2016 október 22, Őszi csavargás - Budai-hegység

Az utolsó októberi túránk a közeli Budai-hegységbe vezetett. Ennek az útvonalnak nagy részét páran egy évvel ezelőtt bejártuk, akkor a sárga jelzés állapotát vizsgáltuk meg. Kevesen jöttünk össze, mindösszesen 26-an gyalogoltunk a mai túra keretében. Ez talán a nem megfelelő időjárás előrejelzésnek is köszönhető, hiszen esős, hűvös időt jósoltak szombatra. Páran ezt komolyan vették. Szerencsére nem jött be az előrejelzés, kellemes, őszi időben túrázhattunk. A hullámzó részvételi létszámra nincs magyarázat, hiszen ezt megelőzően teltházas volt a busz! A nyolc fő lemondása nem nagy szám, három emberünket pedig otthon hagytuk a pongyola túrakiírásnak köszönhetően. Hat órakor, még sötétben indult el autóbuszunk Százhalombattáról az Ebatta elől, majd Érden, Tárnokon lett teljes a csapat. Hét óra után pár perccel már Perbálon voltunk, a kiindulási pontunkon. Nagyjából egy útvonalat járt be mindenki a mai napon, ez a következő volt:

Útvonal: Perbál (186m, , (-), , ) - Kutya-hegy (558m, ) - Nagy-Szénás (550m, , ) - Bükkös-kút (415m, , , , ) - József-liget (345m, , (-)) - Zajnát-hegy oldala ((-)) - Perbál (186m (-), )
Túratáv: 21km
Emelkedő: 550m
Minősítő pontszám: 31,5+11=43 pont

Hét óra után nem sokkal elindult a 26 fős csapatunk. A szélső házak után a szociális otthonnál jobbra kellett fordulnunk, majd a mezőgazdasági földek között elindultunk a hegyek felé. A hegyek felhőben úsztak, jobbára csak a mögöttünk maradt települést lehetett látni. Nagyon hamar kétfelé szakadt a társaság. Talán jó is volt, hogy csak ennyien voltunk, hiszen a mai napon sokat kellett gyalogolni jelzetlen ösvényeken, utakon. Az első csoportnak sietős volt a dolga, hamar eltűntek a szemünk elől. Velük a túra végén, Perbálon találkoztunk ismét. A Mária-völgy elején elnézték a jelzetlen ösvényt, tovább mentek a Mária-szoborhoz, majd a baloldali hegyet mászták meg a felhőben. 12-en, egy igen meredek, görgeteges, alig járt ösvényen felkapaszkodtunk a 381m magas Meszes-hegyre. Nekünk sem volt több szerencsénk, bár néha ígéretesen elvékonyodott a felhő réteg. Negyed óra elteltével, továbbra is jelzetlen úton visszamentünk a Mária-völgybe. 950-kor elértük a Fehér-utat, melyen a sárga jelzésű út vezet Perbálról Nagykovácsiba.

A kék keresztjelzés elérésekor összefutottunk egyik budapesti magánzó turista társunkkal, aki egyedül rótta a kilométereket. Nagykovácsiból Zsámbék volt az úti célja. A rövid beszélgetés után átmentünk a forgó ajtón, a kék keresztjelzésen elindultunk a Nagy-Szénás felé. Az idő mind szebb lett, nagyon ki akart sütni a nap. Csodálatos fényjátékban volt részünk a párás erdőben, amint a nap sugarai átszűrődtek az őszi lombok között! Egyébként is a legszebb formáját mutatta az őszi erdő. A gerincre feljövő OKT kék jelzésnél rövid pihenőt tartottunk a rét jellegzetes fekete fenyőjénél. Most már az Országos Kék Túra útvonalán haladtunk a csúcs felé. Az 550m magas, kopasz csúcsot pontban 11 órakor értük el. Nagyon szép volt a panoráma, egyedül Piliscsaba környéke volt felhőben. Körülöttünk a Kutya-hegy, Nagy-Kopasz, a Budai-hegyek, Kevélyek, Pilis és Dobogókő csúcsai, vonulatai voltak láthatók. A kissé huzatos csúcsról a hegy szélvédett oldalában telepedtünk le 20 percre.

1135-kor a volt Nagy-Szénási turistaház emlékműjénél voltunk. A piros jelzésen meredeken ereszkedtünk lefelé a hegy északi oldalában. A kék keresztjelzésnél balra fordultunk a Bükkös-kút felé. Ettől kezdve majdnem vízszintesen haladtunk a túra befejezéséig. Jó minőségű, erdészeti úton gyalogoltunk a színpompás lombok alatt. Az Új-kútnál 1250-kor voltunk. Száraz volt az egyébként felújított kút. Szintben megkerültük a Zajnát-hegyet, errefelé már kissé sáros volt az út. 1430-kor értük el a Perbálra vezető sárga jelzést, a kerítésen átvezető létránál. Olyan kellemesen sütött a nap, hogy leheveredtünk. Időnk bőven volt, a buszunkat 1600 órára kértük Perbálra. Negyedóra elteltével elindultunk a sárgán Perbálra. Három kilométert kellett gyalogolnunk a mezőgazdasági földek között. Kereszteztük a Békás-patakot, melyet Tárnokon már Benta-pataknak, Százhalombattán Bara-pataknak hívnak. 1535-kor az utolsó emberünk is visszaérkezett Perbálra. A buszunk még nem került elő, maradt idő napozni, meg felkeresni a közeli italboltot. Szép, kellemes túrában volt részünk. Legközelebb, november 5-én a Velencei-hegységben fogunk túrázni.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Ferenczy Albertné (FA), József László (JL), Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2024 természetbarátok.hu