2017 június 10, Georgiades Gábor emléktúra - Börzsöny

Szakosztályunk első júniusi túrája a hagyományosnak mondható Georgiades Gábor emléktúra volt, mely a Börzsönybe, Királyházára vezetett. Kellemes nyári reggel fogadta a buszra várókat. Ugyan az időjósok napközben kisebb lehűlést jeleztek előre az érkező hidegfront miatt, továbbá egy kis zivatarral is riogattak, ennek ellenére senki sem ijedt meg, 6 órára Százhalombattán mindenki megjelent. A megszokott útvonalon, Tárnokon, Érden, Budapesten állunk meg az újabb felszállók miatt. A 2-es főúton közelítettük meg Börzsönyt. Nem siettünk, mivel hozzánk csatlakoznak majd a Pest megyei Természetbarát Szövetség, a Tápiószelei és az Abonyi természetbarátok képviselői is. Előzetesen úgy egyeztettünk, hogy legkésőbb 10 órára Ők is megérkeznek. Rétságon megálltunk a MOL üzemanyagtöltő állomáson kávézni, pihenni. Közben befutott az egyik megyei csapat, így akár indulhattunk is volna, ha a mosdó kapacitása nagyobb lenne a kutakon. Az erdészettel való egyeztetés alapján Kemence felől javasolták megközelíteni Királyházát.

920-kor megérkeztünk Királyházára. A turistaház most is foglalt volt, így jeleztem az ott levőknek, hogy lesz egy is megemlékezés a kopjafánál, rövid ideig kértük a türelmüket. Közben megérkezett a Pest megyeiek kisbusza is. A Bányász Szakszervezet üdülőjének udvarán elhelyezett kopjafára elhelyeztük az idei koszorúkat, majd 930-kor a DUFI-s természetbarátok megtartották rövid ünnepi műsorukat. Verssel, prózával, énekkel emlékezett meg csapatunk a szakosztály alapítójáról. Az utolsó ének, szokás szerint a Honfoglalás c. dal közös eléneklése volt. A rövid megemlékezés után elbúcsúztunk turista barátainktól, elkezdtük a mai napi túránkat. Végül is a mai napon, a meghirdetett két túraváltozat helyett kialakult egy harmadik is, mely a hosszú túra lerövidítéséből keletkezett menetközben. Ez a három variáció volt e szerint:

Útvonal: Királyháza (380m, ) - Lopona-hegy (481m, ) - Hármashatár (421m, , ) - Sárkány-törés () - Drégelyvár (425m, , , , ) - Nagyoroszi (215m, )
Túratáv: 19km
Emelkedő: 700m
Minősítő pontszám: 28,5+14=43 pont

Alternatív útvonal 1: Királyháza (380m, ) - Lopona-hegy (481m, ) - Drégelyvár (425m, , , ) - Nagyoroszi (215m, )
Túratáv: 16km
Emelkedő: 430m
Minősítő pontszám: 24+8,6=33 pont

Alternatív útvonal 2: Drégelypalánk (215m, ) - Drégelyvár (425m, , ) - Nagyoroszi vá. (300m, )
Túratáv: 9km
Emelkedő: 300m
Minősítő pontszám: 13,5+6=20 pont

A megemlékezés után a rövid túrások visszaszálltak az autóbuszra, majd elmentek Drégelypalánkig. Ők innen mentek fel Drégelyvárhoz, majd onnan Nagyoroszi vasútállomására. A hosszútúrások Királyházát elhagyva a piros jelzésen kezdték meg a Lopona-hegyre való kapaszkodást, miután keresztezték a Kemence-patakot. Rövid időn belül elnyúlt sorban haladtunk a tető felé. A tetőn, ahol a sárga jelzésű út becsatlakozik, bevártuk egymást. Itt már látszódott, hogy ha nem diktálunk nagyobb tempót, akkor az a 17-órás időpont, amit a sofőrünk kért, nehezen lesz tarható. Már 11 óra volt, és a tervezett távból csak 2 km-t tettünk meg. Miután ismét összejött a csapat, folytattuk az utunkat. A piros jelzésen gyalogoltunk tovább, majd nemsokára becsatlakozott a zöld jelzés. Erősén dél felé járt az idő, páran lázadoztak, mivel ebédelni szerettek volna. A többség viszont a szorító idő miatt, valamint a közelgő zivatar lehetősége végett inkább tovább szeretett volna menni. Orbán Zsuzsának támadt egy ötlete, megváltoztatja a kiírt túrát, mely így 3 km-rel rövidebb lesz és jóval kevesebb szintet kell gyalogolni. Aki itt maradt ebédelni, az csatlakozott hozzá, így 9 fővel megfogyatkozva folytattuk a hosszútúrát.

Az esőháznál elvesztettük a zöld jelzésünket, de a ház mögött pár perc múlva újra megleltük, így rendben folytathattuk az utunkat. Kezdetben felfelé kaptattunk, majd egy szép erdei rétet kereszteztünk. Itt csatlakozott be a kék jelzés, innentől együtt haladt a két jelzés Baglyas-tetőn keresztül. Átmentünk a 421 m magas Hármashatár-csúcson, majd a Jelenc-hegy előtt elvált tőlünk a zöld jelzés, északra fordult Hont felé. A kéken haladtunk tovább a gerincen, néha kellemes kilátás volt észak felé. Néhol derékig érő csalánban, szederindás ösvényen kellett utat vágnunk. Később a terep kellemes lett egészen Drégelyvárig. A vár előtt megálltunk ebédelni, bevártuk a lassabban jövőket. Drégelyvár alatt ketté vált az út, 6-7 fő a P keresztjelzésen és a P romjelzésen ment fel a várba egy elég meredek kapaszkodón. Mire felértünk a romokhoz, éppen elkezdett szemerkélni az eső. Páran emiatt fel sem jöttek, hanem csak megkerülték a várat, majd tovább mentek Nagyoroszi felé. Aki régebben járt errefelé az elcsodálkozhat, mert az utóbbi időben látványos fejlődésen ment keresztül a vár. Sok helyen az omladozó falakat megerősítettek, az alig térdig érő falakat megmagasították. Látványos a fejlődés, most már kivehető az eredeti vár formája.

Drégely nevével először 1274-ben találkozunk "Dragul" néven, mely falu a Kacsics nembeli Marót birtoka. IV. László király a birtokától megfosztotta, mivel a lázadó kunokhoz csatlakozott, majd azt a Hunt-Pázmán nemzetségből származó Dersnek és Demeternek adományozta. Várát első ízben egy 1285-ben kelt oklevél említi "Castrum Dragul" alakban. 1311-1312 között Csák Máté kezén volt. Zsigmond király 1390-ben Tari László mesternek, Ilsvai Leusták ajtónállómesternek zálogosította el, azonban Albert király 1438-ban az őt megkoronázó Pálóczy György esztergomi érseknek adományozta. Ennek halála után utódjának, Széchy Dénesnek birtokába került, majd ezt követően az esztergomi érsekségé lett. Drégely 1522-ig csak az érsekség várkastélyaként szerepelt. A vár történelmi jelentősége a török betörés korában kezdődött meg. A mohácsi csatavesztés után ide menekült Várday Pál érsek, később pedig a király tartott benne őrséget. Esztergom és Nógrád eleste után Várday Pál érsek Szondy Györgyöt nevezte ki a vár parancsnokává. Veszprém eleste után a török a Hont vármegyei várak ellen fordult és 1552. július 6-án Ali basa vezetésével 12 000 főnyi török sereg érkezett Drégely vár falai alá. A vár feladására történt felszólítás visszautasítása után azonnal megkezdte a mindössze 146 emberrel védett Drégely ágyúzását. Négy napi ostrom után 1552. július 10-én foglalta el a várat. Az ostrom során rommá lőtt várat a török már nem építette fel, hanem a vár alatti Palánk falu területén 1575-ben palánkkal vette körül a templomot. Arany János, Szondi két apródja című balladájában méltó emléket állít a hős várkapitánynak.

A várat elhagyva az eső egyre jobban kezdett belelendülni, emiatt kénytelenek voltunk felvenni az esőkabátjainkat. 15 perc múlva már elállt, ismét esőköpeny nélkül gyalogolhattunk. A vár után a piros és a kék együtt haladt, majd a kék jelzésű út dél felé kanyarodott. Kis idő múltával jobbról viszont becsatlakozott a zöld jelzés a Nagyoroszi felé vezető úton. A lakott területet Drégelyvár vasúti megállóhelynél értük el. Innen még a piroson folytattuk az utunkat, kezdetben jól jelzett, de később bozótos ösvényen, magas fűben kellett haladnunk. Volt olyan társunk, aki inkább a vasúti sínek mentén gyalogolt, mert az jobb volt, mint a turistaút. A végén csak-csak elértük a 2-es számú főutat, innen már csak néhány perc és megláttuk a Nagyoroszi vasútállomása mellett várakozó buszunkat. Az állomás mellett volt egy kis vasúttörténeti gyűjtemény, de ezen kívül minden zárva volt. Aki egy kis frissítőre vágyott az csak a busz készletéből kaphatott. Majdnem mindenki pontosan ért ide a megbeszélt időpontra. 1730-kor elindulhattunk hazafelé. Annak ellenére, hogy később tudtuk csak elindulni délelőtt, rendbe és időbe teljesítettük a mai távot, és még az a kis eső sem rontott a helyzeten, hogy egy szép, emlékezetes túrát teljesítettünk a mai napon, annak ellenére, hogy később tudtunk csak elindulni délelőtt. A kis eső sem tudta elrontani a kedvünket. Egy hét múlva a Szekszárdi-dombságban fogunk túrázni, a Dél-Dunántúli Kék Túra egy szakaszát járjuk be.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Szabó Zsolt
túravezető


© 2006-2024 természetbarátok.hu