2019 június 29, OKT Tapolca-Badacsony, Balaton-felvidék

Folytattuk a "kombinált" Balatoni Kék túrasorozatunkat. Az eredeti kiírást kiegészítették a Keszthelyi-hegységen és a Balatoni-felvidéken áthaladó Országos Kék Túra Keszthely és Nagyvázsony közötti szakaszával. A jelvényszerző túra neve: Végig a kéken, a Balaton-felvidéken. Erre a napra a Tapolca, Badacsonytördemic közötti szakasz került betervezésre. A buszon 38-an jöttünk össze. Szokásos Százhalombattai indulás után, Érd, Tárnok, Martonvásár után lett teljes a csapatunk. Az M7-es autópályán, majd a 8. számú főúton, Veszprémen keresztül buszoztunk Tapolcára. Várpalotán, a MOL üzemanyagtöltő állomáson szakítottuk meg a buszozást. Az eredeti kiírástól eltérően kihagytuk az első 4 km-es szakaszt, a várható nagy hőségre való tekintettel nem volt kedvünk aszfaltom gyalogolni. Még így is maradt országúti szakasz bőven a túra során! 28-an vállalták a hosszabb túrát, tízen a rövidebbet. Ezek voltak a túrák:

Útvonal: Tapolca-Nemesgulács műút (105 m, ) – Szent György-hegy (415 m, , ) – Lengyel kápolna (200 m, , , ) – Szigligeti vár (229 m, , ) – Badacsonytördemic-Szigliget vá.(110 m, ) – Badacsony, Kuruc körút (300 m, , ) – Badacsony vá. (108 m, )
Túratáv: 19km
Emelkedő: 600m
Minősítő pontszám: 28,5+12=41 pont

Alternatív útvonal: Badacsonytördemic-Szigliget vá.(110 m, ) – Badacsony, Bujdosók lépcsője () - Badacsony (437 m, ) – Kőkapu (360 m, ) – Badacsony vá. (108 m, , , )
Túratáv: 9km
Emelkedő: 410m
Minősítő pontszám: 13,5+8,2=22 pont

Tapolcán, a vasútállomás közelében levő Lokomotív büfé és étterem teraszán beszereztük az OKT-s pecsétünket, majd visszaszálltunk a buszunkra. Kb. 4 km után, 930-kor kezdtük meg a hosszútúrát, ahol a kék jelzés elhagyja a Tapolca-Nemesgulács közti műutat. Előttünk a Szent György-hegy magaslott, mögöttünk a Csobánc látszódott. Aránylag tiszta volt az égbolt, a távoli Hegyesd, Kab-hegy, Haláp, sőt a Somló is kivehető volt. Először szőlők között, majd a hegy lépcsőin kapaszkodtunk felfelé. A turistaházat, melynek ablakában található az OKT-s pecsét, 10 órakor értük el. Csak a pecsételés végett álltunk meg, majd a bazalt lépcsőkön jutottunk fel a nevezetes kőzsákok alá. A Tapolcai-medencét körülvevő Tanúhegyek a Pannon-tenger elvonulása idején, körülbelül 3-4 millió évvel ezelőtt keletkeztek. Jelentős vulkáni tevékenység színhelye volt ekkor ez a terület. A felszínre törő láva kisebb-nagyobb "lepények" formájában terült szét a homokból és agyagból álló vastag tengeri üledéken, melyet később megóvott a lepusztulástól. Azokon a területeken, ahol bazalttakaró nem borította az egykori tengeraljzatot, a felszíni üledék nagymértékben lepusztult, s így hozzájuk képest a bazalttakarós részek 200-300 méterrel magasabbak lettek. Ezért is hívják ezeket a hegyeket tanúhegyeknek, mert ma is híven mutatják az egykori tengeraljzat szintjét, hiszen azon szétterülve alakultak ki, s ehhez képest a környezet változását a lepusztulását jól megfigyelhetjük. A forró láva a gyors kihűlés hatására főleg a peremén vált szét sokszögletű oszlopokra. Ezeket az időjárás tovább formálta, és napjainkra alakultak ki a nép által kőzsákoknak, vagy gyapjúzsákoknak is nevezett látványos bazaltoszlopok. A legszebb ilyen képződmények a Szent György-hegyen találhatók, ahol a helyenként 30-40 méter magasba emelkedő bazaltoszlopok orgonasípokhoz hasonlóan sorakoznak egymás mellett.

Mintegy félóra alatt jutottunk fel a 415 m magas hegytetőre. Pazar kilátás van innen. A már megszokott Tanúhegyeken kívül a Sümegi vár romjai is láthatók. Miután szétnéztünk, elindultunk lefelé. 1145-kor értünk le a XVIII. században épített Lengyel-Tarányi présházhoz, és a közelében levő Tóti-Lengyel kápolnához. Közben elhaladtunk az Oroszlános kút mellett. A Tanúhegyeken ritkán találunk forrást! A templom méretű kápolnát a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték. Fából faragott barokk-rokokó oltára van, melyen Szent István, Szent László és Szűz Mária szobrai láthatók. Az orgonakarzat mellvédjét bibliai jelenetek díszítik. Tornyán két-két fülke tartalmazza Szent György és Szent Imre, míg az oromzat szélein Szent István és Szent László homokkőből faragott szobrait. A kápolna mellől szép panoráma nyílik Szigliget és Balaton felé. A présház erkélyajtója fölött a Tarányi család címerét láthatjuk. A paraszt barokk homlokzatot díszítő szobrok a görög és a római mitológia szereplőit ábrázolja. Az alsó szint egy 26 méter hosszú pince, felül szobákat és gazdasági helyiségeket rejt az épület, hátul pedig istálló található. Az épület állaga nagyon leromlott, de jó hír, hogy a felújítását megkezdték. Jelenleg is az épület nagy része be volt állványozva. A kápolnától előbb szőlők között vezetett lefelé a kék jelzésünk. Kiértünk a műútra, ezen kellett jó darabig gyalogolnunk Szigliget felé. 1230-kor kereszteztük a forgalmas 71 sz. főutat. Továbbra is aszfalton gyalogoltunk, de most már a Balaton körüli kerékpárúton. A Szigligeti várhoz mind közelebb kerültünk. A vár alatt belebotlottunk egy Lada autós találkozóba. Rengeteg régi gépkocsi volt, láthatóan igen vigyáztak az autók állagára a tulajdonosok! 1255-kor voltunk a vár alatt.

A település felett, a Balaton egykori szigetét képező vulkanikus hegy kúpjára építették fel a várat. Legkorábbi részei a kettős torony között épült palotaszárny és az azokat övező kőfalak voltak, ezeket a pannonhalmi bencések építették 1260–1262 között. A vár annyira megtetszett IV. Béla királynak, hogy 1262-ben cserével megszerezte magának. 1441-ben I. Ulászló Némai Kolos Jeromosnak adományozta a várat, de 1445-ben már az Újlakiak kezében volt. 1531-ben az éppen Habsburg Ferdinánd királyt pártoló enyingi Török Bálint kapott adománylevelet a vár feletti rendelkezésre, ezért parancsára Martonfalvay Imre deák vonult fel az ostromára nagyobb sereggel. A felsővárral szembeni sziklára húzatta fel ostromágyúit, aminek láttán a megrémült őrség első szóra feladta posztját. Imre deák átépíttette és kibővíttette a várat. A Balaton vidékén rohamosan előrenyomuló török hódítókkal szemben Szigliget is részévé vált a végvár rendszernek. A Lengyel nemesi család, birtoklása idején leghíresebb várkapitánya, Magyar Bálint volt. A XVI. században már elavult várnak számított, mivel nem esett bele a fontosabb hadjáratok útvonalába, elmaradt a korszerűsítése is. A korabeli krónikákat fellapozva tudjuk, hogy a somogyi partot uraló törökök sokszor áteveztek hajóikkal, hogy kirabolják a keresztény falvakat. Ellenük emelték a part menti magaslatra az Óvárt, ami a régészeti kutatások szerint a magyar naszádosok bázisa volt, innen figyelhették az ellenséges hajókat. Mint oly sok, hegycsúcson emelkedő középkori várét, Szigliget végzetét is egy villámcsapás okozta, ami felrobbantotta az egyik toronyban őrzött puskaport, és a tűzben leégtek a vár épületei. Az elszegényedett Lengyel família már nem állíttatta helyre, inkább a völgyben elterülő faluban emelt kúriát. A török hódoltság után a vár elvesztette harcászati jelentőségét. 1702-ben I. Lipót más várakkal együtt ezt is felrobbantotta, a Rákóczi-szabadságharc idején már használhatatlan volt. A köveket a környék lakossága építkezéseihez használta. Az elmúlt években jelentős helyreállítási munkákat végeztek a váron.

A várba most nem mentünk fel. Hosszabb sziesztát tartottunk a vár alatti étteremben, eszpresszóban, majd félóra elteltével indultunk tovább. Szigliget aszfaltos útján indultunk el Badacsonytördemic felé. Egy kis kitérővel, 1340-kor megtekintettük az Avasi templomromot. Valószínűleg a XIII. században épült a templom. Később a szigligeti vár tartozéka lett és annak sorsában osztozott. A vár felépítése után a XIV-XV. században a régi község elnéptelenedett és lakosai a Várhegy alatt újonnan települt Újfaluba húzódtak. Egy 1420-as határjárás szerint nincsenek lakói. 1958-59-ben az OMF feltáratta a romokat, és kisebb kiegészítésekkel helyreállíttatta. A négyzetes alapú toronyra nyolcszögletű felső rész került, majd erre nyolcszögű kőgúla tető épült. A torony épülete az eredeti tetőzettel ma is látható. A falu népe a templom köré temetkezett, a temető nyomai ma is felfedezhetők, néhány régi sír veszi körül a romot, persze ezek már jóval későbbi nyughelyek. A lakosság a vár elkészülte után a feltehetően nagyobb biztonságot nyújtó, az erősséghez közelebb fekvő Újfaluba költözött a XIV-XV. században. A templomépület végleges pusztulása 1544 és 1550 között következhetett be a törökök támadásának következtében.

Kb. 45 perces gyaloglás után érkeztünk meg Badacsonytördemic, Szigliget közös vasútállomására. Itt beszereztük az OKT bélyegzőjét, majd tovább mentünk a Badacsony felé. Előbb az Országos Kék Túra útvonalán haladtunk, majd a Kuruc körút elérése után áttértünk a sárga jelzésre. 1550-kor voltunk a Rózsa-kőnél. Ezen ereszkedtünk le kb. 1 óra hosszan Badacsony vasútállomására. Érintettük közben a Kisfaludy, valamint a Szegedy Róza házat. Negyedóra alatt összegyűjtöttük a társaságot, majd hazaindultunk. Kellemes időnk volt, de melegebb volt a kelleténél. Következik nemsokára a Jutalomtúra, a Nyugati-Tátrába fogunk elmenni. A következő egynapos túra augusztus 24-én lesz, folytatjuk a Tanúhegyek bejárását.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2019 természetbarátok.hu