2017 június 17, Dél-Dunántúli kéken - Szekszárdi-dombság

A hagyományos Georgiades Gábor emléktúra után egy héttel ismét túráztunk. Most délvidékre, a Szekszárdi-dombságba látogattunk el. A Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék Túra, Mórágy-Mecseknádasd közötti szakaszát jártuk be. Kedvező előjelekkel kecsegtettek a mai napra a meteorológusok. Szokatlanul nagy a meleg mostanában, nem éppen gyaloglásra való az idő. Még az erdő árnya sem hűsít eléggé! 41-en jöttünk össze, mindössze egy ember felejtett eljönni az előzetesen jelentkezettek közül. Szokásos hat órai indulás után, kivételesen Tárnokról kellett volna elindulni, majd Érd, Százhalombatta, Ercsi érintésével eljutni a túra kiindulási pontjára. A megszokotthoz képest ez a változat a busz szolgáltatóját is megzavarta, hat órára Százhalombattára küldte el a buszt. Telefon váltás után került korrigálásra a dolog, de így Százhalombattát kétszer is útba ejtettük. Persze emiatt időt is vesztettünk. Az M6-os autópályán lefelé menet Tolna magasságában álltunk meg a MOL üzemanyagtöltő állomáson kávézni, mozogni egyet. Mórágyra 9 óra után pár perccel érkeztünk. A mai napon ebből a két túra variációból lehetett választani:

Útvonal: Mórágy (127m, ) - Henrik-forrás (180m, ) - Bátaapáti (145m, ) - Harsányi-kereszt (280m, ) - Héthárs-pihenő (265m, ) - Hessz-kereszt (270m, ) - Apátvarasd-telep (280m, ) - Mecseknádasd (185m, , )
Túratáv: 22km
Emelkedő: 630m
Minősítő pontszám: 33+12,6=46 pont

Alternatív útvonal: Ófalu (155m, ) - Apátvarasd-telep (280m, , ) - Mecseknádasd (185m, , )
Túratáv: 10km
Emelkedő: 250m
Minősítő pontszám: 15+5=20 pont

A Fő téren álltunk meg a kocsmánál. A DDKT bélyegzője a bejárat mellett található. Miután elvégeztük az adminisztrációt, elindult a hosszú túra. A rövidtúrásaink nyolcan átmentek Ófaluba az autóbusszal, Ők onnan a zöld jelzésen jöttek fel a DDKT kék jelzéséig, majd előttünk mentek el egészen Mecseknádasdig. Pár perc után elmentünk a település Helytörténeti Gyűjteményének otthont adó régi malom épülete mellett. A falu története több ezer éves az itt talált régészeti leletek alapján. Sokáig a bátai apátság birtoka volt. A török idők következtében, az elnéptelenedett falut 1724-ben németekkel telepítették be. A II. világháború megtizedelte a falu lakosságát. Az orosz fronton 96 mórágyi katona vesztette életét. A német megszállás után pedig az orosz megszállás következett. A magyar kormány 1945. december 29-i kitelepítési rendelete alapján csaknem 1500 személyt, a falu németajkú lakosságának 88%-át telepítették át Németországba. A "kiürült" faluba, hasonlóan hányatott sorsú felvidéki magyarokat, erdélyi székelyeket, valamint Sarkad környéki magyarokat telepítettek.

Az utolsó ház után bal kézre a régi gránit bánya mellett haladtunk el. A bánya udvarán Szabadtéri Színpadot alakítottak ki. A volt bánya védett geológiai feltárás. Folyamatosan felfelé mentünk, az út egyre meredekebb lett. A gerinc után lementünk a Gombás-völgybe, ahol egy rövid ideig a sárga jelzésű úttal együtt haladtunk. Ismét felfelé gyalogolhattunk. 1015-kor voltunk a Henrik-forrásnál. Több kanyar után felértünk egy gerincre, ahol becsatlakozott a sárga háromszög. Mi északnyugati irányban lefelé gyalogoltunk Bátaapáti felé egy jó minőségű erdészeti köves úton. 1105-kor értük el Bátaapátit a Vadászháznál. Az itteni bélyegzőt jó messze helyezték el a DDKT útvonalától. Majd egy kilométert kellett begyalogolni a központban levő kocsmáig. A furcsa az volt, hogy még nem is jelezték, hol lehet bélyegezni! Mi előre megnéztük a bélyegzés helyszínét, így nem volt kétségünk, hogy mennyit kell gyalogolni a bélyegzés kedvéért. Maga a falu igen takaros, tulajdonképpen még most is látszik rajta, hogy svábok lakták. Egyébként ezt tükrözi a II. világháborús emlékmű is, szinte 100%-ban svábok lakták a települést. Első írásos említése 1267-ból való, ekkor a bátai bencés apátság birtoka volt. Ugyanúgy, mint Mórágy, a XVI. század végére elnéptelenedett, majd németekkel telepítették be. A XVIII. század második felétől az Apponyi család birtoka lett. Német nemzetiségű lakosainak jelentős részét a második világháború után kitelepítették. A település 2005. július 10-én helyi népszavazáson jelentős többséggel igent mondott a hulladéktemetőre, ahova a Paksi atomerőműből kikerülő kis és közepes radioaktivitású felszerelések, eszközök, védőruhák kerültek elhelyezésre. A település látnivalója a XVIII. században klasszicista stílusban épült Apponyi kúria, valamint a század végén épült evangélikus templom.

A pecsételőhely közelében italboltot is találtunk, melyet nemzeti dohányboltnak álcáztak. Igen meleg volt az idő jól esett a hideg hűsítő ital. 1140-kor folytattuk az utunkat. Egy lősz mélyúton hagytuk magunk mögött a falut. Felmentünk az Ökörfő nevű dombtetőre. Kaszálókon keresztül, vagy gabonatábla mellett vezetett az út. 1300 órakor értünk el a Harsányi-kereszthez. Az asztalokhoz rövid időre letelepedtünk, mivel egyeseknek már igen korgott a gyomra. A kereszt melletti tábláról az alábbiakat tudtuk meg: Az 1930-40-es években a Harsányi puszta engedélyezett vadásztatási joggal rendelkezett. Egy vaddisznóhajtás alkalmával Harsányi János vadászbalesetet okozott. A baleset szerencsés kimenetelű volt, ezért hálából, Isten dicsőségére emeltette a keresztet és felhagyott a vadászattal. Negyedóra elteltével tovább folytattuk a túrát. Kb. 1,5 km erdészeti aszfaltút következett. 1340-kor elhaladtunk a Héthárs pihenő mellett. A Hessz-kereszthez 1410-kor érkeztünk meg. Az Apátvarasd telep innen még kb. 1 órai járásra van. 1500 órakor a jelzésünk élesen északnyugati irányba fordult, a Vadászcsárda felé. A fordulóban, az Arany-hegy tetején is található egy kőkereszt.

Apátvarasd telepre 1530-kor érkeztünk. A telep pár házból áll. Vadászcsárdát nem találtunk, a bélyegző viszont rendben meg volt a kerítésre kihelyezve. A bélyegzés elvégzése után elindultunk az utolsó szakasz megtételére. Tíz perc alatt kiértünk egy erdészeti köves útra, melyen balra fordultunk. Pár száz méter után jobbra letértünk az útról a kék négyzet jelzésre, melyen le lehet jutni Mecseknádasdra. A Kő-szakadás szurdokát követve kanyarogtunk le a településre. Eléggé gazos, bozótos volt az út vége. 1640-kor elértük a 6. számú főutat. Átmentünk a túloldalra, a sarkon levő Schlossberg Vendéglő udvarán megtaláltuk a rövidtúrásainkat és a gyorsabban gyalogló hosszútúrásokat. Mi is leültünk negyedórára, majd felszálltunk az itt várakozó autóbuszunkra. Kellemes volt a mai túra, annak ellenére, hogy meglehetősen meleg volt és a Héthárs környékén kaptunk pár csepp esőt a nyakunkba. Igaz, még az esőköpenyeket sem kellett elővennünk. Legközelebb július elsején Erdélybe utazunk. Bálványosfürdő környékével fogunk megismerkedni a Jutalomtúra keretében.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2024 természetbarátok.hu