2016 október 1, Országos kéken - Cserhát

Ebben az évben az utolsó OKT-s túránkra került sor. Elsején Nógrád vasútállomásától indultunk el és az Országos Kék jelzésen Katalinpusztáig jutottunk el. A túra innentől a piros jelzésen folytatódott Verőcéig. Továbbra is igen kellemes, nyárias időt jeleztek a túranapra. Igazuk lett. A buszon 47-en jöttünk össze! Igazán szép létszámú volt a csapatunk! Voltak, akik otthon maradtak, mert nem fértek fel az autóbuszra, pedig kilencen visszavonták a jelentkezésüket! Hat órakor, pirkadáskor indultunk el Százhalombattáról, majd Tárnok, Érd, Budapest következett. Odafele menet megálltunk kávézni az egyik üzemanyagtöltő állomáson. Három útvonal alakult ki a mai napon, az alábbiak szerint:

Útvonal: Nógrád vm. (105m, ) - Nagy-Kő-hegy (383m, ) - Magyarkút (150m, ) - Katalinpuszta (175m, ) - Verőce (110m, )
Túratáv: 23km
Emelkedő: 600m
Minősítő pontszám: 34,5+12=47 pont

Alternatív útvonal: Katalinpuszta (175m, ) - Verőce (110m, )
Túratáv: 10km
Emelkedő: 250m
Minősítő pontszám: 15+5=20 pont

Alternatív útvonal: Nógrád vm. (105m, ) - Nagy-Kő-hegy (383m, ) - Magyarkút (150m, ) - Katalinpuszta (175m, )
Túratáv: 15km
Emelkedő: 500m
Minősítő pontszám: 22,5+10 pont

8⁵⁰-kor érkeztünk meg Nógrád vasútállomására. Páran elmentek bélyegezni, mivel múltkor nem túráztak velünk, amikor innen a Csóványos érintésével a Kisinóci turistaházig gyalogoltunk. A hosszútúrát 35-en kezdtük meg. Kilencen a buszon maradtak, Ők Katalinpusztáról indultak el, majd Verőcén találkoztak velünk ismét. Pár száz méter után elhagytuk az utolsó nógrádi házat. Egy rétet keresztezve, enyhe emelkedő után értük el az erdőt. Többnyire déli irányban haladt az utunk. Az út folyamatosan emelkedett. Egy jobb 90°-os kanyar után már nyugat felé fordultunk, az út is meredekké vált a Nagy-Kő-hegy előtt. Nagyon sok futóval, gyaloglóval találkoztunk. Szembe jöttek velünk a hegycsúcs felől. A Lokomotív 424-es teljesítménytúra résztvevői voltak, a versenyt a Vasutas Természetjárók Szövetsége és a Lokomotív Turista Egyesület rendezte. 10¹⁵-kor értük el a csúcsot, ahol 20 percre megpihentünk. Szép a panoráma Szokolya és Visegrád felé, kár, hogy kissé párás volt a levegő. A teljesítménytúrázóknak ellenőrző pontja volt a csúcson. Szép bélyegzőjük volt a pontőröknek!

Miután kinézelődtük magunkat, tovább mentünk a kék jelzésen. Az út a gerincen, illetve azzal párhuzamosan haladt. A gerincen egy turista kopjafája és egy fakereszt látható. A gerinc több helyéről is szép panorámában volt részünk. A Kő-hegy környékétől meredekebben haladtunk lefelé, Magyarkút felé. Az itteni OKT-s bélyegző kb. 300 méterre van a kék jelzéstől, az Irma-forrásnál levő bisztrónál. 11⁴⁰-kor voltunk a pecsételő helyen. Bepecsételtük az Irma-forrást ábrázoló pecsétet, majd leültünk az asztalokhoz. Az ebédidőt is itt tartottuk meg. A félórás sziesztázás után visszamentünk a kék jelzésre, majd elindultunk Szendehely felé. A Keskeny-bükki-patak völgyében, egy jó minőségű erdészeti úton kb. 1 órát gyalogoltunk. A régebbi térképekhez illetve a pecsételő füzetünkhöz képest új nyomvonalon halad a kék jelzés. Korábban Szendehelyt elkerülve kellett Katalinpusztára gyalogolni, most Szendehely központjában a templomnál keresztezi a forgalmas 2. számú főutat. A Szegi Fogadónál is kihelyeztek egy Katalinpusztai OKT-s bélyegzőt, mi is ezt használtuk.

A bélyegzés után egy kerékpárúton hagytuk el a települést. Félóra után már a Katalinpusztai Kirándulóközpontnál voltunk. Nagy volt a forgalom, sok gyereket hoznak ide. A Gyadai Tanösvény is itt kezdődik. Nagy sikere van a kis Hangyavonatnak. Még a felnőttek is vonatoznak! Katalinpuszta másik oldalára a főút mellett jutottunk el. Ketten itt befejeztük a túrát, a többiek 14⁴⁵-kor áttértek a piros jelzésre, hogy eljussanak Verőcére, a túra végpontjára. Majd 8 km volt még hátra Nekik! A piros jelzésű útvonalról - mely egyébként a Pest Megyei Piros útvonal első szakasza - pár helyről szép a panoráma a Duna-kanyarra, a Visegrádi Fellegvárra. Négy óra tájban befutott az első csoportunk. A busznak az állomás közelében sikerült parkolóhelyet találnia a jelzés mentén. Megtippeltük, hogy minimum egy óra szükséges még az utolsó emberünk befutásához, így egy órás szabadfoglalkozás következett, le lehetett menni a Duna-partra, a központba szétnézni. Ahány csoport került elő, az szinte mind más útvonalon talált ide! Voltak, akik teljesen elvétették a jelzést, a műúton jöttek át Verőcére. Kb.17⁰⁰ órakor futott be az utolsó csoport. Közel volt a Vén Duna Cukrászda és presszó, a későn jövők is kaptak 20 percet süteményt venni, szomjúkat oltani. Végül is 17²⁵-kor indultunk hazafelé. Kellemes volt a mai túra! Legközelebb 22-én fogunk túrázni a Budai hegyekben.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek József László (JL), Kutasi Zsuzsa (KZs), Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető