2021 május 25-29, Öreg-Bakony Bakancsosa - Bakony

-Beszámoló-


2021. május 28. péntek, Vinye-Fenyőfő-Vinye

Negyedik túranapunk talán a legkönnyebbnek bizonyult az öt közül. A reggeli után, 815-kor, a megszokott időpontban elindultunk a túra kiindulási pontjára. Elég nagy kerülővel érkeztünk meg Vinyére, ahonnan a hosszútúrásaink megkezdték a gyaloglást. Maradt az eredeti 2 túraváltozat, a hosszabbikat 28 fő választotta. Ketten otthon maradtak, a hat rövidtúrás tovább buszozott Fenyőfőre, hogy megismerkedjen az Ősfenyvessel. Ma is 3 ellenőrző pont felkeresését, megtalálását terveztük. Ez volt a két részletes kiírás a mai napra:

Útvonal: Vinye vá. (278 m, , ) – Likas-kő-barlang (340 m, ) – Pápalátó-kő (380 m, , ) – Bejáró-barlang (370 m, , , , ) – Fenyőfő (270 m, , , ) – Fenyőfői Ősfenyves (1355 m, , (-)) – Vinye vá. (278 m, , , )
Túratáv: 20km
Emelkedő: 300m
Minősítő pontszám: 30+6+1=37 pont
MTSZ térkép: 127848086
Igazolás:
Likas-kő, fán az ellenőrző szám
Pápalátó-kő, fán az ellenőrző szám
Bejáró-barlang, fán az ellenőrző szám


Alternatív útvonal: Fenyőfő (270 m, , ) – Fenyőfői Ősfenyves (1355 m, , (-)) – Vinye vá. (278 m, , , )
Túratáv: 12km
Emelkedő: 60m
Minősítő pontszám: 18+1,2+1=20 pont

A Hódos-ér melletti turistaházak, pihenőházak között indultunk el a Hódos-éri Likas-kő felé 925-kor, a zöld jelzésen. 950-kor már a barlangnál jártunk. A barlangot rejtő, kb. 14x18 méteres szikla messziről felismerhető a fák között, nagy kiterjedésű miocén kori kavicstakaróból emelkedik ki. A sziklát járat szeli ketté, a folyosó mindkét végénél 3-3 ágra oszlik. A hat nyílásból az egyik járható, a gyerekek könnyedén, a felnőttek nehézkesebben, guggolva, araszolva tudják bejárni a 15 m hosszúságú barlangot. Magam is átbújtam a barlangon, az elemlámpa fényénél szépen látszódtak az eróziós bemaródások. A folyosó teljes hosszúságában eróziós formákat mutat. A szikla oldalán, kívül is vannak eróziós kimarások. Kialakításában nagy szerepet játszott az egykor vízzel átáramló kavics koptató munkája. A barlang kódját feljegyeztük, majd pár fénykép elkészítése után folytattuk az utunkat. Kellemes, napos meleg időnk volt, a szél sem fújt.

A következő célpontunk a Pápalátó-kő volt. A kis sziklaterasz lényegében a Mennydörgő-hegyet alkotó kőzet letörése, alatta a szomszédos völgyet rég eltűnt vízfolyás mélyíthette ki. A kemény mészkő a szüntelen koptató-csiszoló munka hatására fokozatosan kipreparálódott a kevésbé ellenálló környezetéből. A göcsörtös, vén fákkal keretezett peremről szép a panoráma: a Kisalföld síkjának nagy része belátható innen, tiszta időben Pápa, Pannonhalma is látható. A Pápalátó név a közeli Pápára utal. Extrém tiszta időben a Kőszegi-, illetve a Soproni-hegység sejlik fel a síkság túlsó peremén. Alattunk Fenyőfő terül el, a mögötte levő Ősfenyvessel. 1030-kor értünk ide. Kinézelődtük magunkat. Természetesen a kódot is megtaláltuk. Ez volt a második ellenőrző pontunk ma. Fenyőfő felé meredek lemenetel következett a mészkőtörmelékes, néhol sziklakibúvásos ösvényen. nem mentünk egyenesen Fenyőfőre, hanem tettünk egy kis kitérőt a Kakas-hegy oldalában található Bejáró-barlanghoz. Mai napon ez volt a harmadik ellenőrző pontunk. A kis völgyben meredeken kellett felkapaszkodnunk. A barlang környékén már négykézláb másztunk, annyira meredek volt az ösvény. Sajnos az egykoron 3x1,5 méter széles barlangbejárat, ami egy tágas fülkébe vezet, és amiből kürtő nyílik a tetőre, valamint egy elszűkülő folyosóba, földmozgás következtében elzáródott, így jobb híján csak a csipkézett sziklatömbben lehet gyönyörködni. Kis időbe tellett, míg megtaláltuk az egyik fán található kódot. Végül is meglett, utána visszacsúszkáltunk a völgyben, majd Fenyőfő felé vettük az irányt.

1210-kor már a település központjában voltunk. Itt tartottuk meg az ebédszünetet. Sajnálatunkra a kis italbolt ma éppen zárva volt, még boltot sem találtunk. Több mint félórát pihentünk itt. Majd elindultunk, hogy átszeljük a Fenyőfői Ősfenyvest. 1300 órakor indultunk tovább. A szakirodalom szerint a majd 600 hektár kiterjedésű Fenyőfői-ősfenyvest az teszi egyedivé, hogy ez Magyarország egyetlen, a jégkorszak óta talajtani okokból fennmaradt őshonos erdeifenyő-állománya. Igaz, hogy ezt a nézetet egyes szakértők nem fogadják el, úgy gondolják, hogy pár száz évvel ezelőtt telepítették ide az erdei fenyőt. A laza, tápanyagszegény, homokos talajon a lombos fafajok (pl. tölgy, bükk) nem nagyon szeretik ezt a savanyú talajt, míg az erdeifenyő annál inkább. Természeti értékét tovább növeli, hogy élővilágára egyaránt jellemző az alföldi és hegyvidéki növény- és állatfajok jelenléte. Az érdekes erdő jelentőségére Kitaibel Pál, az európai hírű természettudós hívta fel a figyelmet a XVIII. század végén. 15-20 méter magas, faóriásokkal teli fenyőerdőben mindent áthat a fűszeres fenyőgyanta illata. A fenyves északkeleti részén, a '80-as évektől a 2000-es évek elejéig Európa legnagyobb mélységű bauxitlencséinek kitermelése folyt ebben a körzetben, a helyreállítás jegyében azonban mára már fiatal fenyőültetvény fedi a fejtést, megtörtént a rekultiváció.

A falu végén jobbra fordultunk, a zöld keresztjelzésen kezdtük meg az Ősfenyves átszelését. Nemsokára újabb 90°-os jobb kanyar következett, ezután már Vinye felé gyalogoltunk. Rövid ideig együtt haladtunk a piros négyzet jelölésű úttal. A volt bauxit bánya mellett viszont már jelzetlen úton haladtunk. A rekultiváció óta alig lehet látni, hogy itt komoly bányászati tevékenység folyt valamikor. Kereszteztük a Bakonyszentlászló- Vinye közötti műutat, majd elhaladtunk a Kitaibel Pál kopjafája mellett. Egy-két termetes tölgyfa van az út mentén. 1525-kor értünk be Vinyére. Meglepően nagy gyereksereggel futottunk össze, sokan kirándultak a mai napon. Húsz percre mi is leültünk az asztalokhoz. Sört, üdítőt lehetett vásárolni a Vinye.hu Büfében. Akinek hiányzott az itteni KDP-s pecsétje, most bepótolhatta. 1555-kor hazaindultunk, ugyanazon az útvonalon, melyen reggel jöttünk. A szálláshelyünkre érve még sok időnk maradt a vacsoráig, aki lazítani szeretett volna, az szaunázhatott, beugorhatott a jakuzziba lubickolni. A vacsora megint kitűnőre sikeredett, nem panaszkodott senki sem az ellátásra. De ez így volt az egész itt tartózkodásunk során. Vacsora után még egy alkalmi búcsú bulit is szervezett az ügyeletes DJ. Reggel is a szokott időben keltünk, reggeliztünk. A feladat annyival volt több, hogy elhagytuk a szállásunkat, bepakoltunk az autóbuszunkba.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora



© 2006-2024 természetbarátok.hu