2017 augusztus 26, Országos kéken - Bükk
A nyári időszak lezárásaként került sor erre a bükki túrára. Az Országos Kék Túra egyik szakaszának bejárását céloztuk meg. Sokan még nyaralással töltik el az idejüket, de így is elég szép számmal jöttünk össze a mai túrára. 36-an gyűltünk össze a reggeli indulásra. Korábban mindösszesen 4 fő vonta vissza a jelentkezését. Reggel hat órakor indult autóbuszunk Százhalombattáról az Ebatta előtti buszmegállóból. Tárnok, Érd, Budapest, Kosztolányi Dezső tér érintésével lett komplett a csapat. Jó idő mutatkozott a mai napra. Az M3-as autópályán haladtunk a kiindulási pontunk felé. Hatvan magasságában álltunk meg egy rövid pihenőre. Bánkútra, a kiindulási pontunkra elég későn, csak 1050-kor értünk fel. Ez már előrevetítette, hogy a mai napon későn fogunk hazaérni. A hosszútúrán kívül természetesen rövidebb is került meghirdetésre. Ebből a két túrából lehetett választani:
Útvonal: Bánkút (890m,
) – Verebec-vár-bérc (635m, ) – Dédesvár (565m, ) – Mályinka (290m, ) – Dédestapolcsány (210m, ) – Lázbérci Víztározó (206m, ) – Uppony (210m, ) Túratáv: 20km
Emelkedő: 260m
Minősítő pontszám: 30+5,2=35 pont
Alternatív útvonal: Dédestapolcsány (210m,
) – Lázbérci Víztározó (206m, ) – Uppony (210m, ) Túratáv: 7km
Emelkedő: 100m
Minősítő pontszám: 10,5+2=0 pont
A leszállás után lementünk bélyegezni a Síházhoz. Az OKT útvonala erre vezet, útba esik a Síház. A rövidtúrásaink is velünk tartottak, már aki bélyegezni szeretett volna. Ők viszont ezután visszaszálltak az autóbuszra, majd lementek Dédestapolcsányba. Ők ott kezdték meg a túrájukat. Tíz percbe tellett a bélyegzési procedúra, majd elindultunk lefelé. Nem sokkal később kereszteztük azt az aszfalt utat, melyen autóbuszunk feljött Bánkútra. Vásárhely-kőről szép panorámánk volt Bánkútra, valamint észak felé a síkságra. Az utunk folyamatosan lefelé vitt minket. Egy órai gyaloglás után leértünk Kisvár közelébe. Itt egy ismeretlen katona sírja található az út mentén. A csapat nagyobbik része elgyalogolt Dédes várig, majd visszajött, hogy legyalogoljon Mályinkába a kék jelzésen.
A Bükk hegység északi oldalának legjellegzetesebb hegyei Dédesvár, valamint a tőle délre elhelyezkedő Dédesi Kisvár. Ez utóbbi hegyen csak a legutóbbi évek kutatásai igazolták a vár létét. Mindkettőt közrefogja azonban egy sokkal korábbi, késő-bronzkori sáncvár, a Verebec-vár hatalmas sáncrendszere és teraszai. Gyönyörű környezetben, egy 579 méter magas mészkőszirten állnak a Dédesi vár XIV. századi romjai. Köztük a torony 9-10 m-es maradványa és egy víztároló medence látható. Jelenleg Magyarország feltáratlan várai közé tartozik. Nevét egy Dedus nevű várjobbágytól kapta és a Dédes faluban lakókat is Dedus nembelieknek nevezték. Ernye bán építette fel a várat a XIII. században, a tatárjárás után. Első említése 1254-ből való. A várat 1567. április 1-jén kezdte el ostromolni a török sereg, Hasszán temesvári basa vezetésével. A várat Bárius István várnagy védte, akit még Perényi Gábor tett meg posztjára várnaggyá. Noha 15 napig bámulatos ellenállással sikerült védeni a várat az óriási túlerővel szemben, a fogyatkozó készletek mellett egyetlen esély maradt, a menekülés. Bárius várnagy a megmaradt puskaport a vártorony alá hordatta össze, majd a vár elhagyása után egy hosszú kanóc segítségével a betörő törökökre robbantotta az építményt, amely 400 török katona sírjává vált. Hasszán basa bosszúból a vár megmaradt részét is leromboltatta, és innentől kezdve egészen napjainkig a Dédesi vár romvárként van nyilvántartva. A vár egy bástyájának sarokfalai még láthatók, falmaradványok tűnnek elő a bokrok közül. Ezek állapota igencsak leromlott. A várrom a XX. század közepén végzett minimális állagmegóváson túl eredeti állapotában várja sorsát.
1225-kor értünk fel Dédesvár romjaihoz. A csekély romok közül korlátozott a kilátás, viszont a romok alatti szikláról pompás a panoráma Bánkút felé, a Várvölgyre és Mályinkára. Azért egy negyedórát eltöltöttünk itt. Visszamentünk a kék jelzésig, majd elkezdtünk ereszkedni. Páran még napok elmúltával is emlegették az ereszkedést. Végül is Bánkúttól Mályinkáig majd 800 méter szintet kell leadni! Kemény lemenetel volt! Elhaladtunk a Vár-forrás mellett, majd 1405-kor elértük a nem régen épített kilátót. Erről a helyről kilátó nélkül is szép rálátás van Mályinkára. A település központjában, ahol a református templom és a harangláb található, 1425-kor voltunk. Az OKT-s bélyegző templom alatti Sanyi kocsmában található. A szomjasabbak egy sör kíséretében pecsételtek a füzetükbe. De volt jégkrém is! Kb. 3 kilométert aszfalton kellett gyalogolnunk a következő településig, Dédestapolcsányig. Visszanézve, Dédesvár és Kisvár kúpjai voltak láthatóak, mögöttük pedig a Bükk vonulata. 1530-kor érkeztünk meg Dédestapolcsányba. A település szélén a Serényi kastély látható. Serényi Ödön lakott benne utolsó tulajdonosként, aki 1961-ben hunyt el, a sírja a dédestapolcsányi temetőben található. Az épület később pedagógus üdülőként, majd szociális otthonként működött, jelenleg magántulajdonban van. A kastélyt közel 5 hektáros park veszi körül. A kastélyhoz vezető utat gesztenyefák szegélyezik. A közeli sziklák sok kis barlangot rejtenek magukban. A kastély melletti szikláról kitűnő panoráma nyílik a Bükk-hegység felé. A kastélyépület 3 szintes, földszint, emelet és beépítetlen tetőtérből tevődik össze. Két bejárattal rendelkezik. Földszinti bejárata északi, míg az emelet bejárata nyugati tájolású. Természetesen nem látogatható, ami a magyar viszonyokat ismerve nem meglepő.
Vagy 40 percet kellett gyalogolnunk, amíg átértünk a falun, és elértük a Lázbérci Víztározót. A Víztározót 1975-ben nyilvánították Természetvédelmi Területté. 3634 hektár terület került levédésre a Víztározó mentén. Elsődleges célja az ivóvízbázis védelme. Az üledékes és vulkáni kőzetekből felépülő hegység számos földtani és felszínalaktani értéket rejt. A leglátványosabb az Upponyi-szoros, amely hazánk egyik legnagyobb méretű és leglátványosabb szurdokszerű völgyszakasza. Egy alig néhány kilométeres túra során megismerkedhetünk a szilurtól a karbon időszakig tartó, mintegy 140 millió éves időintervallum őskörnyezetével, ami nemcsak hazai, hanem kárpát-medencei viszonylatban is egyedülálló. A szoros karsztosodásra hajlamos mészkövében 25 barlangot tartanak nyilván. Az Upponyi-szoros délies kitettségű forró sziklagyepeiben mediterrán elterjedésű fajok élnek, míg az északias, hideg gyepekben, törmeléklejtő- és szurdokerdőkben a hűvös hegyvidékekre jellemző fajközösség jött létre. Ilyen kis területen létrejött óriási változatosság hazánkban kevés helyen figyelhető meg. A hegység tölgyeseiben él a fokozottan védett magyar fésűsbagoly és a védett tölgyfaszender. A Csernely-patakban jellemző halfaj a fokozottan védett petényi márna. A ragadozó madarak közül fészkel a fokozottan védett fekete gólya, békászósas, kígyászölyv és darázsölyv. Az Upponyi-szoros sziklagyepeiben táplálkozik a bajszos sármány, míg a hűs bükkösökben a kékgalamb és a feketeharkály költ. A Csernely-patak és tározó fokozottan védett ragadozója a vidra.
Háromnegyed órát sétáltunk a Víztározó mellett. Sokan horgásztak, a víz közkedvelt a horgászok körében. 1720-kor értük el az Upponyi-szoros bejáratát. A szorosom 25 perc alatt végig tudtunk sétálni. Szép a szoros, a magas mészkő sziklafalaival. Mivel eléggé késésben voltunk nem maradt időnk egy kis kitérőt tenni Dedevár romjaihoz. 1745-kor érte el az utolsó csoportunk Uppony italboltját, ahol az OKT bélyegzőjét beszerezhettük. 18 órakor elindultunk hazafelé. Ismét jó későn értünk haza a nagy távolság miatt. Legközelebb Aggtelek környékére fogunk elutazni, hogy az Uppony, Bódvaszilas közötti Országos Kék Túra útvonalát is megismerjük.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető