemben tartottunk ismét egy pihenőt. Kicsit hosszabban időztünk itt, mivel a vendéglátó ipari létesítmény nem szokott hozzá az ilyen rohamhoz. A kistúrásaink is innen indultak el, 2,5 órával a megérkezésünk előtt. A buszunk is itt várakozott még a parkolóban, szerencséjükre azon két társunknak, kiknek a lábai már nehezen bírták volna a hátralévő szakaszt.

A vágányok feletti átjárón kereszteztük a vasutat, 40-en folytattuk tovább a túrát, immár a Karancsban. Továbbra is a sárga jelzést követtük, mind meredekebb, csúszós ösvényen. Alaposan megizzasztotta a társaságot a kapaszkodás! Az akácos részt hamar magunk mögött hagytuk, árnyas tölgyerdőben haladt a jelzés. Mikor befutott a határon vezetett zöld jelzés, bevártuk egymást. 15-en a zöld jelzést választottuk, a többiek a sárgánál maradtak. A zöld jelzés követi a magyar-szlovák határ nyomvonalát, ez a legrövidebb út a Karancs csúcsára ebből az irányból. Valóban a legrövidebb, de volt pár négykézláb járható szakasza, annyira meredek és morzsalékos volt az ösvény! Amikor úgy gondoltuk, fenn vagyunk a csúcson, jött a fekete leves! Vagy 100m-et kellett lemennünk a Karancs nyeregbe (617m tszf.), majd ugyanilyen meredeken fel a 727m magas Karancsra! Végül elértük a csúcsot, szlovák jelzés is jön fel ide. A kilátó pár méterrel a csúcs alatt épült. Masszív, magas acélszerkezetű építmény, a tetejéről 360 fokos körpanoráma adódik. Pechünkre eléggé beborult és igen párás lett a levegő. Így sajnos nem láttunk el túlságosan messzire, az innen készült fényképek sem közelítik meg a délelőtti panorámaképeket. Igen huzatos volt a legfelső szint, fel kellett öltöznünk, egyébként is csurom vizesek lettünk, mire felértünk a csúcsra. Öt percnél nem is időztünk többet a kilátóban.

Leheveredtünk a kilátó körül. Több mint egy félórát heverésztünk, mialatt a sárga jelzésről el kezdtek szállingózni a társaink. Közben egy kellemetlen telefonhívást is kaptam. A rövidtúrásaink közül ketten Salgótarjánban kötöttek ki Karancslapujtő helyett! Pár telefonálásba bele telt, amíg megegyeztünk, hol várjanak miránk. Ha gyorsabban teljesítettük volna a túrát, akkor Ipolytarnóc meglátogatása is beleférhetett volna a mai programba. De valahogyan lassan haladtunk , így nem okozott gondot Salgótarján felé hazamenni. Persze a lassúság oka nem csak a nagy meleg volt, hanem a kiírthoz képesti többlet távolság, illetve szint. A levezető szakasz már nem okozott gondot a társaságnak. A szép bükkösben két kereszt mellett is elhaladtunk. Kis izgalmat egy veszett róka okozott a társaságnak, aki 10m távolságból, vagy 3 percen át nézett farkasszemet velünk. Kiérve az erdőből nyílt területen közelítettük meg Karancslapujtőt. Visszatekingetve a Karancs tömbje zárta le a horizontot. A faluban esküvő volt a Polgármesteri Hivatalban, a kellő időpontban érkezők még kalácsot is kaptak. 20 percnyi pihenés, sörözés után elindultunk Salgótarján felé. Felvettük eltévedt társainkat, majd hazabuszoztunk.

Kb. ½8 körül érhettünk haza. Szép napot tudhattunk magunk mögött, nem bánta meg senki sem, hogy eljött ismerkedni Palócföld hegyeivel. A következő túra június 14-én, elég soká lesz. Georgiades Gábor kopjafájánál tesszük tiszteletünket Királyházán, majd túrázni megyünk Márianosztra, Kóspallag környékére.

Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)

Muskovics András
szakosztályvezető