2015 június 13, Georgiades Gábor emléktúra - Börzsöny
Megérkezett a nyár, 30°C feletti kánikulával. Ilyen időjárási viszonyok között került sor a szokásos Georgiades Gábor emléktúrára. A régi OKGT-s kulcsosház, (ma a Bányász Szakszervezet turistaháza) kertjében 10 éve helyeztük el a Pest megyei szakosztályokkal közösen Gábor emlékére a kopjafát. Szép számmal vettünk részt a megemlékezésen és a túrán. 47-en voltunk, mindössze hárman vonták vissza a jelentkezésüket, öten pedig nem fértek be a csapatba. Bíztunk benne, hogy az árnyas fák alatt elviselhető lesz a hőség, na meg elég magasra megyünk fel a Csóványos gerincére. Hatkor indultunk Százhalombattáról, Tárnokon, Érden, Budapesten vált teljessé a csapat. Diósjenő magasságában levő üzemanyagtöltő állomáson álltunk meg kávézni. Királyházát Diósjenőről értük el. A gondnok már várt Bennünket, a koszorúzást előre egyeztettük vele. Menetközben kialakult egy harmadik útvonal változat is többek kérésére. Nehézségét tekintve ez az eredeti két kiírás közé esett. Tehát ebből a három változatból lehetett választani:
Útvonal: Királyháza (370m,
) – Rakottyás-bérc () – Csóványos (938m, , 
, 
) – Oltár-kő () – Nagy-Hideg-hegy (865m, , 
) – Magas-taxi th. (650m, ) – Királyrét (250m, ) Túratáv: 20km
Emelkedő: 860m
Minősítő pontszám: 30+17,2=47 pont
Alternatív útvonal #1: Királyrét (250m,
) – Vasfazék-völgy () – Cseresznyefa parkoló (400m, ) – Taxi-nyiladék (PX, ) – Királyrét (250m, ) Túratáv: 8km
Emelkedő: 200m
Minősítő pontszám: 12+4=0 pont
Alternatív útvonal #2: Királyrét (250m,
) – Vasfazék-völgy () – Cseresznyefa parkoló (400m, ) – Nagy-Hideg-hegy (865m, , 
) – Taxi-nyiladék (PX, ) – Királyrét (250m, ) Túratáv: 14km
Emelkedő: 630m
Minősítő pontszám: 21+12,6=34 pont
Kilenc óra előtt pár perccel már Királyházán voltunk. Először elhelyeztük koszorúnkat a kopjafára, majd az alkalmi előadóművészeink műsora következett. Kutasi Zsuzsa az alábbi bevezetéssel kezdte meg a megemlékezést:
"Kedves Túratársak!
Immár hagyománnyá vált, hogy minden év június második hétvégéjén eljövünk tiszteletünket tenni Georgiades Gábor emlékére állított kopjafához. Ezen a napon nemcsak rá emlékezzünk, hanem valamennyi túratársunkra, aki követte Gábort az égi csapatba. Sajnos nőtt a csapat létszáma tavaly is, Musi Éva is átigazolt Gáborhoz. Hiszem, hogy van fent egy ország, (Zoránt idézve) abban egy túra szakosztály, akinek vezetője Gábors és Ők is járják a felhő hegyeket és közben ránk néznek fentről. Hiszem, hogy azért van jó időnk a túráink nagy részében, mert Ők úgy intézik nekünk. Ezzel a néhány verssel, közös énekkel Rájuk emlékezzünk és bár lehet, néha kicsit hamisan énekelünk, a verseket sem előadói szinten mondjuk, de szeretetünk benne van és ezt tudják, érzik. Gondoljunk rájuk e kis ünnepség alatt.
Kik az erdőn vélem jártak,
Már csak ködbe olvadt árnyak,
Ki elfáradt, ki elkésett,
Ki a múltba elenyészett.
De hogy elmúlt a sok álom,
Az erdőt csak jobban látom,
Nem ütközve emberhangba,
Érthetőbb az erdő hangja:
A patak zúg, - fák zúgása,
Madárszárnyak suhogása,
Bogár rajnak libbenése
Sűrű szálú mohnövésbe.
Megroppan dűlt fák gallyába
Eliramló vadnak lába,
Szél megrezzen a fűszálban,
Kígyó siklik selymes lágyan.
Megcsendül naponta újra
Ezerszálú arany húrja
A beömlő napsugárnak,
Csillagfénynek, holdvilágnak.
Nincs az erdőn tegnap, holnap,
Mind egy csöndbe összeolvad,
Nagy hatalmas néma ének:
Ezerhangú örök élet.
((Czóbel Minka Az erdő hangja XV (1914))”
A szavalatok, énekek elhangzása után közösen a Honfoglalás c. dalt énekeltük el. A rövid ünnepség után még tíz percet beszélgettem Bodnár Gábor gondnokkal a jövőt illetően. Megegyeztünk, hogy jövőre lehetőleg egy napon történjen meg a koszorúzás, mivel mind több MOL-on kívüli társaságot fogadnak, az "idegenek" esetleg zavarásnak fogják fel a megemlékezést. A kérését tolmácsoltam a Pest Megyei Természetbarát Szövetség felé. Egyébként idén három napon történt megemlékezés a Pest Megyei Szakosztályok által. Viszont segítenek az Ipoly Erdőgazdaságtól beszerezni a behajtási engedélyeket, az erdészeti út csak engedéllyel vehető igénybe!
35-en, 930-kor elindultak a nagytúrások a piros négyzetjelzésen. A többiek visszaszálltak a buszba, elmentek Királyrétre a kiindulási pontjukra. Száraz, erdészeti földúton haladtunk enyhén felfelé. Húsz perc után kereszteztünk egy rétet, melyről visszatekinthettünk a Kemence-patak völgyére. Gyanúsan össze volt járva az út. Később megtudtuk miért: a tavaszi nagy fadöntések miatt komoly erdészeti tevékenység folyik a környéken. Nem olvastuk el az Ipoly Erdőgazdaság figyelmeztető tábláját, mely szerint járhatatlanná vált ez az útvonal. Később, saját kárunkon mi is megtapasztaltuk ezt. Az is igaz, a buszunk már elment, a térerő meg egyenlő a nullával ezen a részen. 1020 körül elhaladtunk a hétvégén pihenő munkagépek mellett. Nem sokkal később elhagytuk az utat, áttértünk egy ösvényre, melyen felértünk a Rakottyás-bércre. Mind nehezebben haladtunk a tavalyi jég okozta ágtörések miatt, sokat kellett kerülgetni a letört gallyakat. Az ösvényünk eltűnt, szimatra kerestük a tovább vezető utat, pedig a jelzések frissek voltak, csak út nem volt. A József főherceg emlékművénél be kellett várnunk az utolsó emberünket is, nagyon szétszóródott a társaság. Hárman elvergődtünk a 200 méterre levő emlékműig, ha már erre jártunk. Pedig egyszer már megjártuk ezt az útvonalat egy DINPI-s kolléga vezetésével, akkor könnyen járható volt az ösvény.
Mialatt várakoztunk, fentről jött lefelé egy házaspár, Ők feladták, visszafordultak az ösvény állapota miatt. 1110-kor felkerekedtünk, tovább botladoztunk a letört ágak, gallyak között. A jelzésünk balra fordult, hogy becsatlakozzon a piros jelzésbe, mely a Nagy-Mána-bérc, Sasfészek-bércen keresztül jön fel a főgerincre. Ránéztünk a következő szakaszra, rájöttünk, hogy ezen mi nem fogunk eljutni a piros jelzésig. A széldöntés miatt járhatatlanná vált, itt még meg sem kezdték a bükkfák kitermelését. Nem volt mit tennünk, toronyiránt nekivágtunk a maradék kapaszkodónak. Felértünk az andezit sziklák fölé, onnantól már enyhébb emelkedő következett a ritkás erdőben. 1200 órakor az elsők felértek a 915m magas Magosfára, mely a Börzsöny második legmagasabb csúcsa. A csúcsot Tátralátónak is nevezik, télen, mikor nincs lombkorona, jó időben látni lehet innen a Magas-Tátrát. Csúcsán egy vaskori erőd maradványai találhatók. A sáncvár mintegy 300 m hosszú és 150 m széles. A sánc belső magassága egyes szakaszokon 1 m körüli, máshol már nem emelkedik ki környezetéből. A fellelt edénytöredékek alapján késő bronzkori földvár.
1230-kor, a főgerincen haladó zöld jelzésen elindultunk Csóványos irányába. Hamarosan találkoztunk a piros jelzéssel. 25 perc gyaloglás után felértünk a 938m magas csúcsra. Menetközben kb. 15 tő kétlevelű sarkvirágot (Platanthera bifolia) találtunk az út mellett, a hazai kosborok egyik feltűnő növényét. A régi geodéziai torony tavaly megújult, most már tényleg a turistákat szolgálja. 133 lépcsőfokon keresztül lehet feljutni a legfelső szintre, mely 22,6 méterrel magasabb a környezeténél. Körpanoráma van fentről, sajnos ma kissé párás volt az idő, a ma elkészült fényképek nem tükrözik vissza a kilátás nagyszerűségét. Sokat időztünk a kilátónál, de 1320-kor tovább indultunk. Páran a rövidebb főgerincet választották, de a többség visszagyalogolt a háromszögjelzésig, majd tovább ment az Oltár-kő irányába. Ezen a szakaszon is találtunk sarkvirágot. A széldöntés nyomai itt is láthatóak, de az erdészek járhatóvá tették az utat. 1400 óra után nem sokkal az Oltár-kő-nél jártunk. Előtte pár száz méterrel jobbra lekanyarodott a kék háromszögjelzés az Oltár-patak völgyébe. A Rakodónál értek el újra a főgerincet. A 865m magas Nagy-Hideg-hegyre erős kapaszkodó után értünk fel 1445-kor. Virágzott a tarka nőszirom (Iris variegata), nagy telepei vannak itt, továbbá a piros gólyaorr (Geranium sanguineum), a borzas peremizs (Inula hirta). Söröztünk egyet, majd 1530-kor a piros jelzésen elindultunk lefelé az utolsó szakasz megtételére.
1550-kor elhaladtunk a régóta zárva levő Magas-taxi turistaház mellett. Kereszteztük az alatta levő rétet, majd betértünk az erdőbe. Nemsokára kettévált a csapatunk. Zsoltiék kitalálták, hogy rövidíteni fognak, a Nagy-Vasfazék-patak völgyében jönnek le részben jelzetlen úton. A rövidítés nem jött be Nekik, több mint negyedórával utánunk értek le Királyrétre, amint később kiderült. A többség maradt az eredeti tervezett úton, a Taxi-nyiladékban gyalogolt le Királyrétre. A nyiladékban sok bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria) virágzott. 1720-ra célba értünk. Egy félórát még Királyréten tartózkodtunk, majd hazaindultunk. Kellemes, de kissé nehéz túrában volt részünk a mai napon. Tulajdonképpen előkészítő túrának is megfelelt, hiszen következik a nyári jutalomtúra. Idén visszatérünk Erdélybe, a Paring hegység lesz a cél. Voltunk itt már négy éve, a Groapa Seaca panzióban. Reméljük, hogy a tervezett túráinkat az időjárás nem lehetetleníti majd el.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető